Verhovayak Lapja, 1937. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1937-02-06 / 6. szám
FEBRUÁR 6, 1937 Hogy él a magyar falu 1937 telén? Budapesti tudósítónk eredeti report ja. Erre voltam kiváncsi és hogy est megtudjam, elutaztam Nyirábrányba, amely most a trianoni Magyarország keleti határállomása. Debrecenből sajnos már vicinális jellegű az a vasútvonal, melyen egykor gyorsvonatok robogtak Szatmár- Máratnarossziget irányában. Ma naponta egyszer visz az . ábrányi vonat egy vasúti kocsit, mely Budapestről indul és amelyet átvisz a román voltat X agybányára. Nyirábrány_ mióta határszéli állomás lett sokat fejlődött, lakosainak száma jelentősen emelkedett. Vámhivatalt és ha tárőr kaszárnyát építettek itt. 1 kilométernyire a falutól már Román területre érünk. Amikor \l irány ban a nagyon ködös téli reggel leszálltam a vonatról, kevés emberrel találkoztam. Fáztam. a köd átjárta testemet, egy kis melegítőre volt szükségem és ennek beszerzése céljából amint a faluba értem, betértem a zöld egér kocsmába, ahol özv. Stein-1 hardné méri az ábrányi magyaroknak a jó kis üstön főtt szilvapálinkát, bort és egyéb italokat. Csak egy kis pohárral hajtottam fel a Steinhardt mama szilvapálinkájából, elmúlt a fázásoni. A korcsma tele volt füstöt vágni lehetett volna. Télen a zöld egér a kaszinó, ott beszélik meg a gazdák egymással ügyes bajos dolgaikat. v Itt lehet legjobban beszédbe elegyedni az ismeretlennek az emberekkel. Igaz, Ábráméban nagyon tartózkodók a népék. Határszélen vágyunk, ahol az ismeretlenben azonnal kémet sejtenek. Barátom, — akinek vendége voltam megszólított egy gazdát, akivel megindította a beszélgetést és igy kapcsolódtam én is bele a dolgok megtárgyalásába. Persze legtöbbet a búza, és sertésárak szenzációs emelkedéséről beszélnék. Az embereket mindenütt a világon az érdekli legjobban, amiből az élet előkerül, nincsen ez másként Abránybati sem. Sok hasznát nem vesszük már annak, hogy most drágább a búza, — mondja a gazda, akivel beszélgetek, de aki megkért, hogy nevét ne írjam ki az újságba — mert mink már régen eladtuk amit eladhattunk. Legfeljebb az a haszon, hogy most kevesebb búzát adtam a múlt héten egy pár csizma fejelésért. Mert a mesterrel búzában egyeztem. Készpénz kevés akad most nálam. — Törlesztettem a parcellázás ha. igaz, hogy most egy kicsi! könnyebb a sorsunk és volna el régebben, ha nem maradtun fizetnivalóinkkal most jütna jobban ruhára, másra is. De sokkal maradtunk el, mikor rossz termések voltak. — A sertésemért, amit karácsony előtt eladtam 1 pengő 05 fillért, kaptam kilónként. Maradhatós ár az is. És el lehetne adni akármennyi volna a faluban. — Most nagyon keresik a bízott sertéseket. „ — A faluban a legtöbb gazda most a sertéshizlalásból pénzelt és íizetget min denki a tartozásaiba. — Szapáry Emmy grófnő, özv. Dessej-vííyné Manóné, Dr. Czukor Pál és a Fráter testvérek parcelláztak birtokaikból és a faluban alig van gazda, aki ne vett volna valamelyik birtok testből, hát igy van is fizetnivaló. Nyirábrány, azon ritka magyar falvak közé tartozik, ahol a birtokmegoszlás épen a parcellázások következtében egészségesnek nevezhető, 18,000 hold a határa és j ennek nagyobbrésze 30-40 i holdas kis birtokokból áll. i A parcellázott birtokokon j a kisgazdák házat, istállót j építettek és egyes tanyacsoportok alakultak, melyek ma már úgy néznek ki, mintha külön falvak lennének. Ilyen I a Bernátrész, Nagyfiilöp puszta, a 3 Bánháza. Vannak persze kisebb gazdaságok is, de akiknek nincsen elég dolguk saját gazdaságukban, azok munkához tudnak jutni az uradalmakban. A község főjegyzője Kiss Ferenc, akire méltán büszke a falu, mert hivatalos teendőit a község mindenrendi és rangú polgárainak javára egyforma atnbieióval intézi ízig vérig magyar ember, a ' ki a trianoni határon min den működésével a magyai kultúra fölényét mutatja a szomszéd felé. Szereti is ő a község apraja és nagyja felekezeti külömbség nélkül Az ő érdeme, hogy a kiilöm ; böző felekezetek a lógna gyobb egyetértésben élnél egymással. A kulturházban ■ mely a falu közepén diszeles i télen át ismeretterjesztő elő adások folynak amelyeke , nagyon szívesen látogat ; j falu lakossága. A fiatalab í baknak pedig műkedvelődé , adásokat rendeznek. ; Jelenleg érdekes tanfc l lyam van a Kulturházbar . Két oktatónő főzésre tanitj ) a serdülő hajadonokat, fia . talasszonyokat. Eleinte ner t sokan mentek a tanfolyam . ra, azt tartották, mindent- legjobban az édesanyját! z tanul meg főzni. Ma má _ azonban szép számmal látf . gatják az előadásokat. Ugyanígy járt Galle Ei- zsebet kitűnő zöldségkerte s nővér is. Amikor megteh pedétt a faluban, hogy oktassa az anyákat gyerekápolásra, betegápolásra, nem akarták meghallgatni. Egyenesen ellenséges érzülettel fogadták. Ma már szívesen látott vendég minden háznál. Rájöttek az anyák, hogy hasznos dolgokat tudnak tőle megtanulni. Kevesebb baj van az egészséges babával, mint a beteggel. A faluban állami elemi iskola van, de tart fenn iskolát a rom. és görög kath. egyház is. Az állami iskola igazgatója. Adorján János, akinek kitűnő segítő társai Kallay Margit és Balogh Ilonka tanítónők, ők mozdítják elő Nvirábrány közművelődését. A katholikus iskola tanítói is nagyon derék emberek —mint mondtak, akikel beszélgettem — buzgón tanítják a jövő nemzedéket. De legnagyobb szeretettel arról a hölgyről beszéltek, akit Kató néni néven tisztel az egész falu és aki az óvodát vezeti. Azt mondják, az édesanyjuk se szeretheti jobban a kis gyerekeket, j mint Kató néni szereti a gondjaira bízott kicsinyeket. Hegedű kiséret mellett tanítja a jövő \ viráhrányának felnőttéit, ma kicsinyeit valami csodálatos melegséggel, s áhitatta! fújja velük a nőj tákat. Azt mondták, ez a nő vaj lósággal apostola a gyerek- I nevelésnek a nyírségi falu- i bau. Jó volt beszélgetnem a nyírségi magyarokkal. Jó volt hallanom, hogy nem koplalnak a faluban még a cigányok se. A nyáron megkeresték a mindennapit azok is a télre, akinek csak kicsi föld jutott. És sok krumpli termett az idén az áldott nyírségi homokon, és ebből van elég kz ábrányi vermek, hen. ^ Persze: egy szóval se •j mondom, hogy felveti a jómód az ábrányi magyarokat Küzdelem és gond az ő éle , tűk is, de a gondból, kiizde . lemből kijut mindenkinél más tájakon is. Tudom, var- ebből elég a tengerentúl : honfitársaknáik is elegendő. , De jobban élnek ma ; ; nyírségi faluban, mint eg\ -/év előtt és ha nem is érke t zett meg el számukra a pros i peritás, bizalommal néznél- a jövő felé. Bizalmuk van, hogy ha Europa nem borul újra lángba : rendesen megélnek. Aj hosszú téli esték unalmát 1 ma már Ábrányban is nagyon sok házban rádióval I űzik el, mely elhozza messze j! világvárosok muzsikáját, va- I sárnap délutánokon meg szaktanitást különféle gazdasági kérdésekről. A magyar falvak élete is megváltozott, bekapcsolódtak a ", kultúrába, s-| Nyirábrányban télen so-VerhovQyQkJhpjQ= 7-ik oldat TORONYÓRA Ugyan hogy lehet olyant mondani, hogy Pilinyben nincs toronyóra? Hogy ne volna? Éppen akkor hordták fel a toronyba, amikor Erzsébet királyné elhalálozott. Május volt, gyönyörű tavasz és a. templom előtt alkalmi dalt énekelt a tűzoltó-énekkar, miután Ökritz gróf elmondta nagyszerű ünnepi beszédét, ami végső szavaiban ekképen jeleskedett: . . . Eddig nem méhrtétek az időt, jó pilinyi népem, ezutánj máhr méhritek. Igazságosabban méhrjétek, mint Pozsenka ubr méri a bohrt, mehrt amúgy is magatoknak méhritek. Isten, kihrály és népem nevében megindítom számotokhra ezt a szebb kohrszakot. Üsse el az óhra az egyet, jelezvén, hogy