Verhovayak Lapja, 1937. július-december (20. évfolyam, 27-53. szám)

1937-09-09 / 37. szám

1937. Szeptember §. 3-ik oldal Vfrhovűyükí/gp/o Megérkezés Debrecenbe. Bencze főtitkár mellett a város K. polgár mestere. ELREPÜLNEK A DELIBABOS SZÉP NAPOK MAGYARORSZÁG NÉPE MINDENÜTT KITÖRŐ LELKESEDÉSSEL FOGADJA VERHOVAY KÖVETEINKET. — A SZEGEDI LAPOK HATALMAS HEAD­­LINE-OKBAN, AZ ELISMERÉS LEGSZEBB HANGJÁN ÍRTÁK, HOGY “Ä MAGYARORSZÁGI TANULMÁNYÚT SORÁN APOSTOLOKAT AKAR NE­VELNI A MAGYAR KULTÚRA ÉS MŰVÉSZET PROPAGÁLÁSÁRA AZ AME­RIKAI VERHOVAY SEGÉLY EGYLET”. — MEGTEKINTETTÉK KÖVETE­INK A SZOMORÚ TRIANONI HATÁRT IS. — MEGKOSZORÚZTÁK VERHO­VAY GYULA SÍREMLÉKÉT BATTONYÁN. M INDNYÁJAN bizonyos mélabuval vesszük észre, hogy az idő itt szép Magyar­­országon is ép úgy rohan, mint odaát Amerikában. Pe­dig sokan még még sem te­kinthettük szülőfalunkat és rég nem látott szeretteinket még keblünkre sem ölelhet­tük .'.. A dusajándéku magyar nyár, mezők és rétek, hegyek és völgyek az élet teljes pompájában állnak még, — de már ránk fog mosolyogni az'ősz, mire e soraim meg­jelennek a Verhovayak Lap­jában; Mi pedig ■ lasSan­­lassan készülni fogunk haza­felé ... Otthonról — haza­idé ... Kissé ellentétben áll ez a két fogalom, melynek az értelmét csak mi értjük meg, kinek két hazát adott a te­remtő!... AUGUSZTUS 12-ÉN reg­gel Szeged felé robogott gyorsított személyvonatunk. Egy teljes másodosztályú ko­csit töltöttünk meg. — El­maradoztak a frissen kaszált rétek, a letarolt búzaföldek, hatalmas kukoricások, nád­­fedeles házak, tanyák, sze­líd gyümölcsösök .. . Szeged­re érkeztünk. Már messziről lobogtatták Verhovay követeink a ma­gyar és csillagsávos lobogót és mikor befutott vonatunk a pályaudvarra s megpillan­tottuk a reánk várakozó dí­szes közönséget, mindnyá­jan lelkesen kiáltoztunk: “Éljen Magyarország! Éljen Szeged!’’ A perronon láttuk a vá­rosi hatóság képviselőit, aki­ket Dr. SZABÓ GÉZA ta­nácsnok vezetett, aki Szeged város nevében a következő gyönyörű szavakkal üdvö­zölt bennünket: “Kedves amerikai Magyar Testvére­im!" Ti: az amerikai ma­gyarság második generáció­ja, itt ebben az alföldi nagy magyar városban egy uj vi­lág lelkes, élni akaró, dolgo­zó uj generációját találjátok. Szintén második generáció­­ját annak a kornak, amely a megpróbáltatásokon ke­resztül is megmutatta, hogy a magyarság életerős, hogy gazdasági és kulturális téren egyaránt az első hely illeti meg. — Országot járó illa­toknak szegedi álloínásán szabadjon emlékeztetnem benneteket azokra az építő hagyományokra, melyeket Szegeden őrizünk, ápolunk, arra az utolsó szellemre, a­­mely Szegedet naggyá, pol­gárságát és munkásságát életerőssé tette és szavaim mögött lássátok a testvéri összetartozandóság érzésé­nek kiteljesedését. Engedjé­tek hinnünk, hogy szegedi látogatástok maradandó em­­ékii lesz. Amit ma a világ­hírű Dóm-téren látni fogtok, az azt bizonyítja, hogy amit az örökéletü szépség és az emberi erő együttes megnyi­latkozása alkotni képes, megujhódik ebben a város­ban és messze sugárzik a magyarság dicsőségére. — Szabadjon