Verhovayak Lapja, 1937. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1937-01-23 / 4. szám

12-IK OLDAL JANUÁR 23, 1937 Verhovayakjgpja Kedves fiuk és lányok! Nem tudom milyen tifelé­­tek az időjárás, de itt Pitts­­burghban nem illik be tél­nek. —- Szakasztott olyan a kinézésé, mint az elborult homloku November s mikor esőcseppekben el-elkesergi magát, akkor meg nagyon hasonlít a szüreti időt végig sirató Októbernek utoljá­hoz. Szóval nincs téli időnk. Nincs csípős hideg a levegő­ben s a gyermekek orrának hegye, egyetlen cinkét sem fogott meg eddig. Hó nem esett, havunk nincsen, Pitts­burgh városának vidékét pedig mintha azért terem­tette volna az Isten, hogy minden ajtóból szánkaut vezessen le, az Ohio íolyó­­nak partjai felé. Mert hát kedves Fiuk és Lányok, csupa hegyeken van felépülve a város. Ami laposat talál benne az em­ber, azt már csákánnyal, vé­sővel faragták, vagy cement­ből keverték, formálták ki. Hogy ilyen hegyes vidékre fészkelt Pittsburgh városa, annak is meg van a maga oka. A vizek folyása vezette legelső utján a fehér embert s az, aki a Monongahelával haladt, itt találkozott azzal, aki az Allegheny irányát követve ideérkezett. Mert a két folyó itt ömlik össze s ezeknek egyesülése a hires Ohio River s az a három­szög alakú lankás földdarab, ami a vizek által alkotott Y-nek közepében van, az az igazi Pittsburgh, a Golden­­triangle, amelyben a várost fenntartó üzleti életnek fon­tos munkája végződik. Illő itt megemlíteni, hogy a mi Verhovay életünknek is itt van a szive. Itt van a Verho­vay Központ, ahonnan kiin­dul s ahová összefut ami közösségünknek minden szá­la. Az egyetlen lankás darab­ka földet, amint fentebb em­lítettem, elfoglalta az üzleti élet s igy a magánlakások a hegyek tetejére, oldalaiba szóritódtak fel. A völgyek mélyén höm­pölygő folyónak partjain nagyon keskenyek az egye­nes simaságu területek s ezeken a keskeny földsávo­­kon vannak felépülve a vi­lághíres acél telepek. A vizek tükrében volna ügy an mit nézni önmagun kon, ezeknek az örökké lán­goló szemű acélműveknek, de nem azért helyezkedtek ezek el viz mentén, hogy ké­ményeiknek füstokádó sötét­ségeit vizsgálgassák, hanem azért, mártogatják bokáju­kat az Allegheny és Monon­­gehala s később' az Ohionak medreibe, mert a vizek há­tán közeledik feléjük az a rengeteg mennyiségű szén, a m i üzembetartásukhoz megkivántatik. Hozzá na­gyon olcsó szállítási alkalom a vizi ut. Háromszor, vagy négyszer annyiba is kerülne a tengelyeken történő szén­szállítás, mint a mennyit a folyami bárkák ezen a réven szükségeinek. Ez a legnyo­mósabb oka annak kedves Fiuk és Lányok, hogy Pitts­burgh városa nem keresett magának utcák vágására, építkezésekre alkalmasabb, laposabb fekvésű helyet. Ahogy írásommal idáig értem akkor jutott eszembe,1 hogy egészen más dolgok­ról akartam én a Verhovay Gyöngyfüzők előtt szót ej­teni. Az volt ugyanis a szán­dékom, hogy megírom, mi­szerint szaporán érkeztek a januári leckére a feleletek s vegyesen voltak azok között kielégítők s kevésbé helye­sek, de közülük rossznak egy sem volt mondható. Két levélben találtam mást is, mint a várható fele­letet s úgy vélem jó lesz azt a Gyöngyfüzők asztalára he­lyeznem ; hogy csillogjanak. Novák Jolánka 8429 Mel­ville Street, Detroit, Mich, leveléből kifordult egy kes­­kenyre vágott papirszelet s vele együtt hullott aszta­lomra egy dollár. A dolláron nem sok az olvasnivaló, könyv nélkül is tudja az ember, hogy mi van ráírva, azért magyarázat végett ke­zembe veszem a kisebb don­­gáju levelet s olvasom a kö­vetkezőt : “Kedves Józsi Bácsi! Olvastam a Papp Ma­riska testvérünk szomo­rú esetét. Itt küldök egy dollárt tessék szi­ves lennj neki