Verhovayak Lapja, 1937. július-december (20. évfolyam, 27-53. szám)

1937-08-19 / 34. szám

12 * old»! 1937 augiuztu» 19 ♦--------------------------------------------------------------------:> FALUVÉGI GYÖRGYÉK i >— ' ^ Irta: SZENTIRMAI MÁRTHA — Nekem már .régen elég volt a nézelődésből, alig vá­rom. hogy lefekhessek, — gyerünk. Éppen újból állt a tánc s észrevétlenül távoztak, Be­kecsnek se szóltak. Iszoga­tott a többi gazdával. — Jaj de jó a friss levegő. Sári nagyokat ásított, de akármilyen álmos volt, még­is feltűnt neki hogy bátyja hazakivánkozott. Az utón hallgatott, de a kapunál ki­tört belőle: — Valami bajod van? — Fáj a lábom. — Nem csodálom tuEágos szilaj'mi táncoltál. — Az ám elfeledkeztem róla milyen öreg legény va­gyok. — Öreg az ördög. ETgy be­szélsz. mintha fiatalokba nem eshetne bele semmi nyavalya. Gyanakszom édes bátyám, nem is a lábod fáj, hanem más oka van hirtelen rossz kedvednek. — Ördögöd van. — Esztire neheztelsz va­lamiért ? — Nem neheztelek ... csak igazat adok az uradnak. Kitanultak a kerkai lányok is. Eszti se különb a töb­binél. — De hogy ismerted ki ilyen hirtelen? Gvörgv szórul'szóra el­mondta. amit a két lány egy­másközt beszélt. Sári nem botránk >z.ott meg úgy mint ő. — Csacsi kislány az Eszti, csak járt a szája meggondo­latlanul. Jó asszony lessz alr bul, ha jó erős kézbe keriil. — Nem hiszem. Akármi- Íven gyönyörű az almavirág, ha pete van benne, kukac lessz az almában is. Nekem pedig a legszebb alma se kell, ha kit ka cos-. — így hát az Eszti meg­járta ... Oda se neki! Kere­sünk különbet. — Nem kell már senki. Legén v maradok. — Kár vóna . . . aludjunk rá egyet. — Aludjunk, — de amit mondtam, megmondtam. Másnap György húga minden marasztalása és so­­pánkodása dacára csomagolt. — Nem vesztegethetem az időt angyalom. Há már lőttek a nősülésemnek, leg­alább kigyógyittatom a lá­bamat. Amerikában nem érek rá. Különben még visszajö­vök elutazásom előtt.-— Azt hittem, az egész időt nálunk töltőd — én ká­rosod' k a más hibájából, — pityergett Sári. Megtépázom azt a haszontalan lásztit. — Soli’se tépázd, Lelkem! Én szerencsés vagyok! Leg­alább is szerencsésebb, mint azok az emberek, akik szá­mára légvpapirt áztatott a feleségük. DULAKODÁS AZ ERZSÉBETHIDON Faluvégi Budapesten csak a reumájával törődött. Ker­­kától távolabb volt, mint Amerikában, ahonnét szün­telen oda vágyott, mig most iparkodott elfeledni Eszti miatt. Nem volt az szerelmi csalódás, ami bántotta, ha­nem sokkal rosszabb. Elvesz­tette hitét a fiatal lányok romlatlanságában. A nősü­­lésről végleg lemondott. — Orvoshoz járt, fürdött, pi­hent, sétált. Szét se szere­tett nézni az utcán, ahol ma­gukban beszélő, jólöltözött emberekkel találkozott, úri koldusokkal, rengeteg gyá­szoló nővel, szóval számta­lan jelével annak, hogy a há­ború, forradalom, kommu­nizmus, megszállás lélekölő rombolását Budapest még látszólag se heverte ki. Mindennap az Erzsébet-hi­­<jon tért vissza szállodájába. Nem sietett. Kissé áldogált, úgy a budai mint a pesti híd­főnél s nézte a Dunát. Eszé­be jutott a költemény, amit még az iskolában szavalt. "Buda- Mohács- Nádornál elfutó... talán honom köny­­nye vagy, te nagy folyó?” A Duna magasan állt, za­varosan hömpölygőit, mint tavasszal rendesen. Köd le­begett felette gyakran, csak olyan könnyű, mint egy rar nyasszonyi fátyol. LTgy mint Faluvégi, néz­tek a Dunát egykor ráérő ró­maiak, török urak, nemrég antant tisztek, orosz mene­kültek . . . s a Duna változat­lanul fogja hullámait höm­­pölygetni, mikor bámulóinak millióit már rég eltemette a sir és feledés. Mennyi titkot őriz medre s hányán keres­ték benne a halált lidőtlen idők óta? Pedig talán nincs szörnyűbb halál a vizbefulás­nál. Ilyenekre gondolt György azon a délelőttön, melyre életében