Verhovayak Lapja, 1937. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1937-02-13 / 7. szám

2-ik oldat : IJerhovQXQkJopjQ-. FEBRUÁR 13, 1937 Napsugár és felhő Feli kell jegyezni Mr. Phile­mon Pipps nevét, mint aki az em­beri Ízléstelenség történetében ikülön fejezetet érdemel azzal az (ötletével, amelylye! az egyiptomi (kormányhoz fordult. A kitűnő amerikai azt a hátborzongató, a­­jánlatot, tette, hogy hajlandó ennyi és ennyi dollárt fizetni, ha megengedik neki. hogy a gizehi piramis tövében mulatóhelyet nyisson. De ez nemcsak olyan öt­letszerű ajánlat volt, hanem ko­molyan kidolgozott terv, amely­ben a következő “Ízléses" elgon- ] clolások szerepeltek: “A szfinksze- j két színes fényszórókkal világítja 3neg s az egyik piramis csúcsán 'jazz-zenekart helyez el s hang­szórók fogják továbbítani a pi­ramis-völgybe a legújabb foxtro­­tokat”. Hát nem gyönyörű ez? Hatezer év tekintene le a “Pira­­mis-Gfill” vendégeire. Az egyip­tomi kormány erélyesen visszau­tasította az- ajánlatot. Vélemé­nyük szerint az sem rossz meg­oldás, ha Mr. Philemon Pipps tervének további és részletesebb kidolgozására kérik fel s e mun­kája idejére a kairói elmegyógy­intézetbe utalják. Játékszernek gumi-piramisokat aján’pnk. * * * f Kínában a váltakozó polgárhá­borúk között az illetékesek azért szakítanak maguknak időt arra, hogy néha egy-egy üdvös rende­lettel boldogítsák a Mennyei Bi­rodalmat. A legújabb rendelet megadóztatja a festett körmöket. Az a kinai hö'gy, aki bíborvörös­re, rózsaszínűre, vagy ibolyalilára festi a körmét -— ezentúl adót fizet." Tetszik nekünk ez a kinai •törvény. . . Magunk se vagyunk irajongói a festett körmöknek, jmint ahogy azt hisszük, hogy a (férfiak legnagyobb része szivből ;Utálja ezt a divatot. De azért szépen kérjük a magyar ható­ságokat: ne kövessék a kinai pél­­;dáf! Mert a hölgyek továbbra is nyugodtan festenék a körmeiket, iS a férfiak pedig — fizethetnék .a körömfestési adót... ,j - * * * I, Különös párbaj zajlott le Rio ■de Janeiro egyik kávéházában. — iNem tőrrel, pisztollyal, vagy karddal verekedtek az elVmfelek. Jianem — töltőtollal. Két újság­író összeszólalkozott s töltőtollal rontottak egymásra. A kávéház jközönsége nagy érdeklődéssel nézte a különös párbajt, nem za­varták a küzdő feleket, akik ad­dig verekedtek, amig alaposan ■összeszurkálták egymást s mind a két töltőtoll eltörött. Az ellen­feleket beszállították a riodeja­­neirói kórházba, ahol a párbaj­bősök jelenleg vérmérgezésben feküsznek. Örömmel üdvözöljük a párbajnak ezt az újfajta mód­ját. Csák azt nem értjük, hogy miért kell töltőtollal igy verte­­kedni, amikor csak egy darab fehér papír szükséges hozzá és bárki életveszélyesen megsebesít­heti ellenfelét. Mert a tö’itőtoll a kardnál is élesebb vágó szer­szám — ha imák vele. . . Döcög a szekér Kerge Balog Andris most jött meg a fuvarból. Lovait leszerszá­­mozta, megcsutakolta és szekerét a szín alá tolta, mert eső ígérke­zett estére. De még kora délután volt, hát kiült a ház elé és pöfé­kelve szemlélgette a falu mozgását. Eközben jött a kisbiró a bíró üzenetével, bogy “forspont” kell. A hivatalos mérnököt kell bevinni a városba. Azt, aki a zsilipek miatt ácsorgott itt egész nap. Andris megvakarta deres üstökét. Nem jól jött ez a kirendelt­ség. Most szerszáfnozott le, most pihent le hajnal óta és hát miféle fuvar a forspont? Húsz fillér egy kilométer. Megpróbálkozott a kibú­jóval, de nem ment. Ő volt a soros. — Hát Kun az a tisztöt mérnyök? f — Itt lesz izibe. Némi lomháskodásaal ráhajitotta a hámot a szénázó lovakra és előhúzta a szekeret. Szalma ülés volt hátul is, rajta rongyosodó pokróc. Hm, — gondolta, — sok ez a jóból busz fillérért. Elökeri­­tette a deszkaülést. Ezt tette a szekérre és arra hajította a pokró­cot. Aztán huncutul elmosolyodott és kihúzta a láncos kerékszeget hátul, balfelöl. Fából valót vert be helyette. Már jött a mérnök. Te­kintélye ur. Potrohos, mint a pók.