Verhovayak Lapja, 1937. július-december (20. évfolyam, 27-53. szám)

1937-09-02 / 36. szám

1937. Szeptember 2. NYÁRI MAGYAR ISKOLÁK Jöttök sorba ... Mint gyöngyszemek tokaji borba, Friss, pezsgő vér a holnap serlegében. Ami, belőle nekünk megmaradt, Bárányfelhők a magyar ég alatt. És jöttök sorba . . . Ajkatok a szót ha hibásan mondja, Magyar Dávid küzd Angol Góliáttal. De szemetekben örök-tüz lángol, AKARAT, a legeslegjavából. Csak érzitek, hogy SZÉP MAGYARNAK LENNI, Csak szép, igaz, de haszna nincsen semmi. Csak vágy, csak álom, De drágább kincs nincsen a világon! ... Haragom viharát de sokáig állta, Düledező-félen testem palotája. A jövő kicsufol, kinevet az emlék, De másként volna, ha kétkulacsos lennék, Álom, mese után, hogyha pontot tennék! De enyém az álom És mikor a mese igaz útját járom, Kinyílnak előttem piros gyerek-arcok, Angol Góliáttal küzködik a harcot. Lobogó lélekből szakad ki az ének . . . Mintha megmutatni nagyon sietnének, Hogy a magyar-fajta szivet nem cserélhet! Meddig, ugyan meddig? Amig az öreg fák árnyékának tetszik. Amig meleg szívvel kertészkedünk köztük, A magunk virágát bokrétába kötjük. . . . Nyári iskolákban folyik már a vizsga. Boldog magyar sorsát szegény magyar bírja . . . Itt, erre mifelénk ilyen az egzámen . . . Mindörökké . . . Ámen! Dr. Pólya László VERHOVAY KÖVETEINK SZÉP MAGYARORSZÁGON képpen hozták el az édesapja földjére. Végül a kis tizenötéves Mac-Neal Gyuri bátorkodik a mik rolón elé és elmondja meghatódott hangon, hogy csak a nagymama született magyar földön, mama és ő már Amerikában, de édes­anyja is, ő is jól beszélnek magyarul és hogy az ő ma­mája külön munkát vállalt éjszakára, hogy Gyuri eljö­hessen Magyarországba. Beszélgetésünk Gyuri sza­vaival véget ért. Köszöntsük mégegvszer a­­merikai véreinket, akik a Szabadság földjéről hozták el szivükben, a tengerentúlra kényszerült magyarság test­véri szeretctét az Óhazába. Eddig széli a “Rádióclei” jelentése. Olvasóink is bi­zonyára oly megértő szere­tettel olvassák majd el, mint mi. Közben lezajlottak már a Szent Istvátrhét ünnepségei is nagyszabású sportesemé­nyekkel, a zenekari hangver­senyekkel és a Gyöngyös bok­réta előadás-sorozatának megindulásával. Meg volt már a SzeytTstván-napi ün­nepélyes Szent Jobb körme­net is, amelyet Serédi Juszti* nián hercegprímás vezetett s a csodásán szines látvá­nyosságok olyan sorozatá­ban gyönyörködhettek Yer-S-ik oldal 7 NAP ALATT Magyarországba az express hajókon BREMEN EUROPA A brenierhaveni kikötőből, köz­vetlen a Bremen és Európa ha­jók mellől gyorsvonat indul, amely kényelmes utazást bizto­sit Budapestig Vagy utazzék a népszerű gvorsnajókon: CÖLUMBUS HANSA HAMBURG NEW YORK DEUTSCHLAND Kitűnő vasúti összekötetés Brémából vagy Hamburgból. Segítségére leszünk európai ro­konainak bevándorlási vagy lá­togatói vizűm beszerzésénél Felvilágosítást nyújt a helyi ügynök Hamburg American Line North German Lloyd 407 Wood St., Pittsburgh, Pa. hovay követeink, melyeket elfelejteni egész életükön át nem fognak. Ezekről, vala­mint más ki magas léi bb ese­ményekről legközelebbi lap* s.zánumkban fogunk beszá­molni ha a jelentések addig befutnak szerkesztőségünk­höz. A PÓSTA az elmúlt héten is annyi cikket, annyi hirt, annyi kedves epizódról leírá­sokat hozott át, hogy egész kötetet lehetne arról írni, “hogy Verhovay követeink merre járnak, mit