minden a világon egynél kezdő* dik". Pontosan egy óra volt. Az óramutató is pontosan egyen állott. De akárhogy zörgött is a verkje, az uj korszakot megindító egyet nem volt hajlandó kiütni. Becsületes óra volt. Tudta, Hogy szegény- Pilinyre nem következik ezután sem uj korszak. Ha a vármegye, <« főispán, a gróf, a vicispán, szolgabiró, biró, nem tudtak eddig uj korszakot hozni a falura, hogy is kívánhatták volna azt ettől aa egyszerű masinától, amit Francsek Danó losonci órásmester szer* kesztett össze nekik. Nagy forradalmat okozott ez Pilinyben. Mi ez? Az óra jár, Még a piacra is lehallatszott a kerekek zugó muzsikája. Világos, hogydolgozik, csak éppen az időt nem mutatja, nc-m jelzi. Mutatója ott maradt az egynél, ahová az ünnepi aktusra beigazitották. A forradalom azonban, ---- mint minden forradalommal történni szokott, __« elcsendesedett. Szoba sem került többé az óra. Francsek uram sem. Nem háborgatták a birót sem, a szolgabirót sem, a grófot sem. Minek? A pilinyieknek úgy sem kellett óra. Tudták ők anélkül is, hogy mennyi az idő. Csak egyet pillantottak az égre. Akár éjidőben, akár nappalon. Az óra uraknak kell, hát törődjenek vele azok. Még nevettek is a markukba, ha egy-egy idegen ^szekerezett a falun és a toronyórára tekintve ijedten kapta óráját a füléhez és> gyorsan igazított rajta egyet: — Huj, teringette, már ennyi idő volna? Hajts jobban, Marci! Aztán egészen elfelejtették az órát, bár a két mutató,’idők mulasaval, mégiscsak mozdult valamit. Egymásra roskadt. Galambok, verebek, varjak ülték, mint katonák a sztrázsapadot az őrségen. —Aztán egyszer mind a két mutató lekalimpált a torony alá. A katholikusok azt mondták, hogy kálomista varnyu rúgta le. A kálomisták viszont pápista varnyura fogták. Mindegy. Ilyen csupaszon aztán megsem maradhatott az óralap. Elhatároztatott, hogy majd ráfestik a mutatókat. De hogy? Hát úgy, hogy az egyik a plébániára mutas- I son, a másik meg a községházára. Hopp hó, ---- rikkant fel az hűséges képviselő testületi tag —hát a gerófunk hun marad? Abban maradtak hát, hogy a másik mutasson csak a grófra. Ahol ő lakik. Így lett aztán az órán mindörökön örökké háromnegyed hat« Mert a gróf a hegyen lakott, a plébánia meg pontosan a templom* torony alatt volt. Egy szép vasárnap délután, alkonyraha jló napsütésben, ahogy* az óra jelezte az időt, megint csak ünneplő közönség jelent meg a torony alatt és a gróf elmondta ékes ünnepi beszédét. Mostmár azonban nem annyira az időről, uj korszakról beszélt, mind inkább a megváltozhatatlan állandóságról, a pilinyi állandóságról, a hűségről és i megint éltette a királyt. ! . .x, J Aztán a tűzoltó énekkar ismét rázendített az alkalmi himnuszra:1 i . “Az időt, az időt, ha mi mérjük, Bárhogy rohan is, mi elérjük. Zeng, bong, zakatol ez az óra. !l Kire mutat a mutatója? 1 A grófra, a grófra, a grófra. t Éljen a to-toronyóra.’’ Óh, nagyon szép volt az a pillanat. Ez a háromnegyed hat. TABNrtrv iRPin kát olvasnak a magyarok. A b könyvtárakat szorgalmasan b látogatják. Érdekes, hogy h akiket megkérdeztem, mit z szeretnek legjobban olvasni, j legtöbben azt válaszolták u- v tazások és más világtájak le- v írását. Sokan érdeklődtek nálam a Amerikáról. Akadtam olya-j t nokra is, akik onnan vándo-' t roltak haza, sőt egykori Ver- ( I liQvay tagokkal is beszélget- v I tem, akik alig’ akarták hinni, s 1 hogy egyletünk taglétszáma t íarmincezret meghaladta és fogy a vagyon négy millióíoz van közel. Mikor ők hazatértek a huszas évek eleén a tagok létszáma kisebb ■olt és a vagyon is messze .•olt a maitól. Érdekes volt az is, liogyi ikikkel beszélgettem egy se említette, hogy szeretne aj tengerentúlra kijutni. Ez talán legbiztosabb jele colt annak, Ábrányban a viszonyokhoz mérten, elégetettek az emberek.
