Verhovayak Lapja, 1937. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1937-01-02 / 1. szám
XO-IK OLDAL JANUÁR 2. Uerhovayokjapja■ Egy kis fehér ház ( Újévi mese ) ADJON ISTEN MINDEN JÓT Kedves Asszonytársaim, a sok jó kívánság közt, amit az Újév alkalmából felétek árad, ne vessétek meg az enyémet sem. Adjon Isten minden jót és szépet néktek az Ujesztendőben, hogy azt övéitekkel megoszthassátok és közelítsétek meg a boldogságot annyira, amennyire ez a mi fáradt Földünk életében egyáltalán lehetséges. Mert teljes boldogság talán nincs is a földön. De, ha van, akkor sem asszonyok számára termett, akiknek éppen az a hivatásuk, hogy a szenvedéseket, bánatokat és az emberek lelkét felhozó gondokat élettársukkal megosszák. Mégis — vagy talán éppen ezért — szép hivatás aszszonynak,lenni. Ő hasonlít legjobban a termőfához, aminek tavaszában virág, nyarán isteni teremtőmunka, őszén gyümölcsös ajándékozás és telén: az uj, szunyadó rügyek védelmének szenvedése jut osztályrészül. De lám: akinek virág kell, hozzánk fordul; akinek gyümölcs kell, hozzánk fordul; akinek vigasztalás kell, hozzánk fődül. És akinek bánata van, az is hozzánk fordul, hogy miránk bízza, mert az igazi asszony MINDIG ÚJÉV" és vigaszt, reménységet áraszt maga körül. Üdvözöljük hát szeretettel a mi 1937-es testvérünket és azzal a reménységgel, hogy ez a csodálatosan szép aszszonyi hivatásunk soha sem fog elmúlni a földön, akárhogy is igyekszik a modern nő eredeti hivatásától eltávolodni. Boldog Újévet, kedves Asszonytársaim. Szeretettel üdvözöl benneteket ZSUZSI NÉNI Vertfalu, zsuptetős házacskáról szól az az irás, gyermekek! Ott áll Kiskörös közepén, szép Magyarországon. Valamikor száz évvel ezelőtt, a nagy falu szélső háza volt. Ma már utcák, házsorok épültek köréje. Szinte azt kérdezhetné az ember: hogyan felejtődött a múltból ott az a parányi házikó? Hiszen semmi úri, semmi szép sincs rajta, olyan: szegény ember roskadozó, düledező viskója. Az udvai'a is olyan, mint a régi-régi öreg parasztházaké. — Olyan — amilyent ti itt Amerikában sohasem láttatok, gyermekek. Girbe-görbe kutágas mere dezik az égre, távolabb néhány örökké zizegő gesztenyefa. ■— Nyáron azért tele van az a kis udvar virággal, színes magyar virággal, muskátlival, zsályával, estikével, amely szelíden fut fel az ámbitusra. Három szoba sorakozik ott egymás mögé. Valamikor föld volt a padlója, most már az első szobát kipadimentumozták. Parányi ablak néz ki az utcára; — egyetlen ablak, nem is fért volna több rajta. A szoba ajtaja olyan alacsony, hogy le kellett hajolnia a felnőtt embernek, ha be akart lépni a szobába. Távolabb, ahol a házak véget érnek, ott a nagy magyar Alföld: s Kiskunság. Ott az “Aranykalásszal ékes rónaság”, — ott a üélibábos síkság, melyet igy énekelt meg a költő: “Hová szivem — lelkem, mindig mindenünnen vissza-vissza vágyott....” — És este, amikor “Rég elhangzott az estéli harangszó”, — a hold fehér ragyogásában tündökölnek az apró, fehér házak, mint drága ékkövek — és testet ölt a költő látomása: "A nap lement, — eljött a csend Szellő űzött felhők között Merengve jár a holdsugár, Mint rom felett a képzelet....” — De hát térjünk vissza a kis fehér házhoz. — Bizonyára azt kérdezitek gyerekek: miért esik ennyi szó egy parányi házikóról, Kiskunságon, Nagyalföldön, Kiskörösön? Mit tud ez a házacska, hogy annyit beszéltet magáról? iTalán belül van a titok, — a belső berendezésben, talán olyan, mint az alvó csipkerózsika otthona, — kívül tüske, ágbog, kúszó rózsasövény, belül pedig tündérpalota? Hát ha azt gondoltátok nem találtátok el gyermekek. Mert bizony: nincs abban az apró szobácskábán úgyszólván semmi a világon! Nincs benne csak egy fehér búbos kemence, aztán a szoba közepén egyetlen cseresznyefa — asztal. Azon vaskos, kapcsos könyv és a könyvben