Verhovayak Lapja, 1937. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1937-01-30 / 5. szám
» Journal of Verhovay Fraternal Insurance Association VOLUME XX. JANUÁR 29, 1937 No. 5. SZÁM SZEGÉNY VIHARMADARAK Ha apáink, nagyapáink, vagy dédapáink közül valaki, aki a szép békeidőben meghalt, ma felébredne, összecsapná a kezét az ijedelemtől és nem értené meg, hogy unokái hogyan tudnak a mai zűrzavaros korszakban rendes, mindennapi emberi életet élni. Hogyan tudják kenyérkereső foglalkozásukat űzni, hogyan képesek műhelyben, hivatalban, gyárakban dolgozni, szántani-vetni, házasodni, családot alapítani és a jövőre terveket is szőni, amikor folytonosan fejük felett csüng egy világkatasztrófa lehetősége? A válasz erre az, hogy a mai nemzedék tagjai a mozgalmas évek és évtizedek hosszú sora alatt igazi viharmadarak lettek és akárcsak a kőkorszak vad embere, hozzáedződtek ahhoz, hogy állandó veszedelmek között éljenek. Ha a nagyapánk, aki soha életében nem látott közelről háborút, csak úgy olvasott róla, mint idegen földrészeket és idegen népeket érdeklő különlegességről, erre azt felelné, hogy a kőkorszaki élet a huszadik században nem nagy dicsősége a kultúrának és a haladásra büszke emberiségnek, — nagyapánknak feltétlenül igaza lenne. De ez más kérdés. A MI DOLGUNK, SZEGÉNY VIHARMADARAKÉ AZ, HOGY AMÍG JOBBRA-BALRA INGUNK A SZELEK SZÁRNYÁN, VIGYÁZZUNK AZ EGYENSÚLYRA ÉS NE VESZÍTSÜK EL AZT SOHASEM. Elsősorban a lelkünk egyensúlyát és bátorságát, mert arra van a legnagyobb szükségünk. * * Ha átböngésszük az újságok napihireit, szinte iszonyodva látjuk, hogy mi amerikaiak vagyunk csak IGAZI VIHARMADARAK! Nem akarjuk most felsorolni az automobilok, a gyári katasztrófák és más szerencsétlenségek áldozatairól készült statisztikai adatokat, — de határozottan merjük állítani, hogy a Spanyolországot emésztő kénköves, pokoli tűznek fél annyi áldozata sincsen, mint amennyit itt, minálunk a gépek, a gépkocsik és a forgalmi katasztrófák 'általában követelnek évente nagy nemzetünktől. S mindezekhez hozzá kell gondolnunk azt is, hogy árvizek, tornádók, valamint a fagy és a hőség mennyi, de mennyi áldozatot fognak még szedni a jövőben is! Sőt nekünk, akik kenyerünk javát már megettük, bele kell nyugodnunk abba is, hogy az emberiség mai életében a gonoszság, a rosszindulat, az ellenségeskedés, a rablási és gyilkolási ösztön, az igazságtalan elbánás, a gyengék elnyomása, az erősek fenhéjázása oly mértékben játszanak közre, mint talán sohasem, a mióta a föld — a költő szerint — keserű levében forog ... Bizony mindezeket alaposan el- és átgondolva, mindenki elismerheti, hogy a mai generáció valóban minden tekintetben és irányban a viharmadarak sorsára van kárhoztatva! — Mi lesz tehát? ... Mi lesz?! . . . Erre a kérdésre, amely mint egy ijedt sikoly szakad fel az emberek leikéből, nem tudunk válaszolni, mert jósok nem vagyunk s azt hisszük, ha lennének is ezen a világon hitelt érdemlő jósok, azok is megbuknának, amikor a mai megkergült világ továbbfejlődését akarnák megmondani. De azt hisszük, ma nincsen nagyobb okunk az ijedtségre, mint volt tegnap, vagy tegnapelőtt. Már ennél erősebb viharszeleket is megértünk, anélkül, hogy a mennykő lecsapott volna ... De különben is a szelek természetéhez tartozik, hogy hol csillapodnak, hol megerősödnek. Megszoktunk már mindent, hiszen “VIHARMADARAK” vagyunk, voltunk és leszünk!. .. Azt akarjuk ezzel mondani, hogy a halál tehát ott leselkedik ránk utón — útfélen.. . KIBEN ÉS MIBEN REMÉNYKEDJÜNK HÁT?.... * * Dicső századának második felébe lép már a Verhovay Segély Egylet, mely elsősorban is, mint életbiztosítási intézmény, áldásos tevékenységet fejtett ki az elmúlt hosszú ötven esztendő alatt, mikor anyagi erejével sietett segítségükre; — de az anyagi erőknél, a kifizetett életbiztosítási összegeken kívül is nagyobb és hatalmasabb támogatást nyújtott azzal az erkölcsi és szellemi hatással, amely az amerikai magyarok lelkében az intézményes gondolkodás nyomán fakad! A Verhovay Segély Egylet ma Amerika legnagyobb magyar életbiztosító és segélyző intézménye! Több mint 34,000 tag, közel négymillió dollár biztosított vagyon és több mint 400 fiók működik széles e nagy országban mindenfelé! És hogy hogyan működik és hogy mi az általános vélemény a Verhovay Segély Egyletről, erre nézve elég, ha idézzük Dr. Alexy Lajosnak, ft clevelandi m. kir. főkonzulnak egyesületünk aranyjubileumára küldött üdvözlő sorait, melyekben a leghatározottabban kijelentette a következőket: “Hosszú amerikai működésem alatt, melyet magyar állampolgárok érdekeinek védelmél^en kifejtettem, sohasem vettem észre, hogy a Verhovay Segély Egylet központja csak egy hajszállal is megrövidíteni akarta volna valamelyik elhunyt Verhovay tag hátramaradottjait. A legnagyobb gondot fordítja az egylet arra, hogy az elhunyt tagok özvegyei, árvái, rokonai hibátlanul és teljes mértékben megkapják jogos követeléseiket!” A fenti kérdésre tehát máris megfeleltünk! — Mi bízunk egyesületünkben és minden reményünk az, hogy Verhovaysták másokat is behozzanak egyesületünkbe. Mi magyarok itt Amerikában tényleg szegény viharmadarak vagyunk s mindnyájunknak itt volna a helye, a legnagyobb magyar életbiztosítási és betegsegélyző egyesületben. VERHOVAY HÉT. SZERDA. JÓZSI BÁCSI A GYÖNGYFÜZŐKNEK IR KIS VERS A GYÖNGYRŐL A gyöngy ragyogó, drága ékszer s bár nem gurul elénk elégszer, akad belőle mégis olykor, nékünk is néhány kincses gyöngysor. Magyar nő nyakán szép kaláris, poéta tollán gyöngyszó száz is, anya szemében könnyes bánat s ami harmat a mezőn támad. Mind — mind gyönyörű, kincses, drága de annak még sincs sehol párja amit a gyermek lelke fűz be, ákom—bákomos gyöngybetükbe. Az ilyen gyöngysor olyan ékszer, ami egész az égig ér fel, ami a szivek szivét ontja — és a Jóisten maga hordja. 4—-----------------------------------------------------------------------------------------_s>