látnak, mi­lyen fogadtatásban részesül­nek, milyen tapasztalatokat gyűjtenek és milyen szomjas szemmel és milyen meleg szívvel simogatnak körül mindent, amit magyar földön látnak. Talán a legérdekesebb volt az átérkezett hírek között az a kedvesen humoros leírás, • , 1 melyet a budapesti “Rádióé­let” cinni lap közölt. A Verhovay követek közül nyolcán felmentek .a stúdió­ba is, hogy a mikrofon előtt néhány szóban kiöltsék szi­vüket a magyar rádió hall­gatói előtt, — írja a nevezett lap s hozzáteszi: — Dr. Nagy Károly ny. fő­kapitány. a Magyarok Világ­­kongreszszusa irodájának ve­zetője kisérte el a Sándor-ut­­cába kissé megszeppent vé­denceit. — Hiába, mégsem egészen könnyű feladat ma­gyarul beszélni oly mérhe­tetlen sok hallgató előtt! Egyszeribe nagy lett az öröm, amikor meghallották, hogy először a rövidhullámú műsor számára kell 8 per­cig beszélniük és üzenhet­nek haza akár angol nyelven is. De ez a bátorság is el­szállt abban a másodpercben, amikor kigyulladt a stúdió jelzőlámpája és néhánysza­­vas bevezető után mikrofon elé lépett az első “áldozat”... A nagy felbuzdulás hét szó után hirtelen elfogyott és az orvostanhallgató Merszky Sára szomorúan lehajtott fej­jel, tanácstalanul hagyta ott a mikrofont. A példa raga­dós.... igy történt, hogy ami­kor a nyolcadik is befejezte a rövidhullámra szánt üze­netet, alig másfél perc mú­lott el az előirányzott nyolc­ból. Gyerünk élőiről! Csak egy kis bátorítás kellett. Suttogva magyaráztuk, hogy mennyi szépet lehet ilyen al­kalommal mesélni. Felélén­kültek a hálás szemek és dőlt a csupa-öröm üzenet tenge­rentúlra a mamának, papá­nak, testvéreknek, pajtások­nak.... Alighogy kijöttünk az időből! Kisvártatva Natter Gitta már halálos csendben közöl­te Budapest I-en, hogy “be­szélgetés következik . . . Megkezdődött a nehezebb feladat. Sopronyi Irénke az elsői meglepően szépen ej tegeti a magyar szót, mialatt elmond­ja, hogy édesanyja és édesap­ja, az Ohio állambeli Day­­tonban ismerték meg egy­mást, az 1913-as nagy árvíz idején. Ő 1913-ban született, de az elmúlt tizenhét és fél­év alatt soha olyan nagy ö~ röm nem érte, mint most, a­­mikor hazajöhetett szülei szent földjére .... Buzogány Mihályné, Fo­dor Irén a második. A gesz­­tenyebarnahaju, feketeszé­nül, szép fiatalasszony a leg­­magyarabb arc valamennyi között. Büszkén mondja, hogy az ő családja magyar nemes és az ura is "góbé”.... Ennél többet azután nem is tud. A menyecskéből kitör valami visszafojtott nagy iz­galom és szülte hallik szívve­rése amikor könnyezve sza­lad el a mikrofontól. South Bend városkából jött el a harmadik, Bokor Helen. Három hónappal e* zelőtt tudta meg, hogy beke­rült a pályadíjnyertesek so­rába. Örömében akkorát ug­rott, mint egy gyermek és az indulás napjáig kimond­hatatlan izgalomban volt. Itt­hon nem tud betelni a sok gyönyörűségtől. A három hölgy után a cso­port legeredetibb tagja áll elő. Pittsburgbból jött a- ki­tűnő humora Kohut Vili és amint belenevet a mikrofon­ba, mindenki derül körülöt­tünk. Miinek ragyog a sze­me, sokat beszél és ilyeneket mond: "lessék nekem meg­bocsátani, hogy nem egészen finomul beszélek magyar....” “Amerikai nyövekedésem a­­latt már nagyon szivembe szaladt a magyar dolgok....” Hegyeshalomba olyan finom öröm jött belém, hogy egy­szerre kidobáltam kalapomat ablakon, nem is kerestem, legyen kis ajándék jó ma­gyar testvérkémnek.. ..” A South Milwaukee-i Mé­száros Jolánka azzal kezdi, hogy segítsünk neki kérdé­sekkel, mert nem tud annyit beszélni, mint Vili .... Bol­dogan; Hegyeshalomnál ők a leányok mind összefutottak és az első magyar lobogó lát­tán keservesen sírtak. Buda­pest mindennél szebb és ki tudja, talán itt is lehet ma­radni (?).... "mert itt iga­zán vannak sok szép fiuk !!”