Verhovayak Lapja, 1937. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1937-06-19 / 25. szám

P-ik oldal Junius 19, 1937 DETROIT, MICH. NYILATKOZATOK ÖZÖNE Detroitban a nyiltakoza­­tok vizözöne lepte el a szer­kesztőségeket, amelyeknek tömege egyetlen kérdéssel foglalkozik és így a sajtó csak az érdekesebbeket ha­lászta ki az áradatból. Ezek sorából való elsőnek a kö­vetkező : — Most már tisztában va­gyok azzal, hogy milyen macska rejlik a zsákban, mert immár nem rejtegetik dézsa alatt az égő gyertyát. Tehát világosság vagyon mindenütt. Az én fejemben is, amelyben pedig minded­dig egyiptomi sötétség volt. Ezt a világosságot pedig nem kisebb ember, mint maga az érdemes és kiváló iDaragó József, a Verhovay Segély Egylet elnöke árasz­totta, aki saját személyében jelent meg köztünk Detroit­ban és kinyitotta szemünket arra vonatkozólag, hogy mi­képpen küldhetnek a Verho­­vavnak Detroitban és kör­nyéken lévő fiókjai valakit potom ,tiz centért Magyar­­országra. • Hát erre a célra nekem nem tiz centem, ha­jnem egy egész dollárom van, amit ha gyűrött is egy ki­csit, mert soká hevert a zse­bemben, ide mellékelek az- 7al, hogy most már útban is Vagyok, ha van igazság égen Vagy földön, mert nagyon Vágyok haza — ingyen. ; Egyébként tagot is fogok Szerezni és maradok kiváló tisztelettel: Mindenváró Ádám j ______ Ennek a jónevti ember­nek, ha neve után ítélünk, sok reménysége lehet való­ban, hogy el fog jutni Ma­gyarországra. i Szívre hatóbb és kedve­sebb azonban ennél a követ­kező nyilatkozat; — Nyolc éve mindössze, bogy Amerikában vagyok a férjemmel akként, hogy gyermekeink otthon marad­tak az óhazában. Mivel még csak két év múlva le­hetünk amerikai polgárok abból az okból, mert nehe­zen boldogulunk az angol nyelvvel a sok munka mel­lett, bizony elszorul a szi­vem ahányszor a haza felé szálldogál a gondolatom. Eszemben jutnak a gyerme­keim és eszemben jut két kis unokám, akiket én még az életben nem is láttam soha. Arra pedig nem telik, hogy magunk erejéből hajóra ül­jek és elmenjek látogatóba, bár csak egyetlen napra, sőt egyetlen órára is. A detroiti és környéki Ver­­bovaysták most kettős mó­dot kinálnak nekünk arra, hogy hazamehessünk látoga­­togatóba. Az egyik mód a tagszerzés, amelyben saj­nos nem vehetek részt, mert [éjszakai munkában vagyok egy vendéglőben, ami na­gyon kifáraszt és igazán saj­nálatomra nem járhatok u­­tánna. Jobbnak látszik te­hát az, hogy a tiz centes móddal próbálkozzam. Nem tudom, hogy kinek a fejében született meg ez a gondolat, de felajánlok két dollárt és mert egyebet nem tehetek, tehát imádkozom mindnyá­junk legfelsőbb urához, hogy végtelen irgalma segítsen hozzá a sikerhez. Hazavágyó Anya Légiószámra lehetne eze­ket a leveleket és nyilatko­zatokat közölni. Vannak köztük végtelen komolyak és vannak köztük tréfásak. A szeg fejére legjobban csap reá azonban az egyik nyilat­kozatból kikapott pár sor, amely ezeket mondja: — Becsület kérdése ez ma már a detroiti és kör­nyéki magyarságra, hogy a mi saját külön versenyünk­ben sikert mutassunk fel. Ha