még oly sokszor visszagondolt. Kedden volt, úgy 11 óra körül. Áldogált a budai hídfőnél, villamosok szaladtak, autók siklottak át rajta, gyaloglók siettek két oldalt, ő állt, s lenézett a Du­nára. Egyszerre a tompán dübörgő jármüvek s léptek zajába metsző, vérfagyasztó sikoltás vegyült. A gyalogo­lok megálltak. — Rendőr! Rendőr! — ki­áltotta erős férfihang. Györgyhöz közel. Csődület támadt. György utattört magának, azt hitte, zsebtolvajlás történt. De nem! Amit látott nagyon meglepte. A csődület közepén egy hatalmas mészároskiilsejü férfi két vézna, halvány, minden izében remegő mat­rózruhás fiatal lányra muto­gatott s magyarázta az előtte álló rendőrnek. — Át akarták vetni magu­kat a karfán ... az utolsó pil­lanatban kaptam el őket. Birkóztak vélem. A még nem vót elég: az egyik belehara­pott a kezembe, a másik ar­comba karmolt. Még jó, hogy a szememvilágát meghagy­ták! Mutatta öklét, melyen valóban fogak nyoma lát­szott s arcán is a karmoláso­kat. A helyzet nagyon is ko­moly volt, de mégis furcsá­nak tetszett, hogy a két véz­na kislány birkózott a mar­kos férfival, egy kifutó fiú hangosan elnevette magát. A rendőr mérgesen nézett hátra, aztán a lányokhoz for­dult. — Gyerünk a főkapitány­ságra. De azok egymásba kapasz­kodtak, nem mozdultak s mi­kor a rendőr megfogta egyik karját, az sírva toporzékolni kezdett. — Jöjjenek .. . -— nógatta őket a rendőr. — Nem .. . nem! — sikok tották. — No... ha nem jönnek szép szerével... kénytelen vagyok ... Szíjat vett elő, öszetiizte kezüket néhány bámészkodó nő szőrnytiködése közben s maga előtt hajtotta őket. Az öngyilkosági kisérletek napirenden vannak, az újsá­gok naponta több nevet je­gyeznek fel rövid megjegy­zések kíséretében az “élet­untak rovatába, ha csak nem szereplő, vagy gazdag ember dobta el életét, akinek egész cikk dukál. — ÉLETUNTAK. Kubi­kos Sándor 78 éves hordár a Nefelejts ucca 15 számú ház­ban levő lakásán felakasz­totta magát. Holtan találtak rá. — Pap Róza 25 éves ház­tartási alkalmazott az Aréna­­ut 38 számú házban levő szolgálati helyén gázzal meg­mérgezte magát. Meghalt. Szafkó Andrásné háztartás­beli nő a Rákóczi-uton a jár­dán sósavval megmérgezte magát. A mentők életveszé­lyes állapotban a Rókus -kór­házba szállították. Öt. hat, tiz-husz név követ­kezik igy egymás után s az újságolvasó már csak akkor döbben meg, ha ismerős ne­vet talál köztük. Egészen másként hat azon­ban a legközömbösebb lelkit­ekre is egy öngyilkosság, vagy öngyilkossági kísérlet, ha annak véletlenül szemta­núi. Akkor mindenki érdek­lődik, intézkedik, s a jobbér­­zésüek oda vannak a szána­lomtól. V aj jón csupán ezért kö­vette Faluvégi a matrózru­hás. siró lánykákat? Vagy mert sehogyse fért a fejébe s tudni szerette volna, mért akart olyan FIATALON meghalni, holott ő Eszti sza­vai óta mindig fiatalsága mú­lásán bánkódott ? Vagy a sorsunkat intéző láthatatlan hatalom irányította lépteit? Elég az hozzá, ment, ment egészen a főkapitányságig s megvárta, mig a rendőr el­tűnt a lányokkal az épület­ben. Sőt még azután is fel s alá sétált az utca másik ol­dalán. Amire várt nemsokára be is következett. A rendőr kilé­pett a kapun. Odament hoz-1 zá s udvariasan megemelte kalapját. — Kérem, tanúja voltam az öngyilkossági kísérletnek. Régi amerikás vagyok s ezért sok mindenben tájéko­zatlan itthon. Tessék f el vilá­gosítani, mi fog történni a makrancos kislányokkal? — Megbüntetik őket? A rendőr sok másnak azt íelelte volna: “Törődjön a saját dolgaival!” Vagy: “Mi köze hozzá, talán leánykeres­kedő felhajtója? Hordja el magát!” — Azonban tartot­ta magát a szigorú parancs­hoz, melyet nemrég olvasott fel egy rendőrtiszt a legény­ség előtt a mosonyi-utcai laktanyában s mely igy hang­zott: “Az idegenforgalom fel­lendítése érdekében