... Mersky Sára szól néhány nagyon komoly szót arról, hogy milyen szívós munkát fejtenek ki Detroitiján a ma­gyar ügyért, ma jd Szabó Ist­ván, a 23 éves bányász szá­mol be, hogy hány uj tagot szerzett a magyar egyletnek két év alatt, amiért ajándék-' ■^ÜerhovayakJhpia— TEMETŐ A TISZA MIKOR KIVIRÁGZIK A tiszavirágról egy mo­solygó, kis leírást hozott át a posta szép Magyarország­ból, ahol éppen most néz­nek .szét Verhovay követe­ink. Ezt a szép kis leírást, ők és azok, akik ott jártak vagy járnak most a Tisza partján értik csak meg Isten­­igazában ... Az Égen járó, jótékony, gyó­gyító, tüzes golyó úgy melegíti a Tiszát az Alföldön, olyan anyai szeretettel, mint a bujdosásból hazatérő egyetlen fiát. Dédelgeti, forrón simogatja. Meg is csendesül a Tisza, mire hazaér. Már nem tajtékzik úgy, ! mint eddig, hosszú sietős útjában. Mert mig ideér: nagyon siet. Csak úgy görgeti maga előtt az akadékoskodó követ, szikladorabot viharban kimúlt fákat. Habzik a méregtől, amiért lassítják haza­siető útjában. Itthon megnyugszik. Elnyúlik a fáradságos hajsza után: meg­szélesedik. Méltóságos lesz. És mesél. Régi mesevilágról — mesevi­lágra vágyóknak ... * Mosolygós lesz a haragos képe, kisumulnak ráncai és nagy meg­elégedettségében kikapcsolja ta­risznyáját az otthoniaknak. Csoda dolgok vannak benne: kövér harcsák, húsos pontyok, ke­­csegék . . . Úgy üli körül a bujdosót a sok földi, úgy járnak a tarisznyájá­hoz, mint valami nagy, felülről jött adományosztogatáshoz. Jókedvűen kiüríti a! hazatért fiú a tarisznyáját, aztán, hogy a nagy ünneplést megtarkitsa, megborzong, mint egy titokzatos. Mikulás és olyan csodajátékot rendez, amit csak tündérek tud­nak: millió és millió élő virággal szórja tele ágyát . . . Tiszavirág! — zúgja a mega­jándékozott nagy család és olyan áhitattal nézik a világszép pásztor­­játékot, hogy szinte belenémul­­nak. . . . Egyre bugyog a tarisznyá­ból a világcsoda és az öreg Tisza, — “aki” idáig olyan nagyon vi­gyázott arra, hogy mig hazaér, ki ne lyukadjon a tarisznyája —: iszonyú nagy nevetéssel, mint va­lami nagy dunyhába belehenger­­geti magát az óriás felhőkbe . ..­Táncolnak a hátán a fehér virá­gok. Talán, ha nem nevetne úgy a Tisza: még azt is hallani lehet­ne, ahogy dalol a sok virág. Mert dalolnak, az bizonyos. Hiszen csak csókra, szerelemre, napfényes já­tékra jönnek ki egyszer egy év­ben a tarisznyából. És csak egy órára. . . Ezalatt nem érheti őket boldog­talanság. Egy órát engedélyez az öreg tarisznyás. Azalatt olyan tombolást végeznek, hogy jól esik utána egyéves pihenés. * * * Nyár van. Itthon van a Tisza. Parti magyarok köszöntik a sok jót, szépet. És igyekeznek felejteni, hogy mostanában mennyi mérge van az öregnek, mig hazaér. . . * * * Tiszavirág: világcsodája. Ezt énekli róla Nótás Szabó Ferenc: Tavasszal a Tisza Mikor kivirágzik, Millió kis kérész Tükre felett játszik. Mig olvasok százig . . . Egy sem él odáig. Temető a Tisza: mikor kivi­rágzik. Felkai Ferenc.

Next

/
Thumbnails
Contents