Verhovayak Lapja, 1937. július-december (20. évfolyam, 27-53. szám)
1937-08-19 / 34. szám
12 * old»! 1937 augiuztu» 19 ♦--------------------------------------------------------------------:> FALUVÉGI GYÖRGYÉK i >— ' ^ Irta: SZENTIRMAI MÁRTHA — Nekem már .régen elég volt a nézelődésből, alig várom. hogy lefekhessek, — gyerünk. Éppen újból állt a tánc s észrevétlenül távoztak, Bekecsnek se szóltak. Iszogatott a többi gazdával. — Jaj de jó a friss levegő. Sári nagyokat ásított, de akármilyen álmos volt, mégis feltűnt neki hogy bátyja hazakivánkozott. Az utón hallgatott, de a kapunál kitört belőle: — Valami bajod van? — Fáj a lábom. — Nem csodálom tuEágos szilaj'mi táncoltál. — Az ám elfeledkeztem róla milyen öreg legény vagyok. — Öreg az ördög. ETgy beszélsz. mintha fiatalokba nem eshetne bele semmi nyavalya. Gyanakszom édes bátyám, nem is a lábod fáj, hanem más oka van hirtelen rossz kedvednek. — Ördögöd van. — Esztire neheztelsz valamiért ? — Nem neheztelek ... csak igazat adok az uradnak. Kitanultak a kerkai lányok is. Eszti se különb a többinél. — De hogy ismerted ki ilyen hirtelen? Gvörgv szórul'szóra elmondta. amit a két lány egymásközt beszélt. Sári nem botránk >z.ott meg úgy mint ő. — Csacsi kislány az Eszti, csak járt a szája meggondolatlanul. Jó asszony lessz alr bul, ha jó erős kézbe keriil. — Nem hiszem. Akármi- Íven gyönyörű az almavirág, ha pete van benne, kukac lessz az almában is. Nekem pedig a legszebb alma se kell, ha kit ka cos-. — így hát az Eszti megjárta ... Oda se neki! Keresünk különbet. — Nem kell már senki. Legén v maradok. — Kár vóna . . . aludjunk rá egyet. — Aludjunk, — de amit mondtam, megmondtam. Másnap György húga minden marasztalása és sopánkodása dacára csomagolt. — Nem vesztegethetem az időt angyalom. Há már lőttek a nősülésemnek, legalább kigyógyittatom a lábamat. Amerikában nem érek rá. Különben még visszajövök elutazásom előtt.-— Azt hittem, az egész időt nálunk töltőd — én károsod' k a más hibájából, — pityergett Sári. Megtépázom azt a haszontalan lásztit. — Soli’se tépázd, Lelkem! Én szerencsés vagyok! Legalább is szerencsésebb, mint azok az emberek, akik számára légvpapirt áztatott a feleségük. DULAKODÁS AZ ERZSÉBETHIDON Faluvégi Budapesten csak a reumájával törődött. Kerkától távolabb volt, mint Amerikában, ahonnét szüntelen oda vágyott, mig most iparkodott elfeledni Eszti miatt. Nem volt az szerelmi csalódás, ami bántotta, hanem sokkal rosszabb. Elvesztette hitét a fiatal lányok romlatlanságában. A nősülésről végleg lemondott. — Orvoshoz járt, fürdött, pihent, sétált. Szét se szeretett nézni az utcán, ahol magukban beszélő, jólöltözött emberekkel találkozott, úri koldusokkal, rengeteg gyászoló nővel, szóval számtalan jelével annak, hogy a háború, forradalom, kommunizmus, megszállás lélekölő rombolását Budapest még látszólag se heverte ki. Mindennap az Erzsébet-hi<jon tért vissza szállodájába. Nem sietett. Kissé áldogált, úgy a budai mint a pesti hídfőnél s nézte a Dunát. Eszébe jutott a költemény, amit még az iskolában szavalt. "Buda- Mohács- Nádornál elfutó... talán honom könynye vagy, te nagy folyó?” A Duna magasan állt, zavarosan hömpölygőit, mint tavasszal rendesen. Köd lebegett felette gyakran, csak olyan könnyű, mint egy rar nyasszonyi fátyol. LTgy mint Faluvégi, néztek a Dunát egykor ráérő rómaiak, török urak, nemrég antant tisztek, orosz menekültek . . . s a Duna változatlanul fogja hullámait hömpölygetni, mikor bámulóinak millióit már rég eltemette a sir és feledés. Mennyi titkot őriz medre s hányán keresték benne a halált lidőtlen idők óta? Pedig talán nincs szörnyűbb halál a vizbefulásnál. Ilyenekre gondolt György azon a délelőttön, melyre