külföl­diek iránt a legmesszebbme­nő udvariasságot kötelesek tanúsítani.” Tehát feszesen szalutált és igy felelt. — Az öngyilkos jelölteket átadtam a főkapitányságon működő életvédelmi irodá­nak. Ott kikérdezik őket. mi­ért akarják magukat ele­mészteni s lebeszélik róla. Ha megigérik, hogy szándé­kukról lemondanak, haza is engedik őket. ha nem: saját érdekükben őrzik, mig csa­ládjukból valaki értök nem jön. — Köszönöm! — emelte meg ismét kalapját Faluvégi A rendőr szalutált s vissza­tért őrhelyére. Faluvégi látott a közelben egy kis vendéglőt. Bement, megevett egy székelygulyást s megivott rá két deci ürmöst. Cigarettára gyújtott s tűnő­dött. Kiegyenlítette számlá­ját s kilépett az utcára. Né­zett jobbra, nézett balra s aztán, maga se tudta miért, de mintha hajánál fogva húz­ta volna valaki, megint a fő­­kapitányság felé indult. Néhány lépésnyire volt még tőle, mikor a meglehetősen néptelen utcán szembe jött vele egy matrózruhás lány. Inkább támolygott, mint lép­kedett, szeme ki volt sírva, sötétkék horgolt sapkája alól kuszában csüngött szőke ha­ja. Megismerte: az egyik ön­­gyilkosjelőlt volt. Gondolko­dás nélkül mellé szegődött s hogy a lány riadtan ipar­kodott előle menekülni, egye­nesen megszólította: (Folytatjuk.) KOVÁCS J. ISTVÁN. — A be­tegsegély osztályból bármikor ki is léphet. Ha azonban újra be akar majd állni, felvétele attól függ, hogy nem lépte-e túl a kor­határt s egészséges-e? Az újra való belépéshez orvosi bizonyitvány szükséges, ennek költségét Önnek kell viselni. A használandó for­mát a kpi hivatal küldi meg a fiók titkárjának kérdésére. FIÓKTITKÁR: — A havi jelentő második, illetve utolsó oldalán lévő “Leszámolási Ivet” is tessék kitöltetni. Annvit csak tud már angolul, hogy ennek a kitöltése nem okoz­hat nehézséget. Mintát, magyar szövegű fordítást küldöttünk. NAGY ANDRÁS: Engedje meg, furcsáljuk azt a kifogását, hogy esztendőkön keresztül azért nem fizetett felvett kölcsönére kama­tot, mivel erre a fiók titkára nem figyelmezette. Minden eszten­dőben pontosan megküldjük a fió­kokhoz a kamat kimutatást s kér­jük a fiók titkárokat arra, hogy a kamat befizetéseket szorgalmaz­zák. Sőt, még azt a kedvezményt is megadjuk, hogy a kamatot fi­zetheti részletekben is. Kölcsöne után ez évi kamatja $8.80-t tesz ki, kezelési költséggel együtt. Ha minden hónapban, 74 centet fizet, mint kamatrészletet — az év vé­gére ki van fizetve a kamatja. KOVÁCS ANDRÁS: A baleset biztosításért fizetendő 25 centet nem kell külön elszámolni, hanem a többi havidijakkal együtt kell beküldeni. A havijelentőn, a “Paid” rovatba, pld. $2.80 helyett $3.05 kell beírni. Következő hó­napban már a havi jelentőn is, ez az összeg fog szerepelni, a tag ne­vével egy sorban. NAGY MIHÁLY: Extendedben lévő tag, csak a baleset biztosítá­sért nem fizethet. Vagy fizeti a teljes havidiját — vagy pedig nem fogadhatunk el tőle semmit. A balesetbiztosításért járó havi­­dij, az élebiztositási, — és beteg­segély havidijakkal együtt, egy­szerre fizethető csak. NEW YORK, N. Y.: Külön fel­vételi ivet a “Double Indemnity” biztosításra csak akkor kell bekül­deni, hogyha egy már meglevő ta­gunk óhajtja ezt az újabb biztosí­tási formát is igénybe venni. Uj tagoknál — nem kell külön fel­vételi iv, hanem a rendes felvételi ivén tessék megjelölni, ha az uj tag, baleset biztosítást is akar. Igaza van abban, hogy irodai mun­kás — másütt esetleg olcsóbban is kaphat ilyen biztosítást. Tessék azonban figyelőmbe venni, hogy mi a testvériségi alapon állunk, és a tagok között nem tehetünk kü­lönbséget. Ezért viszont a bá­nyász tagok is annyit fizetnek mint az irodában dolgozók. A bányászok — ha egyáltalán kap­hatnak “Double Indemnity”-t sok­kal többet kell azért fizetniük — másütt.

Next

/
Thumbnails
Contents