továbbíta­ni. Nekem volt két dol­lárom a bankban és az egyiket Mariskának a­­dom. Isten veled Ma­riska imádkozom érted, hogy légy boldog.” Nagyon kedves cseleke­det tőled Jolánkám, hogy nemcsak a bankod tartal­mát osztod meg Mariská­val, hanem lelkednek édes gyöngyét asztalunkra is te­szed, mikor Mariska boldo­gulásáért is fohászkodol. — Nem a dollár, hanem a jót akaró kívánság a Te adomá­nyodnak többetérő része. Lehet, hogy Mariskának már szüksége sincs anyagi segítségre, — hisz Ameri­kában gyorsan változók a helyzetek, de a jóakarat pél­dája mindannyiunk között kívánatos. Igaz gyöngyöket füzögető Jolánkám, tisztel Téged Józsi Bácsi. * * * Ifjú Huszár János R. I. Box 56. Hammond, La. a másik levélnek írója, aki a következőket is kérdezi tő­lem hosszúra nyújtott Írá­sában : “Olvastam abból a könyvből, amit Józsi bácsi küldött ajándékba olyan dől-HETI POSTA RAVASZDI P. Köszönjük elis­merő sorait, igaza van, ha a tagok mindegyikét megszavaztatnák, ak­kor óriási többségben a lap mel­lett szavaznának. Hogy lapunk nem tetszik, különösen a balodaliak­­nak, azon ne csodálkozzon, hiszen jajj volna nekünk ha ők elisme­rőleg nyilatkoznának a lapról. A tárgyilagos kritikát köszönettel vesszük, egyet azonban nem sza­bad elfelejteni, ahány ház, annyi szokás. . . és nincs olyan ember, aki 30,000 olvasó megelégedés­re tudna irni. A fontos a dolog­ban az, hogy az óriási többség lelkesen mellette van. Ettől el­tekintve kiváló tagszerzési mé­diumnak bizonyul. ÖREG VERHOVAY: Aki ilyen levelet tud irni, az nem nevezheti magát “öregnek.” Lehet az évek got, amit nem értek, pedig szeretném azt is tudni. Kér­dezem azért Józsi Bácsit, hogy milyen hangszer volt az, amit Krisztus Urunk Péternek hátára parancsolt, mikor az Alföldön járva, részeg fuvarosokat ment bá­mulni? A könyv hegedűt ir, de a továbbit igy mondja: “Ütés, ütésre, botra bot; szegény Péter, ott ő is ka­pott.” Nem lehetett hát hege dü a Péter hátán, mert ak­kor azt is húzták volna, meg Pétert is. Cimbalomnak kellett szerintem lenni an­nak a hangszernek, mert ütötték Péterrel együtt. — Nem tudom, hogy jól gon­­dolkozom-e Józsi Bácsi? Álljunk csak meg egy pil­lanatra Huszár Janikám! — Mivel te már a huncutság kötelét rángatod, hát nekem is kedvem kerekednék meg­­huzogatni azt az üstököt, amelynek a tövéből ilyen prókátor gondolatok nőnek ki idő előtt! Hát először is bizonyosan hegedű volt a Péter hátára parancsolt hangszer, (talán a bőgő) ha azt Krisztus Urunk is annak titulálta. — Másodszor onnan is igaznak kell az állításnak lennie, mert a keserves dolgokba mindig csak a hegedű keveredik be­le. Kérdezd meg csak az Édesapádat, hogy milyen hangszer által fejezheti ő ki azt a szomorú esetet, ha a vörös pók, vagy a jégverés tönkreteszi a szamócza ter­mést? Hát bizony édes Janikám az lesz az ő felelete, hogy: “Elhegedülte azt Szent Dá­vid”! Nem cimbalmon, nem vigyorgó klarinéton zokogja el magát a fájdalom, sőt ha a gyermek nem fér a bőribe, annak is végighegedülik a nadrágját, hogy szaporán hullo könnyeknek árján ha­­jókázzék vissza a rendes útra. Maradj csak csendesen a bőrödben Janika, nehogy hamarosan kényszerülve légy megtapasztalni, hogy a Te derekad körül is ott lóg, mint a Péter hátán az a bi­zonyos hegedül Szeretettel JÓZSI BÁCSI. számára idős, gondolatainak ideá­lisan modern volta azonban a ko­rát valósággal meghazudtolja. Sajnos, hogy a régi gárda sorá ból, nagyon kevesen gondolkoz­nak önhöz hasonlóan. Igaza van abban, hogy az autó korában nem lehet ökrös szekérrel előre jutni s a mai idők megkövetelik a modern eszközök használatát A kollektor rendszer behozatalá­nak szükségességét éppen olyan jól tudjuk mi is mint Ön, a nagy baj az, hogy kezeink meg vannak kötve. Decemberben félévi ügy­kezelési járulék címén közel hét­ezer dollárt utaltunk ki, ha en­nek a négyszeresét veszi, akkor láthatja, hogy $28,000.-t kaptak fiókjaink ügykezélés címén az elmúlt esztendőben. S ezért az összegért a legtöbb helyen után- I na se néznek a törölt tagnak, nemhogy figyelmeztetnék hátra­lékaira s igyekeznének megtar­tani őket, legalább az első évben. A gyakorlat azt mutatja, hogy ha egy uj tag egy évig fizeti a tagsági diját, akkor a második év­ben már inkább megmarad. Per­sze vannak kivételes esetek is, tudomásunk szerint az Ön fiók­jánál, a titkár nagyon lelkiisme­retesen betölti hivatásit s meg is tartja az uj tagokat. Keressen fel máskor is soraival. — CLEVELANDI: Eltalálta. Csak a vak nem látja, hogy kitől szerzik információikat. Megszok­tuk, hogy következetesen és ál­landóan hazudnak, félrevezetnek és izgatnak, azt azonban még­sem hittük volna, hogy ennyire sikerül őket beugratni. Elva­­kultságukban úgy látszik elveszí­tették józan Ítélő képességüket s minden adatot, amit az illetőtől kapnak — gondolkodás nélkül fel használnak. Ne csodálkozzék az “Informer”-en, hiszen eddigi élet pályája során egyebet nem csi­nált, mint azt, hogy mindig a ke­nyeret adó kezet marta meg. Eli­télni nehezen lehet, hiszen a köz­tudat szerint “moral insane.” Nem leszünk meglepve, ha rövid időn belül annak a szerkesztőség­nek lesz tagja — amely régebben elkövetett ballépését, fényképek kíséretében a közelmúltban szel­lőztette. Suba-subával, guba­gubával . . . KEREKES B. Ha jelenlegi köt­vényét beváltja s újat vesz ki, betegsegélyző tagsága a kötvény beváltása alkalmával megszűnik, mert azt a régiről az újra nem lehet áthelyezni. Uj kötvénye 1937 jaunár keletű lesz s ezt nem lehet megterhelni az évekkel ez­előtt felvett betegsegélyek ösz­­szegével. Jelenlegi életkora kö­vetkeztében pedig a betegsegély­ző osztálynak már nem lehet tag­ja. Különben is nagy könnyel­műségnek tartjuk, hogy biztosí­tását beváltja, hogy újat vegyen ki. írja meg őszintén — kinek a tanácsára teszi ezt? HORVÁTH M. Kötvényét sem­miesetre se váltsa be addig, amig az újabb kötvényt kézhez nem kapta. Mert hiszen megtörtén­hetik az, hogy tekintettel korára és egészségi áüaP°Ura most mór nem kaphat biztosítást. Ha uj, ‘‘E” osztályú kötvényét megkap­ja, akkor kérje csak a jelenlegi beváltását. írja meg őszintén nekünk, hogy nem-e valakinek rábeszélésére vette ki ezt az újabb kötvényét és váltja be a régebbit? Mert ha valaki rá­beszélte, hogy ezt csinálja, na­gyon helytelenül tette, hogy hall­gatott az illetőre, aki talán azért, hogy pár dollárt keressen mint tagszerzési jutalmat, elkövette ezt a lelkiismeretlenséget. Te­gyük fel, hogy egy év múlva ne­héz helyzetbe kerül s nem képes fizetni. Ha régi kötvényét meg tartja, akkor biztositása minden további fizetés nélkül még 12 évig érvénybe marad — az uj kötvényének egy év múlva még nem lesz tartaléka s Ön ott marad minden biztosítás nélkül. A VERHOVAY SECELY EGYLET NAGY TÁRSASUTAZÁS 1AGYAR0RSZÁGBA ÉS AZ AMERIKAI MAGYAR UJ NEMZEDÉK ZARÁNDOKLATA BANDHOLTZ TÁBORNOK SZOBRÁHOZ ' INDUL NEW YORKBÓL 1937 JULIUS 24-én a North German Lloyd EUROPA nevii gyorshajóján A bremerhaveni kikötőben, közvetlenül a hajó mellől induló "Verhovay Gyorsvonat" szállítja majd az amerikai magyarság követeit Budapestre, ahol ünne­pélyes fogadtatásban részesülnek. Minden amerikai magyar részt vehet e kirándulásban. Tegye meg az előkészü­leteket már most és lépjen érintkezésbe a helyi hajójegyügynökséggel. Ez fesz az amerikai magyarság életének egyik legkimagaslóbb eseménye HAMBURG-AMERICAN LINE NORTH GERMAN LLOYD 407 WOOD STREET, PITTSBURGH, PA.

Next

/
Thumbnails
Contents