életében még oly sokszor visszagondolt. Kedden volt, úgy 11 óra körül. Áldogált a budai hídfőnél, villamosok szaladtak, autók siklottak át rajta, gyaloglók siettek két oldalt, ő állt, s lenézett a Dunára. Egyszerre a tompán dübörgő jármüvek s léptek zajába metsző, vérfagyasztó sikoltás vegyült. A gyalogolok megálltak. — Rendőr! Rendőr! — kiáltotta erős férfihang. Györgyhöz közel. Csődület támadt. György utattört magának, azt hitte, zsebtolvajlás történt. De nem! Amit látott nagyon meglepte. A csődület közepén egy hatalmas mészároskiilsejü férfi két vézna, halvány, minden izében remegő matrózruhás fiatal lányra mutogatott s magyarázta az előtte álló rendőrnek. — Át akarták vetni magukat a karfán ... az utolsó pillanatban kaptam el őket. Birkóztak vélem. A még nem vót elég: az egyik beleharapott a kezembe, a másik arcomba karmolt. Még jó, hogy a szememvilágát meghagyták! Mutatta öklét, melyen valóban fogak nyoma látszott s arcán is a karmolásokat. A helyzet nagyon is komoly volt, de mégis furcsának tetszett, hogy a két vézna kislány birkózott a markos férfival, egy kifutó fiú hangosan elnevette magát. A rendőr mérgesen nézett hátra, aztán a lányokhoz fordult. — Gyerünk a főkapitányságra. De azok egymásba kapaszkodtak, nem mozdultak s mikor a rendőr megfogta egyik karját, az sírva toporzékolni kezdett. — Jöjjenek .. . -— nógatta őket a rendőr. — Nem .. . nem! — sikok tották. — No... ha nem jönnek szép szerével... kénytelen vagyok ... Szíjat vett elő, öszetiizte kezüket néhány bámészkodó nő szőrnytiködése közben s maga előtt hajtotta őket. Az öngyilkosági kisérletek napirenden vannak, az újságok naponta több nevet jegyeznek fel rövid megjegyzések kíséretében az “életuntak rovatába, ha csak nem szereplő, vagy gazdag ember dobta el életét, akinek egész cikk dukál. — ÉLETUNTAK. Kubikos Sándor 78 éves hordár a Nefelejts ucca 15 számú házban levő lakásán felakasztotta magát. Holtan találtak rá. — Pap Róza 25 éves háztartási alkalmazott az Arénaut 38 számú házban levő szolgálati helyén gázzal megmérgezte magát. Meghalt. Szafkó Andrásné háztartásbeli nő a Rákóczi-uton a járdán sósavval megmérgezte magát. A mentők életveszélyes állapotban a Rókus -kórházba szállították. Öt. hat, tiz-husz név következik igy egymás után s az újságolvasó már csak akkor döbben meg, ha ismerős nevet talál köztük. Egészen másként hat azonban a legközömbösebb lelkitekre is egy öngyilkosság, vagy öngyilkossági kísérlet, ha annak véletlenül szemtanúi. Akkor mindenki érdeklődik, intézkedik, s a jobbérzésüek oda vannak a szánalomtól. V aj jón csupán ezért követte Faluvégi a matrózruhás. siró lánykákat? Vagy mert sehogyse fért a fejébe s tudni szerette volna, mért akart olyan FIATALON meghalni, holott ő Eszti szavai óta mindig fiatalsága múlásán bánkódott ? Vagy a sorsunkat intéző láthatatlan hatalom irányította lépteit? Elég az hozzá, ment, ment egészen a főkapitányságig s megvárta, mig a rendőr eltűnt a lányokkal az épületben. Sőt még azután is fel s alá sétált az utca másik oldalán. Amire várt nemsokára be is következett. A rendőr kilépett a kapun. Odament hoz-1 zá s udvariasan megemelte kalapját. — Kérem, tanúja voltam az öngyilkossági kísérletnek. Régi amerikás vagyok s ezért sok mindenben tájékozatlan itthon. Tessék f el világosítani, mi fog történni a makrancos kislányokkal? — Megbüntetik őket? A rendőr sok másnak azt íelelte volna: “Törődjön a saját dolgaival!” Vagy: “Mi köze hozzá, talán leánykereskedő felhajtója? Hordja el magát!” — Azonban tartotta magát a szigorú parancshoz, melyet nemrég olvasott fel egy rendőrtiszt a legénység előtt a mosonyi-utcai laktanyában s mely igy hangzott: “Az idegenforgalom fellendítése