Verhovayak Lapja, 1937. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1937-02-13 / 7. szám
“ACCEPTANCEFOR MAILING AT SPECIAL RATE OF POSTAGE PROVIDED IN THE ACT OF FEB. 26, 1925, AUTHORIZED FEBRUARY 6, HS3J" Journal of Verhovay Fraternal Insurance Association VOLUME XX. . FEBRUÁR 13, 1937 No. 7 SZÁM SZÁZEZER VERHOVAYSTA Olyan mintha tegnap lett volna; mikor otthon, szülőhazánkban jártam; az emlékezés is olyan élénk, hogy frisseségében vetekedik a tegnap történtekével- Pedig hát tavaly volt, mikor szép Magyarországnak levegőjét szívtam. Nagy megtiszteltetés járt velem ezen az utón, mert mint a Verhovay Segély Egylet igazgatója hivatalosan képviseltem Egyesületünket. Az engem ért kiváló tisztelet azonban, nem tett elbizakodottá s meggyőződésből fakadt minden szavam, mikor gondolataimnak szóban kifejezést adtam. Nem estem hát túlzásba, mikor a Verhovayak számáról beszélve százezerről tettem említést. Mert szerintem ma kitesz százezret azoknak a családtagoknak száma, akik tagjaink biztosításán keresztül a Verhovay Segély Egyletben érdekelve vannak. Azt is meggyőződéssel és rendíthetetlenül hiszem, — hogy a velem egykoruak még megérik, miszerint a Verhovayak taglétszáma eléri a százezret s rajtuk keresztül az érdekeltek száma megüti a tagok számának négyszeresét. Ez az idő nem is késhet soká, ha minden igaz Verhovay azon törekszik, hogy nemcsak küldő érdekviszonyban, hanem tényleges tagság révén mondhassuk Verhovayaknak azokat, akik ma csak közelünkben állnak. Mert hiszen mindannyian egy nagy családnak, a Verhovay családnak vagyunk tagjai. A világ legnagyobb magyar családjának s erre jogosan lehetünk büszkék. De a büszkeség mellett, ez a tisztesség kötelezettséget ró reánk s háládatlan, szófogadatlan gyermekek lennénk, ha nem éreznénk át ezt s nem igyekeznénk teljesíteni a ránk róttakat. Melyik szülő ne tudná azt — már aki komolyan veszi a gyermekeinek nevelését — hogy mennyivel növeli a gyermekek bizalmát, őszinteségét ha szülei néha kérdéseket intéznek hozzá, olyan kérdéseket, amelyekre a feleletadást a gyermek, legjobban szeretné elhallgatni. De ha az a kérdés nem lenne feltéve, a válasz ott maradna a gyermek lelkében s mint titokban rágó férget megőrlené a lélekben élő legszebb jelenséget az őszinteséget s mélyítené azt a veszedelmes ürességet, a mely sajnálatos módon szülőt és gyermeket nagyon sokszor választ el egymástól- Megrendítő családi tragédiáknak létrehozó oka, ez a szülő és gyermek között fennálló lelki üresség, ebbe hull nyakszegetten a kölcsönös bizalom, ebbe temetkezik el örökre, az egymást megértő boldog élet. Nem csak megtartani, hanem nevelni, erősíteni is kell a gyermekiéleknek őszinteségét érdeklődő kérdésekkel;' de különösen olyanokkal, amelyekre kellemetlen termésedénél fogva a feleletadást az elhallgatni szeretné. Ez a gondolat vezérelt engemet is, amikor mint a nagy Verhovay családnak, egyik számadó cselédje — őszinte kéréssel, kérdéssel fordultam az igazgatói kerületembe tartozó fiókok tisztviselőihez, tagjaihoz a titkár testvéreken keresztül azzal a szándékkal, hogy' ismerkedjünk meg egymás-; sál. Az elgondolásom az volt,! hogy az ismerkedést csak őszinte barátság követheti, melynek azután nem lehet más eredménye, mint Egyletünk — Verhovay Családunk — fejlesztése, még nagycbbátétele. Mindanyiunk életben vannak bizonyos dolgok, amelyek ha kicsinyek, jelentéktelenek is talán, de bántok. így van ez VERHOVAY HÉT- PÉNTEK. Szomorú nap, de a Verhovay megenyhiti az özvegy és az árvák szomorúságát. VALENTINE Szép ünnep. A szivek ünnepe. Helyesebben a szerelmes sziveké. Angolszász találmány, tehát praktikus is. Magyarul: jó üzlet. Temérdek Valentine-kártyát, emléket, egyebet lehet ilyenkor elsózni, hiszen a szerelmes szív nagyon adakozó. Es minden szív szeret legalább ilyennek