éjt-napot egybe kell vet­nünk, ha házróhházra kell járnunk, akkor is ki kell vág­nunk a rezet és meg kell mu­tassuk, hogy mire vagyunk képesek. Úgy \ van ! A becsület kérdése a detroiti és környé­ki Verhovay fiókok jellegű tagszerzési versenyének sike­re. Akiknek e tekintetben bármi felvilágosításra, ta­nácsra vagy segítségre van szüksége, forduljon a Ver­hovay fiókok titkáraihoz, tisztviselőihez vagy Gyulay Sándor kerületi szervező­höz, akinek cime: 9051 Dear­born Avenue, Detroit, Mich. CSAK FÉLHIVATALOSAN MONDJUK........... Mi, kérem szépen, akik ezeket a sorokat Írjuk, nem vagyunk ha­talmon levő, hivatalba választott vagy ültetett emberek, akiknek meg kellene ragadnunk a szót, mielőtt kimondjuk. Mi, kérem szé­pen, egyszerű hétköznapi újságos emberek vagyunk, akiket a sors abba a kényelmes helyzetbe jut­tatott, hogy meghúzódhatunk a nagyfejüek árnyékában, ami min­ket sok 'otás-futástól kiméi meg. Nem kell naphosszat szaladgál­nunk, nagy gonddal járt ajtókon kopogtatnunk, ablakokon át lesel­kednünk, kéményeken és szellőzte­tőkön keresztül hallgatóznunk. — Minket beengednek és megtűrnek ott, ahol a vezető emberek tanács­koznak, nem titkolják előlünk azt se, amit egyelőre csupán tervez­getnek, mert a mi nevünk így szó«,: — Félhivatalos ujságiró. Ki az egészen hivatalos ujság­iró? Hát teszem azt a Verhovayak Lapja két szerkesztője, mert azok egyben központi tisztviselők is és ennélfogva amit írnak, az a szín­tiszta igazság. Ellenben mi, félhi­vatalosak, az igazságnak rendesen csak a felét írjuk meg, a többit hozzászopjuk az ujjúnkból, de bátran tehetjük. Ha véletlenül megírjuk a teljes igazságot, ak­kor azt mondják felőlünk: — Na, véletlenül egyszer csak­ugyan igazat mondott az újságos. Ha pedig kényelmetlen az, amit irtunk, akkor reánk borítják a vi­zes lepedőt és fejünkre olvassák: — Ezt is csak a hasából szedte az a franya újságos. Lehet ugyan, hogy teljes igaz­ságot irtunk, de velünk, félhivata­losokkal szemben könnyű azt hi­degen megcáfolni. Ebben a tudatban jelentünk most olyan dolgokat, amik egyelő­re ugyan még nem történtek meg, de a levegőben lógnak és a köze' jövőben valamilyen formában meg fognak valósulni a detroiti Ver­hovay portán, a Verhovay Otthon szépen berendezett és elsőredü hűsítőkkel szolgáló otthonban Arról van szó elsősorban, hogy ezt az Otthont hamarosan átveszi a nagy detroiti 36-ik számú fiók, amihez a magunk részéről jó sze­rencsét kívánunk és bízunk benne hogy még csak akkor lesz ez a pompás hely a detroiti magyar közélet lendületes é'etü találkozó helye. Sok detroiti és környéki ember­re nézve azonban sokkal fonto­sabb az a hir, amivel másodízben szolgálunk. Arról van .szó, kérem alássan, hogy mikor a detroiti és környéki Verhovay fiókok nekiláttak an­nak, hogy saját külön versenyt rendezzenek, amelynek első dija egy ingyenes magyar kirándulás Budapestre és ezzel kapcsolatosan lehetőséget nyújtanak arra is, hogy va'iaki tiz rongyos centért szerezhesse meg magának ezt az élvezetet, akkor nagyon rövidre szabták az időt, túlságosan siet­tették