érdekében külföldiek iránt a legmesszebbmenő udvariasságot kötelesek tanúsítani.” Tehát feszesen szalutált és igy felelt. — Az öngyilkos jelölteket átadtam a főkapitányságon működő életvédelmi irodának. Ott kikérdezik őket. miért akarják magukat elemészteni s lebeszélik róla. Ha megigérik, hogy szándékukról lemondanak, haza is engedik őket. ha nem: saját érdekükben őrzik, mig családjukból valaki értök nem jön. — Köszönöm! — emelte meg ismét kalapját Faluvégi A rendőr szalutált s visszatért őrhelyére. Faluvégi látott a közelben egy kis vendéglőt. Bement, megevett egy székelygulyást s megivott rá két deci ürmöst. Cigarettára gyújtott s tűnődött. Kiegyenlítette számláját s kilépett az utcára. Nézett jobbra, nézett balra s aztán, maga se tudta miért, de mintha hajánál fogva húzta volna valaki, megint a főkapitányság felé indult. Néhány lépésnyire volt még tőle, mikor a meglehetősen néptelen utcán szembe jött vele egy matrózruhás lány. Inkább támolygott, mint lépkedett, szeme ki volt sírva, sötétkék horgolt sapkája alól kuszában csüngött szőke haja. Megismerte: az egyik öngyilkosjelőlt volt. Gondolkodás nélkül mellé szegődött s hogy a lány riadtan iparkodott előle menekülni, egyenesen megszólította: (Folytatjuk.) KOVÁCS J. ISTVÁN. — A betegsegély osztályból bármikor ki is léphet. Ha azonban újra be akar majd állni, felvétele attól függ, hogy nem lépte-e túl a korhatárt s egészséges-e? Az újra való belépéshez orvosi bizonyitvány szükséges, ennek költségét Önnek kell viselni. A használandó formát a kpi hivatal küldi meg a fiók titkárjának kérdésére. FIÓKTITKÁR: — A havi jelentő második, illetve utolsó oldalán lévő “Leszámolási Ivet” is tessék kitöltetni. Annvit csak tud már angolul, hogy ennek a kitöltése nem okozhat nehézséget. Mintát, magyar szövegű fordítást küldöttünk. NAGY ANDRÁS: Engedje meg, furcsáljuk azt a kifogását, hogy esztendőkön keresztül azért nem fizetett felvett kölcsönére kamatot, mivel erre a fiók titkára nem figyelmezette. Minden esztendőben pontosan megküldjük a fiókokhoz a kamat kimutatást s kérjük a fiók titkárokat arra, hogy a kamat befizetéseket szorgalmazzák. Sőt, még azt a kedvezményt is megadjuk, hogy a kamatot fizetheti részletekben is. Kölcsöne után ez évi kamatja $8.80-t tesz ki, kezelési költséggel együtt. Ha minden hónapban, 74 centet fizet, mint kamatrészletet — az év végére ki van fizetve a kamatja. KOVÁCS ANDRÁS: A baleset biztosításért fizetendő 25 centet nem kell külön elszámolni, hanem a többi havidijakkal együtt kell beküldeni. A havijelentőn, a “Paid” rovatba, pld. $2.80 helyett $3.05 kell beírni. Következő hónapban már a havi jelentőn is, ez az összeg fog szerepelni, a tag nevével egy sorban. NAGY MIHÁLY: Extendedben lévő tag, csak a baleset biztosításért nem fizethet. Vagy fizeti a teljes havidiját — vagy pedig nem fogadhatunk el tőle semmit. A balesetbiztosításért járó havidij, az élebiztositási, — és betegsegély havidijakkal együtt, egyszerre fizethető csak. NEW YORK, N. Y.: Külön felvételi ivet a “Double Indemnity” biztosításra csak akkor kell beküldeni, hogyha egy már meglevő tagunk óhajtja ezt az újabb biztosítási formát is igénybe venni. Uj tagoknál — nem kell külön felvételi iv, hanem a rendes felvételi ivén tessék megjelölni, ha az uj tag, baleset biztosítást is akar. Igaza van abban, hogy irodai munkás — másütt esetleg olcsóbban is kaphat ilyen biztosítást. Tessék azonban figyelőmbe venni, hogy mi a testvériségi alapon állunk, és a tagok között nem tehetünk különbséget. Ezért viszont a bányász tagok is annyit fizetnek mint az irodában dolgozók. A bányászok — ha egyáltalán kaphatnak “Double Indemnity”-t sokkal többet kell azért fizetniük — másütt.