más semmi, csak: aláírások, ne;vek, nevek — és nevek. Mert messze földről zarándokolnak ám ehhez a házikóhoz. Elmennek oda mindenhonnan, ,» legtöbben tán Amerikából. És »kik odamennek, nem mennek ám üres kézzel. Még a legszegényebb is hoz egy szál virágot.... Csöndes, tisztességtudó magyarok lépnek be meghajolva az alacsony ajtófélfa alatt és meghatottan körülnéznek. Aztán odamennek az asztalhoz, beírják nevüket a kapcsos könyvbe. A falról mindenhonnan szalagok virítanak le. A legtöbbje magyar nemzeti szin, de van ott mindenféle lobogó. Francia, dán, ánglius, amerikai As minden-féle! Úgy bizony! Egyszer, minden esztendőben: Szilveszter éjszakáján kiragyog a kis fehér ház! Kigyul benne és mellette sok-sok fény s akkor valóban olyan, mint a mesék csodakunyhója! Lampionok tündökölnek, fáklyák lobognak, szerény, kedves, régies viaszgyertyák pislákolnak , . . és halk ének zendül, halk szép szomorú ének; amik élnek és mindig fognak élni a magyar szivekben! Igen, Szilveszter éjszakáján megkondulnak a kiskőrösi harangok és embertömegtől feketélik a hepehupás havas udvar. Fönn az égen pedig megkezdődik egy költőnek álma: “Fürdik a hold világ az éj tengerében”... De miért is fénylik tündéri fényben maga a kis ősi ház s udvarán meghatott szavak miért hangzanak? Miért állják sűrűn körül az emberek? Miért száll az ének, miért lobognak a fáklyák? . . . s mi gyújtotta meg a gyertyák világát! Megmondom gyermekek! Abban a házban született száztizenhárom esztendővel ezelőtt a legnagyobb magyar költő: Petőfi Sándor. Talán hallottátok ti is gyermekek, hogy az uj esztendőben sokan, nagyon sokan el fognak látogatni a Verhovay portáról szép Magyarországba . . . Bátyátok, nővéretek, szülétek, vagy édes rokonotok ha a szerencsés kirándulók között lesznek, mondjátok meg nekik: el ne felejtsék megnézni azt a kis fehér házat Kiskörösön! Ha pedig közületek is valaki megtekinti a jövő nyáron azt az aranyos kis házikót, Írjatok róla nekem ti is gyermekek!! Erre kér benneteket: JÓZSI BÁCSI A zongora kezelése A zongora ép úgy, mint minden más hangszer, külön kezelést igényel. Nedves falhoz nem szabad állítani, mert ezáltal megrozsdásodnak a hurok, a fa kitágul és a zongora le lesz hangolva. Hogy lehetőleg minden nedvességtől megóvjuk, a ház külső falára ne állítsuk, mert az esős időben sok vizet fel vesz. Épp úgy megárt a zongora hangjának a melegből a hidegbe való hirtelen átmenet. Az előbbi kitágítja a részeket, az utóbbi összehúzza. Azért ne állítsuk a zongorát sem a kályha, sem oly ablak és ajtó közelébe, amelyet ki kell nyitnunk. És mindenkor ügyeljünk, hogy egyforma hőmérséklet legyen a szobában. Ha szellőztetve lesz, csukjuk be a zongora fedelét. És hogy ne essék árnyék a kótalapokra, állítsuk a zongorát mindig baloldalával az ablak felé. A SPORTOLÓ NŐ A modern nőneveléshez elválaszthatatlanul hozzátartozik az, hogy a nőnek mindenféle sportot is meg kell tanulnia és gyakorolnia. Nem is olyan régen dőlt meg a múlt század végéig fenálló balhit, hogy a nőknek nem szabad “férfias” testgyakorlatokat végezniük, — mert ez keménnyé teszi, eldurvitja őket és ezáltal árt a nőiességnek. Hogy a nőknek nem szabad a maga érzékeny, finom arcbőrét az idő viszontagságainak kitennie, mert ezáltal elveszti tagadhatatlanul becses szépségét. Hogy a nőknek nem szabad a kezét holmi sporteszközökkel eldurvitania, — mert ezt már soha többé helyre nem hozhatja. Már pedig a hét szépséghez okvetlen hozzá tartozik a finom, selyemlágy női kéz is. Ma másképen gondolkozónak a szülők és nevelők egy-SARAH CHURCHILL Wintson Churcill hires angol politikus leánya, aki az amerikai táncos partneréhez, Victor Olivérhez most ment férjhez aránt. Okos szakemberek megalapozták, a tapasztalat pedig megszilárdította azt a tant, hogy a nőknek igenis kell a szabad