Verhovayak Lapja, 1937. július-december (20. évfolyam, 27-53. szám)
1937-08-26 / 35. szám
Journal of Verhovay Fraternal Insurance Association VOLUME XX. 1937. AUGUSZTUS 26. NO. 35 SZÁM ÁLLANDÓSUL A MI AGGODALMUNK Lapunknak 32-ik számában megírtam, hogy nekünk, Amerikában élő magyaroknak aggodalomra szolgáltat okot annak a szövetségi bírónak az a félre nem magyarázható ítélete, aki az ohioi Elyriában AZZAL A MEGOKOLÁSSAL UTASÍTOTTA EL KÉT EMBERNEK A POLGÁROSODÁS IRÁNTI KÉRELMÉT, HOGY AZ I.W.O.-NAK TAGJAI. Felhoztam, miszerint közreadott értesítések szerint, az I.W.O. szervezetnek állítólag 8,000 magyar tagja van, akikkel szemben ez a birói döntés alkalmazható s ki vannak ezek téve annak a keserves csalódásnak, hogy SEGÉLYMUNKÁT ÉS AGGKORI NYUGDIJAT I.W.O. VOLTUK MIATT MAID NEM KAPHATNAK. Nem a kárörvendés, hanem épen ellenkezőleg: a fajtáját szerető ember félelme remegett bele minden tollvonásba, mikor a fentieket leírtam, mert hiszen semmi jelét nem vehettem észre annak, hogy az a nyolcezer magyar tudatában volna annak, miszerint az I.W. O. szervezethez való tartozásuk révén esetleg olyan jogoktól eshetnek el, amelyekre csakis amerikai polgárok számíthatnak. Nem láttam írásban, nem hallottam szóban soha egyetlen vőfélyétől sem az I.W.O. szervezetnek, hogy hivogatásuk alkalmával ilyenfajta eshetőségekről említést tettek volna s igy bátran következtethettem, miszerint legnagyobb száma annak a nyolcezer magyarnak, akik az I.W.O. tagjai, nem is álmodják, hogy a “lépcsős rendszerű” biztosításon kívül mást is vettek, mikor tagsági okmányukat annál a társaságnál megvásárolták. A TESTVÉRSEGITÖ AKARAT NYILVÁNULT MEG NÁLAM. MIKOR EZT AZ ESETET ELŐHOZTAM s ugyanakkor az a halvány reménység is éltetett, hogy az I.W.O. hivatalos lapjában megtörténik valamiféle komoly NYILATKOZAT, ami ama minden VIEIRIUCVaVT délibáb Yes, ilyen is van! Aki nem hiszi, menjen Verh ovay-követnek Magyarországba és látogassa meg a Hortobágyot. Bár nem csupán ott uft ató. Mindenütt látható. Lépten-nyomon kiséri az amerikánus magyart, különösen: ha az Verhovaysta. A tudományos neve: “Fata Amerikána.” Keletkezése csaknem pontosan olyan, mint a “rendes” délibábé, aminthogy ez is nagyon rendes és értelmes délibáb. Átfűtött légi hullá mok játéka ez is. Nehéz érzésektől átfűtött levegő mozgószinháza. Mondhatnánk azt is, hogy a SZÍV THEÁTRUMA. Ne csodálkozzunk hát azon, hogy a széles, verő fényes, kutgémes és csikónyeritéses nagy magyar pusztán is ilyen “Verhovay délibáb” divatozik mostanában, amikor a zajgó szivü Verhovay követek hallgatják Hortobágyon, rekkenő nyári hőben, a magyar puszta fuvolás, flótás, gordonkás tisztelgéseit. Szólván szent büszkeséggel egykedvűen pipáló ősz Pásztor Jóskához ekképen: — Jóska bá' . . . látja-e kend ezt a tornyos, palotás-erdőt? Ez a Verhovay délibáb! . . . És szól rá Jóska bá’ igen bölcsen:--- Nem látom. Aki ilyent lát a Hortobályon, annak szivét már megfelezte a Mindenható. Egy fele Magyarországé, más fele Amerikáé. Ám szép sors talán tán ez a felezés: a szív egyik felében gémes magyar kút. A másikban Verhovay délibáb: palotás