-— Aggyék Isten, tekéntetes ur! Csak tessen felülni. Elébb­­utóbb benn leszünk a városban.--- Már csak inkább elébb, mint utóbb, barátom, — mert úgy látom, eső lesz. i — Allehet. De nincs az a zivatar, aki utolérné ezt a két csikót. És majd a rövidcbbjét vesszük. Az ernőnek. Csak tessen elhelyez­kedni. Módosabb ülést raktam fel, nehogy beszalmázódjék a becses ruhája. — Igen helyes. No mehetünk! Andris szárba kapta a lovakat, ügetett ki a faluból. Igen szé­pen. Ámbár egy kicsit rázós volt az ügy. A mérnök kalapja oldalt billent, szemüvege lefordult, de azért dicsérte a lovakat, ha nehe­zen is rakta össze a szót: — Joooooó looooó! — Jaó, — mondta csendesen Andris, aki szalmán ült. '--- Csaaak az uuut! . . . — Az ut? Az is maradhatós. ^ — Feneeeét maaraaathaaatoooós. Meeeeg aaa szeeekééér . .. — A szekér? Nincs ennél különb Pilinyben. Csak éppeg meg kék szokni. — Peperszeee meeegszoookni : . . De ez nem yólt olyan könnyű. Kalapja a szekér fenekén tán­colt. Szemüvegét meg sem próbálta feltenni. Vaksi szemekkel bá­mult a rezgő világba. Jobbra, balra pottyant. Agya megrázkódott. Nyelvét beharapta s a szekér zörfött, hogy majd mgesiketült. De Andris lekanyarodott a kövezett útról. Puha dülőutra. A mérnök arca felderült. Szivarra gyújtott. Pompásan parázslott a száraz kuba. De hopp! Marha járásra kerültek. A szekér nagyot zökkent és lemaradt az egyik kerék. Szikra csapott a mérnök arcába és úgy vá­gódott a szekéroldalához, hogy félig ki is jött a lélek belőle. — No -— mondta Andris, — emmá oszt maiér! És sietett a kerék után, mert már szemzett is az eső. A mérnök összerángatva, elcsigázva, lihegve állott a szekérben: — Hát most mi lesz? — Eső, tekintetes egy jóuram! — Eső, eső, de velünk? — Hát- könyörgöm, velünk is csak eső, merhogy húsz fillérért nem hulhat az ember nyakába menyassozny. Ellenben, ha rászánna vagy két bankót a tekintetes ur . . , — Akkor nem lesz eső? — Akkor nem. — Hát itt a két bankó. — No, tessen ide kerülni mellém, a szalmára, mindgyárt rá­­gyüvünk megest a kövezett útra, oszt hajde! — Affene, — mondta vidáman a mérnök, ahogy csakugyan fa­képnél hagyták az esőt,, — itt, elől a szalmán egész maradhatós. Hát mért nem mingyárt ide ültetett kelmed? — Hát, tekéntetes uram, — mosolygott Andris, mer úgy van az itt is, akár a színházban. Elül két pengő, hátul húsz fillér! Milliomosaink az életbiztosítás gf tükrében ér, mint Rockefeller és Ford együttvéve. .Mire lehet e szántókból következtetni ? Hogy lehet­ne mások értékét kiszámíta­ni? Izgató számtani játék ez, nagy fejtörő kicsinyeknek, akik egyelen lyukas centet sem érnek. Milyen jó volna például kiszámítani: mennyit ér egy délamerikai, vagy kinai köz­katona, aki DuPont lőporá­ba hal bele? És hány ilyen katonának kell elporladnia, hogy megkapjuk a lőporki­rály értékét? Vagy menjünk egy lépéssel tovább : meny­nyit érne a világnak, -ha ma­ga a lőporkirály menne füst­be ???... A PITTSBURGHI KONZULOK