a dolgokat. A helyi versenyben résztvevők úgy érezték, hogy ez reájuk nézve egy cseppet sem előnyös, hanem egyenesen káros. Több időt akar­tak arra, hogy uj Verhovay tago- RaUszerezhesenek és ennek a né­zetüknek kifejezést is adtak min­denütt, ahová szavuk elért. így került a jogosnak látszó panasz a nagy verseny rendező bizottsága elé, amely teljes megértést tanúsított és minden jel arra mutat, hogy a közóhajnak engedve a legközelebbi időn belül megfogják hosszabitani a lejárati határidőt. Megadnak tehát minden lehe­tőséget a versenyzőknek és azok­nak is, akik csak most akarnak a versenyzők sorába 'tépni, hogy si­kerrel vehessenek abban részt és győzhessenek szorgalmas munká­juk révén. Mindezekről azonban teljes hi­telességű részletekkel egy ember szolgálhat: a Verhovay kerületi szervezője, Gyulay Sándor, aki­nek cime 9051 Dearborn Avenue, Detroit, Mich. =VerhovayakJapi<i= KERESTETÉS Mrs. John Simkó, szül. Szegedi Ágnes, aki a bereg­­megyei Borzsó községijén született, keresi sógornőjét: SZEGEDI JULIANNÁT (leányneve: Gyirnóti), aki tiszaujlaki, ugocsamegyei születésű. — Aki nevezett­ről bármit tud, vagy lakó­helyét és pontos címét tud­ja, közölje ezt alábbi cimre: Mrs. John Simkó, 1595 Cle­veland St., Gary. Ind. PÁSZTOROK VILÁGA (Folytatás az első oldalról») tik és a pásztor egyetlen szórako­zása — a merengés. Rákönyököl botjára és nézi a pusztát, meg az égen vándorló felleget. Délben aztán megszólal a ko­­lompok szava. Két-három kolomp cseng-bong-zeng és összhangja csodálatos zenéjü harangjáték. — A gulyát terelik itatni. Kedves jeleneteket, bájos ké­peket látnak majd ott kiránduló­ink, "ahol a szellő nyargal a síkon, mint a csikós-tcrelte ló a legelőn" ás "tenyészik a bus árvalányhaj” — a BUGACZI PUSZTÁN! Ha megnézték és látták Verho­vay Követeink és Kirándulóink a bugaci pusztát, piinden bizonyai fel fog ébredni szivükben a vágy, hogy megnézzék a Hortobágyot is. Akik a Hortobágy igazi szép­ségét akarják megismerni, azok­nak éjszaka kell elindulni, hogy megnézzék a hortobágyi napfel­keltét. — Ezt el nem mulaszthat­­öák megtekinteni Verhovay za­rándokaink sem! Az egész pusz­tán nincs ennél szebb látványos­ság. Aki egyszer látta, örökre rabja lesz a végeláthatatlan, ko­pár síkságnak. — A Hortobágyon ugyanis előbb van hajnal, mint máshol. A határtalan messzeség­ben nem bújhat meg a nap sem­mi mögé: domb, vagy templom­­torony nem szakítja meg a be­láthatatlan pusztát, mely olyan, mint a tenger. Az ember szinte keresi rajta a hajók árbocát, de csak gémes kutak keszeg villái magasodnak itt-ott. A hajnal lassan dugja elő or­cáját a láthatár mögül. Előbb ha­­lovány szürkeség szüremlik kelet felöl, onnan, ahol egy keskeny, vörös csíkkal jelentkezik már a nap is. Ilyenkor ébred a pusztai ember. Ez a keskeny, róziaszin táv figyelmezteti, hogy kezdődik a munka . . . Lassan, szinte lé­­pésről-lépésre bukkan föl ezután a reggel a láthatár peremén. De micsoda szinpompával! A vörös­nek, rózsaszínnek, kéknek és lilá­nak micsoda tobzódásával! Aki festő látta, beleszeretett ebbe a