erdő. becsületes magyar lelket aggodalomba ejtő eseményről megemlékezve, EMLÍTÉST TESZ MAJD OLYAN LÉPÉSEKNEK MEGTÉTELÉRŐL, AMELYEK ARRA LESZNEK HIVATVA, HOGY MEGNYUGTASSÁK A KEDÉLYEKÉT OLYAN ÉRTELEMBEN, HOGY AZOK A MAGYAROK ÉS AZOK AZ I.W.O. TAGOK, AKIK MÉG NEM POLGÁROK, NEM-E ESNEK MAJD AZ ELYRIÁBAN HOZOTT HASONLÓ ELBÍRÁLÁS ALÁ, HA POLGÁROSODÁS IRÁNTI KÉRVÉNYÜKET A BÍRÓSÁGHOZ BENYÚJTJÁK? Ez nem történt meg dacára annak, hogy nyolcezermagyar munkásnak, nyolcezer vérbeli testvérnek kenyérbevágó dolgáról lehet szó. Az a hivatalos lap csak üres frázisokat terenget olvasói elé s azokkal handabandázik, mikor még a szövetségi biró jogait is kétségbevonva azt állítja, hogy eljárása önkényes volt és homlokegyenest ellentétben van az amerikai demokráciával. Keretes híradásában elösmeri tehát az I.W.O. hivatalos lapja, hogy megtörtént az eset, de ezután pöffeszkedő, nagyhangú kiabálásoknál többet az ügyről nem hallottunk. Csodálom, hogy ezek vérbeli testvéreimet kielégítették volna, — sőt ellenkezőleg: merem állítani, hogy egyáltalában nem! Nem lehet ugyanis tényeket mindenkor mellékvágányokra terelni. Az igazság marad még akkor is, ha ez a hivatalos újság, —visszaélve a sajtószabadsággal, — az én egyéniségemet tartotta fontosnak gyalázni — s elkezdve a libaméreg lágy tónusától a legepésebb maró gúnynak kalamárisáig minden szenny-gondolatba mártogatta pennáját, azért, hogy olyan képet fessen rólam, amelynek látásán elundorodik minden tisztes lélek. Megtett európai politikai hatalmasságok és diktátorok cimborájának s kihozta, hogy az I.W.O. elyriai fotográfiájának leközlésén keresztül megtámadtam a munkásság érdekeit és rombadönteni igyekeztem Szovjetországot. Mindezekre én még nem is hunyorítottam s még az sem fájt, amikor a legizléstelenebb módon parasztiszármazásomat hányták szememre. Pedig hát nekem az a paraszti nyoszolya van olyan becses, mint abban az I.W.O. hivatalos lapban cikkező urak mennyezetes szülőhelyei s nem hiszem, hogy nagyobb kegyelettel emlékezne meg selyembe-bársonyba öltözött szüleiről bármelyik, mint amint én tisztelem nemzőim emlékét, akik óhazai szőttesben, — de becsületben élték le életüket. Fáj azonban, és soha meg nem bocsájtható bűnnek tartom, hogy az a hivatalos újság tovább hypnozisban igyekszik tartani azt a 8,000 félrevezetett magyart s MINDENRŐL BESZÉL CSAK ARRÓL NEM, AMI A DOLOGNAK A LÉNYEGÉRE TARTOZIK. Állandósul az aggodalmunk, hogy az I.W.O.-hoz tartozó magyarok eljuthatnak ' Elyriáig anélkül, hogy felébrednének abból a bódulatból, amibe a munkástársadalom haladásának és jogainak örökös hangoztatása őket beleszéditette. Most azonban többet nem tehetünk értük, minthogy figyelmeztetjük őket, hogy ébredjenek fel. Ébredjenek tudatára helyzetüknek s gondolják meg, hogy az Egyesült Államok legkívánatosabb elösmeréseként: a polgárjogoknak gyakorlását azért nem kapta meg az ohioi Elyriában az a két folyamodó, mert az I.W.O. tagjai voltak. Nem irigység, nem üzleti verseny, ami ezt velem megismételteti, hanem a jelekből olvasható és ezen a réven állandósít aggodalmunk magyar véreink jövőjéért.— DARAGÓ JÓZSEF ■■■■■■ m