barátságos összejövetele A világháború lezajlása óta először történt meg Pittsburghban, hogy a kü­lönböző nemzetek konzulai eg}- testületben szövetkez­zenek. A közel múltban ez megtörténvén, az . elmúlt kedden egy barátságos jel­legű _ összejövetelen meg­vendégelték Pittsburgh vá­ros polgármesterét C. D. Scully-t. Az összejövetelen az angol konzul: Oliver Smalley elnökölt, aki a Kon­zulok Szövetségének az el­nöke. Hivatalosak voltak a sajtó képviselői is. így meg­jelentek azon : Fiók Albert, a Pittsburghi Magyarság, Szarvas Pál a Szabadság és Szécskay György, az Ame­rikai M agyar Népszava, Bencze János, a Yerhovayak Lapja szerkesztői és képvi­selői.;—A polgármestert Dr. Karol- Ripa, a lengyel főkon­zul keresetlen, szép szavak­ban üdvözölte a: szövetségük nevében, majd a Kaufman Department Store éttermé­be vonultak közös ebédre. ZENÉSZEK BETHOVEN Beethoven örökös pénz­zavarokkal küzdött. Semmi­féle gyakorlati érzéke nem volt, testvéreinél se talált tá­mogatást. Es ha résztvétlen magatartásuk sokszor elko­­moritóttá is, mégis megelé­gedett vele, hogy egy-egy éles megjegyzéssel tul tégve magát a dolgon. 1819-ben meggazdagodott testvérétől, Johantól, újévi kártyát kapott, melyet test­vére dicsekedve úgy .irt alá: Johann von Bethoven földbirtokos”. Beethoven a kártyát visz­­szaküldte, de előbb a másik oldalra ezt irta: ‘‘Ludwog von Bethoven, agytulajdonos”. WAGNER Wagner Richard_ r hosz­szabb párisi tartózkodása idején. Olivier francia mi­niszter tanácsára felkeresett egy bankárt s kérte, hogy finanszirozza zenedrámái­nak előadását. Pár hét múlva megint ta­lálkozott Olivierrel. — Nos, — kérdezte Oli­vier, — sikerült a dolog a bankárral ? — Dehogy, nem akar pénzt adni rá, felelte Wag- ‘ ner s rezignáltál! hozzá tet­te : — A szamár! így elsza­lasztani egyetlen sanszát, hogy halhatatlan legyen! Nemrégiben jelent meg egyik szakközlönyben igen érdekes kimutatás arróf, hogy egyesek mennyit köl­tenek el életbiztosításra s mily öszegekre biztosítják életüket ?• E kimutatás szerint a leg­értékesebb amerikai Peter DuPont, a lőporkirály. Ki­lenc millió dollárt ér. Igaz, hogy ő maga értékelte eny­­nvire az életét, amikor a biz­tosítást megkötötte, tehát elfogultnak látszik, — de az is igaz, hogy mint jó busi­ness-ember, előbb valószínű­leg kiszámította, mennyire értékelik személyét mások, így tehát a kilenc millió — legalább nagyjából — mégis megfelel a lőporkirály értékének. A másik legértékesebb amerikai Marshall kiéld chi­cagói áruháztulajdonos: öt és fél millió életbiztosítással, a harmadik helyen pedig az öreg Rockefeller, Ford és Mellon osztoznak fejenként öt-öt millió dollárral. Du­Pont tehát majdnem annyit A VERHOV AY SEGELY EGYLET NAGY TÁRSASUTAZÁS MAGYARORSZAGBA ÉS AZ AMERIKAI MAGYAR UJ NEMZEDÉK ZARÁNDOKLATA BANDHOLTZ TÁBORNOK SZOBRÁHOZ INDUL NEW YORKBÓL 1937 JULIUS 24-én a North German Lioyd EUROPA nevii gyorshajóján A bremerhäveni kikötőben, közvetlenül a hajó mellől induló "Verhovay Gyorsvonat" szállítja majd az amerikai magyarság követelt Budapestre, ahol ünne­pélyes fogadtatásban részesülnek. Minden amerikai magyar részt vehet e kirándulásban. Tegye meg az előkészü­leteket már most és lépjen érintkezésbe a helyi hajójegyügynökséggel. Ez lesz az amerikai magyarság életének egyik legkimagaslóbb eseménye HAMBURG-AMERICAN LINE NORTH GERMAN LLOYD 407 WOOD STREET, PITTSBURGH, PA.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents