Verhovayak Lapja, 1937. július-december (20. évfolyam, 27-53. szám)
1937-07-08 / 28. szám
1937. Julius 8. 3-ik oldal A hold sas-szemekkel nézve •(Kenneth Gilbert után angol eredetiből) A szerv, melyet a mészet megalkotott a nagy nappali ragadozó madarak szeme, tehát a kőszáli sasé és a sólyomé. Tudósaink az idevágó pontos és megbízható adatokat csak újabban állapították meg és ba sok legendás beszéd is keringett a "sasszenT-röl, annyi bizonyos, hogy a sas egy mérföld távolból is észreveszi a mezei egeret kapórajövő zsákmány gyanánt és ezt kint a szabad természetben, olyan környezetben tehát, melynek szin és formagazdagsága a felismerést rendkívül megnehezíti. Kedvező körülmények között, például egyenletes, színezetű sziklafensikon, vagy havasilegelőn vonuló z^rgék, vagy őzök esetében a ragadozómadárszem feloldóképessége, még jelentékenyen nagyobb. Középértékben véve: az emberi látóképességet tiz:—vagy hússzor gyengébnek kell minősíteni, mert egészen kiváló szemekre van szükség alihoz, hogy kövezeten futó egeret 150 yard távolból lássunk. A sas tehát olyan j<M lát, mint mi, amikor szemünket legalább is tizszeresen, nagy fényerejti látcsővel fegyverezzük fel! Az ilyen királyi-rablómadár ennek megfelelően cgészen sajátszeriien kell hogy lássa-a világot: távoli erdő az ő számára nem sötétlő. zárt lombtömeg, hanem az ágacskák és galyacskák százezrei és milliói élesen válnak ki egymás mellett és egyetlen madár sem kerüli el a sasszem mindent felölelő éles voltát. A- mikor pedig iszik a sas, úgy ott látja a vÍzben a különféle apró állati s növényi vizi szervezetek nyüzsgését, aminek figyeléséhez nekünk már erős nagyitólencsére van szükségünk. A legkülönösebb s tragikomikus gondolat azonban az, ha a kőszáli sasnak a maga sziklafészkében egyszer álmatlan éjszakája volna, csak az égboltozatot kellene figyelgetnie abhoz, hogy hallatlanul érdekes időtöltése legyen : ott látja a Hold krátereit a maguk éjszakáról éjszakára vonuló, változatos árnyékvetésükkel, — lát ott egy sajátságos csillagot, melyet mi emberek Jupiternek nevezünk, mely körül négy fénypont kering. — Látja, amint az ég legfényesebb csillaga, az esthajnalcsillag Yénus, számúnkra szikrázó gyémánt, neki korongalaku, ahogyan hónapról hónapra úgy változtatja alakját, mint a mi holdunk hétről hétre. És mind ezt —- már amennyire az ilyesmi a sasleiket érdekelheti, ami egészen bizonyosan nem áll fenn! — ezek a nagy madarak már ködbevesző ősidők óta láthatták és figyel" gethették, miközben mi emberek mindenről csak alig 500 esztendeje, hogy tudunk, éppen azóta, hogy feltalálták a távcsövet, mely megsokszorozza az emberi szem teljesítőképességét és sas szemeket ad az embereknek is. * * * AZ ÉGITESTEK közül a Hold áll hozzánk legközelebb és ezt is ismerjük a legjobban. Olyan részleteket is megfigyelhetünk felszínén, amelyeket ipás égitesteken egyáltalán megsem láthatunk. Megfelelő távcsövek segítségével, melyek tulajdonképpen tökéletesítik a sasszemet, pontosan megismerhetjük a Hold felszínén elénk táruló képet. A Hold az egyetlen vdág a mienken kívül, amelyen tényleg tájképet láthatunk. ■Szabad szemmel csak elmosódott képet kaphatunk u* gyan, amely a közismert “nevető arc”-ot mutatja és amely évezredek óta tradícióként száll egyik nemzedékről a másikra, de már szerény távcsöveken át nézve is eltűnik a “nevető arc” és titokzatos tájkép tárul fel előttünk, amelyen a fény és árnyék fantasztikusan váltakozik. Bármilyen érdekes is a Hold képe teleholdnál, mégis a holdnegyed a legalkalmasabb : megfigyelésre. Ilyenkor a csúcsok és szakadékok, a hegyek és völgyek éles árnyékot vetnek a síkságokra és még a legenyhébb domborulatokat is tisztán láthatjuk. A Hold ilyenkor olyan, mint az olvasztott ezüstgolyó, amely páratlanul érdekes képet nyújt. Ha csak kis távcsövön keresztül nézzük a Holdat, úgy tűnik fel nekünk, mintha gyűrűk és kráterek borítanák felszínét, amelyek mind árnyékot vetnek, mig a hoszszu, sötét barázdák, amelyek szabad szemmel nézve az ismert “emberi arc”-ot formálják, már a kis távcsöveken keresztül is széles síkságokká tárulnak, amelyekeit itt-ott kráterek és elszigetelt hegyek emelkednek. A régi megfigyelők ezeket a foltokat tengereknek keresztelték el. Az elnevezés még ma is megmaradt, bár most már tudjuk, hogy ezekben a tengerekben egyetlen csepp vizet sem találhatnánk. Mindegyiknek megvan a maga neve is és még hozzá igen romantikus neve. A hokltérképen fellegtökéletesebb látó- Nagy Tér VerhovayokJgpja-AMELIA EHRHARDT és NOON kapitány után, --- akik a Csendes óceánban levő Howland sziget mellett leszálásra kényszerültek, a hadihajók és repülőgépek egész ármádiája kutat. A szerencsétlen repülők --szakértők véleménye szerint --- még életben vannak és valószinüleg egy korái szigeten várják a segítséget. Az Egyesült Államoknak naponta negyed-millióba kerül a kutató expedíció. <fc-TüRlS . VISSZA ó.v osZ^-Tfvtr, f.í " „ «250 r5«.» \ \ ****** u»' mint azt, amelyet ismerünk és ezt a feltevésünket bizonyos csillagászati jelenségek is alátámasztják. M i n d ent összevéve, a Hold kiégett salaktömeg, vagy ha úgy tetszik, kialudt vulkánok múzeuma. Aki jól megfigyeli a Holdat, az már kis távcsővel is sok gyönyörűséget szerezhet magának a hozzánk legkö* ! zelebb járó égitest megfigyelésével.. Hamarosan üsz- I szebarátkozhatik ;l llohl tájaival és rövid idő alatt egészen “otthon érezheti magát” a Holdon. Akinek ez sikerül, az a legkülönösebb égitestei barátkozott össze, amely az emberiség történetében mindég kiemelkedő szerepet játszott. A VIZ SZERELMESEI fedezhetjük a Béke tengert, a Csendes tengert, a Termékenység tengertét, az Eső tengert, a Viharok óceánját, a Nektár tengert, á Szivárvány öblöt, a Konfliktusok tengerét és még egy sor más "tengert.” A síkságokat begyek veszik körül, melyek közül a legismertebbek az Eső tenger hegyei, amelyeket Holdalpeseknek, vagy Apennineknek nevezünk. A Holdalpesek egyes csúcsai magasabbak mint a Mont Blance. Az Apenninek hegyláncának legmagasabb csúcsát hatezer méterre becsülik. A Hold peremén igen magas hegyláncokat láthatunk, különösen a Déli-sark közelében, ahol a Leibnitz hegyek emelkednek és ahol bizonyos napállások mellett a csúcsok magasabbnak látszanak még a Föld legmagasabb hegyénél. a Mount Everestnél is. A legmegkapóbbak mégis a hatalmas kráterek a Holdon. amelyeket általában kialudt vulkánoknak Jartíhak. A Clavius kráter, a Bailly kráter és a Grimaldi óriási kiterjedésiiek. Átmérőjük több mint 150 kilóméter. Egy sor más kráter, mint például a Plató Copernicus és a Petavius átmérője “mindössze” száz kilométer. Kétségtelen, hogy a jövőben, a távcsövek tökéletesedésével még az eddiginél kisebb tárgyakat is felfedezhetünk a Holdon. A legtöbb kráter, vagy gyiiriialaku síkság, hatalmas medencéhez hasonlít, mert belül mélyebbek. mint a gyűrű külső peremén. A Clavius például kívül egyáltalán nem magas, viszont belül vagy ötezer méter mély, úgyhogy óriási lyukhoz hasonlít. Belül még kisebb kráterek vannak és számtalan kisebb hegy, ameíyeket azonban csak erős teleszkóppal észlelhetünk. Nagyjában ilyen a Hold minden krátere. A Hold mitfflcg csak tr gyanazt a felét fordítja felénk, i g y tulajdonképpen semmit sem tudunk a Hold másik oldaláról. Valószínű. hogy a hold túlsó oldatát épugy kráterek borítják, Napjainkban óriási mértékben megszaporodott a viz szerelmeseinek a száma s a nyári hőségben nemcsak ideát, hanem óhazánkban is boldog és boldogtalan a tenger, a folyó, vagy tómelléken igyekszik hiisiilni és napozni. Magyarországon is az ir tolsó két évtizedben nagyon divatba jött a Balaton, a Duna, a Tisza s olyan kultusza lett a fürdésnek, evezésnek, amilyent pár évtizeddel ezelőtt el sem tudtak képzelni. Óriási mértékben megszaporodott a vi2 magyar szerelmeseinek a száma, pedig földmi veséink ma sem szeretik a vizet, ma sem fürdetlek, mint ahogy nem {űrödnek a világ más ’földművesei sem. Csak gyerekkorban és legénykorban mártják meg magukat a viz ben, vagy úszkálnak; — ahogy azonban felcseperednek, lenézik, gyerekes mulatságnak játéknak tekintik a fürdést. Eötvös Károly, a Balaton szerelmese maga is lenézte, pedig felnőtt korában fürdőit, úszott a Balatonban. Ö is azt tartotta, amit a balatonmelletti ember, aki, ha megkérdeznék, hogy szokott-e fürdeni, önérzetesen feleli: — Nem vagyok én kácsa. A nagyszerű olasz tengerparti fürdőhelyeken meg sem mártják magukat a vízben az olaszok, legfeljebb, ha bokáig merészkednek a tengerbe. A ntatrózok, akik az egész életüket a tengeren töltik, utálják a nagy vizet és közismert a matróz mondás: — VÍzből élünk, de nem vízzel! Bizony, nem szeretik azt se belsőleg, se külsőleg. Érdekes, hogy régente általában erkölcstelenségnek tartották a fürdést. Franciaországban halállal büntették azt egy időben, aki nem elégedett meg a mosakodással, hanem fürdött is. Még egy évtizeddel ezelőtt Párizsban elképesztően kevés volt a fürdőszoba. M agyarországon már a középkorban nagyszerű fürdőik épültek. Igaz, hogy a törökök hozták ezt a divatot ide s nekik köszönhetjük Budapestnek még ma is világhírű közfürdőit. A fürdés elterjedt úri divattá lehetett, azonban a magyar, francia, olasz paraszt sohasem fog eljutni odáig a fürdés kultuszában, mint az egyébként legszc* mérmesebb és legerkölcsösebb svéd közönség, amelyik Stockholm közelében, Salzjöbaden mellett anyaszült meztelenül fürdik. Még pedig együtt férfiak és nők, akik nem találnak szemérmetlenséget abban, hogy úgy fürödnek és sütkéreznek a napon, hogy a viz s naps u gá r 1 e g köz v e 11 en cbbiil érje testüket. Egv férfi megkérdi a lánytól, aki nagyon szeret táncolni : — Mondja kisasszony, ha férjhez menne lemondana a táncról? — Az'attól függ, hogy ki lenne a férjem. — Hogyhogy? — Mert ha gazdag ember, akkor okvetlen meg kell neki tanulni táncolni. — És ha szegény ember? — Szegény emberhez én nem megyek feleségül.