remélnünk, hogy a szegedi szabadtéri játé­kok jó hírét, Szeged városá­nak nagyszerű fejlődését és a város polgárságának szent 'törekvéset telketekben ma­gatokkal viszitek és azok so­rába léptek, akik Szeged őszinte barátai közé tartoz­nak. —— Isten hozott benne­teket, fogadjátok ismételt szeretetteljes köszöntésün­ket!” Mindnyájan lelkes tapssal és éljenzéssel fogadtuk a ha­tásos üdvözlő beszédet, mely re nyomban válaszoltam is. Megköszöntem a meleg fo­gadtatást. Elmondottam, — bogy a Verhovay Segély Egylet a legnagyobb ameri­kai magyar életbiztosító és betegsegélyző egyesület. — mely már évek óta pályáza­tot hirdetett amerikai ma­gyarságunk körében és a j pályanyerteseket elhozzuk az óhazába. — Most járjuk az országot, — mondottam — és boldo­gan látjuk, hogy a magyar nép a sorscsapások súlya alatt sem vesztette el reménysé­gét, hanem bízik a feltáma­dásban, a magyar igazság diadalában. Ha mi visszaté­rünk, mindannyian apostolai leszünk Amerikában a nagy magyar ügynek! A lelkes tapssal fogadott szavaim után dr, RASKÓ ISTVÁNNÉ, a Katolikus Nővédő alapitó elnökasszo­nya üdvözölt néhány közvet­len szóval bennünket s örö­mének adott kifejezést, hogy a Katolikus Nővédő Egye­sület falai között láthat min­ket vendégül és kívánta, hogy minél kellemesebben érezzük magunkat szegedi tartózkodásunk alatt. (Kí­vánsága nagyon is betelje­sült.) Pompás csirkepaprikásos ebéd volt s igazi magyaros vendégszeretettel látott el minket az egyesület. Ebéd végeztével KÖRÖSFŐY JÁ­NOS alelnökünk emelkedett szólásra. “Nekünk amerikai magya­roknak” — mondotta, —­­“két szivünk és két zsebünk van. Az egyik szívvel az óhazát, a másik szívvel pe­dig az uj hazánkat szeret­jük, hol kenyerünket keres­sük. A zsebünkből is kere­setünk egyrészcvel, az itt­honiakat támogatjuk, a má­sikból pedig ott tartjuk a családunkat és biztosi tünk számukra szép megélhetést. Az én szivemnek nagyon fáj hogy erdély székely testvé­reinket elszakították tőlünk, mert az én bölcsőm is ott ringott Erdély szent föld­jén.” Aztán megköszönte az ala­pitó elnökasszonynak a szi­ves vendéglátást és a ma­gyarság boldogulására ürí­tette poharát... A leányokat az a kitünte­tés érte, hogy Szeged város hires négyes fogatán vitték he a pályaudvarról a Kato­likus Nővédő ^székhazába. Gyönyörű hintó az s bizony annál szebbet, de még csak ahoz hasonlót sem látott kö­zölök egyik sem Ameriká­ban. Mikor aztán együtt vol­tunk igen rövid időre el­mondottam nekik, hogy van ám egy hasonló hintó Deb­recenben is a “hires-neveze­­tes debreceni ötösfogat”, amelyen maga Kossuth Fa­jos vonult he Debrecenbe az emlékezetes trónfosztó or­szággyűlésre. Büszke is volt Debrecen első kocsisa mind­halálig. hogy ő vitte a ko­csiján Kossuth Lajost. Vele történt meg az az eset. hogv mikor Ferenc József király ellátogatott Debrecenbe és szintén a város hires ötösfo­gata várta az állomáson, a főudvarmester figyelmeztet­te, hogy nagyon óvatosan Szeged mellett, a Jugoszláv határon. A Kőrösföjr János mögött látható oszlop jelzi az“uj hatírt.” J

Next

/
Thumbnails
Contents