látszani. Shakespeare azt mondja: Ilyenkor választja ki minden madár a szerelmesét. És hogy mi, emberek, csak utánozzuk őket. Kár, hogy az ünnepnek csak szélessége, hosszúsága és esetleg magassága van, de mélysége nincs. És hogy legfeljebb csak néhány igazán szerelmes szív érzi, hogy a posta meg a táviró szárnyán röpködő szivek egyáltalán nem hasonlítanak az igazi szerelmes szívhez, akármilyen pirosra is festi azokat az “artiszt”. Valahol messze, a tengerentúl, sőt még a tulon túl is, a Duna és a Tisza vidékén nem ismerik Valentinét, ezt a szivszóró masinériát. Ott nem Valentine, nem Szent Bálint a szivek ünnepe, hanem a május. Annak is a legelső hajnala. Ilyenkor megy ki Bálint (nem a szent) kora hajnalon, még a pirkadás homályában az erdőre: májfáért. Veszi a fejszét és kivág egy szép, frisen zÖfidült nyirfacsemetét és megindul vele vissza, a faluba, ott is egy fehér kis házhoz és ---- miután rábigyesztett néhány szalagot, piros kendőt, egyéb szegénységet, felállítja egy kis -ablak előtt. Aztán pedig addig sürög-forog a májfa körül, amig az ablak kinyílik és kinéz rajta egy boglyas lányfej. Ekkor pedig Bálint lecsendesiti legalább annyira szívverését, hogy megszólalni tudjon és ezt a néhány kis szót küldi fel a kisablak felé: — No Marikám, vöttem neked piros pántlikát ! Ennyi az egész, de erre lenéz még maga a Jóisten is az égből és ---- mire egészen kivirrad, ---tele lesz virággal az egész világ. Még a Marika szive is. Szép nagy sziv ékeskedik ennek a kis írásnak a végén is Szent Valentine névünnepén, de inkább a magyar májfák emlékezetével. És ez a sziv V betűs. A Verhovay Egylet szive, amit elküld a Verhovay hetilap minden olvasójának, egyletünk minden tagjának — különösképpen az ifjú ságnak ---- Valentinere. Nagy szeretettel, igen sok jókívánsággal, de legfőképpen magyar Bálint gyönyörű pántlikájával. És ezzel a köszöntővel: — Adjon isten “szives” jóreggelt! az egyleti életben is. Ezeket a kis sérelmeket, bántódásokat kiküszöbölni, megértéssel elintézni, ez volt az érj célom. Ebben a szellemben negyvenöt levelet küldöttem ki. Őszintén meg kell írnom, hogy a 45 fiók sorából csak néhány válaszolt. De akármilyen kevesen válaszoltak, ezek a levelek megtanítottak arra, hogy a levelek megírása nem volt hiába való dolog, mert közelebb kerültünk egymáshoz. Hátha kérésemet, kérdéseimet minden tagtársam megértette volna, milyen boldog örömmel, felemelt fővel mehetnék beszámolni számadó gazdámnak •.. Keresem az okokat, hogy miért nem kaptam mindegyikre választ? Talán félreértették levelem tartalmát, talán nem érezték ki belőle azt a testvéri szeretetet, segítő készséget, amivel az Íródott? Pedig abból csak azt ovashatták ki, hogy célom gondok megosztása, kérdések elintézése s végül, — hogy társaim mindegyikének segítségére legyen Egyletünk naggyátétele érdekében. Mindig szivemen viseltem magyar véreim sorsát s ezért természetesen Egyletemét is. Sokszor felelősséget érzek azóta, amióta a testvéreim bizalma az igazgatóságra megválasztott. Úgy tudom, úgy érzem, hogy százszorosán kötelességem most mindent megtenni egyletemért. Verhovay Testvéreim! — Kerületembe tartozó fiókok tisztviselői, fióktitkár testvéreim! Kérő szóval fordulok hozzátok, ne sajnáljátok a levélírással járó kis fáradságot. Keressetek fel leveleitekkel, mert hiszen csak igy tudunk egymással jobban megismerkedni, csak igy tudjuk majd még eredményesebben dolgozni. Ha valamelyik fióknál úgy látják iónak, hogy csekélységem megjelenésével tudnék Egyletünknek használni, tudassák velem s én vasárnaponként szívesen rendelkezésükre állok. A százezer Verhovay nem álom: valóság! Csak rajtunk áll, hogy ne 10—15 esztendő múlva, hanem a közeljövőben az legyen. Ebben segítsen minden jó magyar, minden Verhovay! Tagtársi tisztelettel Ifj. Dobos András, igazgató.