levegőn való mozgás, hogy testi épségük a tornázást és egyéb sportokat egyenesen megköveteli mert ezzel nemcsak az egészségüknek tesznek mérhetetlen fonotsságu szolgálatot, hanem a kedélyüket is felfrissítik. Anglia volt az első, aki ezt a tant felállította. Nagy előszeretettel foglalkoztak ott a szakkörök a női sportokkal, igyekeztek azokat minden nő számára hozzáférhetővé tenni és a nők körében ilyen irányú propagandát kifejteni. Eleinte nehezen ment itt is a dolog, a nők inkább görnyedeztek holmi lehetetlen, szemrontó hímzések fölött, minthogy kimentek volna a szabadba, friss mozgásra és friss levegőre. De csak a legelső időben volt ez igy, az eredmények itt is a legjobb reklámnak bizonyultak. Mert amikor az egyik nő látta, hogy: —- íme, a barátnőjének milyen rózsás lett az arca, egy vígan átteniszezett vagy átgolfozott nyár után, hogy az izmai, hogy megerősödtek, milyen ruganyosak lettek, amikor egy nyarat végig lubickolt a tengerben. A sportok gyorsan elterjedtek és csakhamar nagy népszerűségre tettek szert a nők között is és ez a helves. MINDENFÉLE Szemviz Megerőltetett szemre igen jó hatással van a következő háziszer: egy csésze tejben jó kanálnyi édes köményt felforralunk és e vegyüléket lehűtjük. Ebbe aztán tiszta vászonruhát mártunk és éjjelre a szemre tesszük. Hogy le ne csússzék, átkötjük tiszta zsebkendővel. Többszöri alkalmazás után az égető szemfájást teljesen elmulasztja. A galambodról Sokan tenyésztik a verbénát vagy galambócot mint dísznövényt, de kevesen ismerik számtalan jó tulajdonságát, melyek közül felsorolunk néhányat: 1. A verbéna gyökerét árnyékos helyen megszakítjuk, kis darabkákra metéljük és jó minőségű borba tesszük. Az üveget bedugjuk és lefektetjük, hogy légmentesen el legyen zárva. Az üveg tartalmát naponként felrázzuk. Egy hét alatt kész a galambócbortinktura, mely rég ismert szer a sárgaság ellen. 2. A galambóc szára és levele borban megfőzve kitűnő szer máj-, lép- és vesebajoknál. 3. A Galambóc-tea (szárított levele és.szára vízben megfőzve) igen jó láz ellen. 4. A fejfájást megszünteti a hideg galambócteával való borogatás. 6 Megszünteti a szájbüzt és inydaganatot. Eltávolítja a garathurutot és fogrothadást. Zsuzsi néni postája TANÁCSTALAN. — Aki megtalálta a tanácsadóját, az már nem tanácstalan. És Maga, kedves kislány, megtalálta. Én teljesen megértem a szomorúságát és éyopen ezért — mint orvos, aki betege .szívműködését .felismeri---- egészen határozott tanáccsal szolgálhatok a hozzám intézett kérdésekre. 1. Nem szabad sirni, mert nincs miért. 2. Várja türelemmel a feledépt, mert okvetlenül bekövetkezik. Az aszonyember sem őriz szivében sokáig olyan emléket, ^mit erre nem érdemesít. 3. Úgy van, járjon sűrűn társaságba, mert a társaság — akármilyen szerény is — arra mindig jó, hogy elkergesse a magány szomorúságát. Örülnék, ha többször Írna még a “szívbajáról”, ami ---- amint látom — máris gyógyulóban van. ANYA. — Zsuzsi néninek az a véleménye, hogy a hegedű kevésbé nőnek való hangszer, mint a zongora. A szakszofon pedig igazán sehogysem illik a nőhöz. Ha kislánya annyira tehetséges, tanitassa zongorázni, de persze az ellen sem lehet kifogást emelni, hogy hegedüljön. KÉTSÉG. — Hogy mi a nőiesség? Mindannak a sok szép vonásnak és tulajdonságnak az öszszessége, ami az igazi nőt jellemzi. Úgy van, kétségtelenül finomság elsősorban, de néha — ugy-e különös? — enélkül is lehet teljes. A nőiesség fogalmát különben alig lehet pár sorban meghatározni s ezért megígérem Önnek, hogy legközelebb hoszabb értekezért Írok errőKa kérdésről. BETEG. — Okvetlenül vizsgáltassa meg magát egy elsőrendű orvossal. Klinika minden nagyobb városban van. HÁZIASSZONY. —Bizony, ha vendég van a háznál, illik az asztalterítőt “kicserélni”, de anélkül is tanácsos néha. Mondjuk; hetenkint.