szinözönbe és hosszú hónapokig, évekig próbálkozott, 1/gy vissza­adja a friss és részeg szinorkánt. Komoly és feleségteljes, fá­rasztó munkát végeznek a horto­bágyi puszta lakói is: a csikósok, gulyások, juhászok, kondások. — Alig virrad, már talpon vannak és kihajtják az állatokat a legelőre. Ez nem olyan egyszerű dolog, mint ahogyan hangiét: mindegyik állatfajta másféle füvet szeret, azonkívül például olyan helyre, ahol gulya legelt, jó ideig nem lehet lovat hajtani, mert a ló igen kényes állat, nem eszik a tehén után. . . A gulyásnak i* vigyáznia kell, nehogy a kondás nyomába hajtja az állatokat, mert a disznók úgy feltúrják a földet és tönkra­­teszik a legelőt, hogy a szarvas­marha éhen veszne rajta. Verhovay Követeink és Kirándu­lóinkkal a Hortobágyon egy ven­dégfogadó lovas csapat fogja vár­ni. Csikósok lesznek. ..A kipödört bajuszu csikósok felveszik ünnep­lőjüket, lovaikat megcsutakolják, pántlikát fonnak sörényükbe s gyönyörű lovaikon fogják várni őket, hogy elkalauzolják aztán követeinket és kirándulóinkat a Hortobágyon. Biztosak vagyunk abban, hogy a puszta romantikus fiait: a hires hortobágyi csikóso­kat és csordásokat sem fogják el­felejteni sohasem! Végre meg kell itt ismétel­nünk azt is, hogy a hajónk a North German Lloyd "Europa" nevű uszópalotája julius 24-én indul a new yorki kikötőből. A bremenhavei kikötőből pedig kü­lön vonat szállítja összes zarán­dokainkat Magyarország főváro­sába: Budapestre. BENCZE JÁ­NOS, egyesületünk központi tit­kára áll majd a csapat élén. A kalauzolás nehéz és fáradságos munkáját O fogja lebonyolitani. Budapestről az erdélyieket pedig majd KÖRŐSFŐY JANOS, egye­sületünk agilis és közszeretetben álló alelnöke vezeti át Erdély szép bércei között fekvő szülő­földjükre. Jelentkezésre, csatlakozásra még mindig van idő! Az utolsó napokra ne hagyja el azt azonban senki sem, mert a társasutazással kapcsolatban sok olyan fontos és sürgős dolgot kell még elintézni, mely biztositja az utazás kellemes­ségét, akadálytalanságát. A jelentkezők írjanak még ma központi titkárunknak, akinek cime: Verhovay Segély Egylet Központi Hivatala: 345 Fourth Ave., Pittsburgh, Pa. FELHÍVÁS Heves megye, Sírok köz­ségi illetőségű kótai had­nagy TAMÁSI K ISTVÁN hollétének, illetve tartózko­dási helyének a megállapítá­sa szükséges volna. Felkérjük tehát azokat, akik a nevezettet itt Ameri­kában bárhol látták, vagy halottak felőle, — esetleg el­halálozásáról biztos tudo­mással bírnak, közöljék azt a Verhovay Segély Egylet központi hivatalával: 345 Fourth Ave., Pittsburgh. Pa. ^K^I>*>KI«|s„lssKKK|s.rKKKKKKKKKKKKKKKKKKKKKKM:KKKKKKisnl>KKKK Branch No. 395 McKeesnort. Pa. íjj 9 I 9 s 3 % % % % I 1 % % % % % » 9 9 9 a 9 n 9 n 9 n a? Admission—50c Tax included 8:45 P.M. S «P.feKfeKKlU’.KKW.KRKKKMKKKRKKKKKKKKKKKKKKKKKKKKKKRKKMK DANCE To WILL ROLAND’S 12 PIECE NETWORK ORCHESTRA Sponsored by VERHOVAY F. I. ASSOCIATION Branch 395—McKeesport* Pa. OLYMPIA PARK’S SPACIOUS DANCE PAVILLON TUESDAY, JUNE 22, 1937

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents