Verhovayak Lapja, 1937. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1937-06-19 / 25. szám
ínius 19, 1937 LEGJOBB AZ EGYENES UT! kedves Fiuk és Lányok, •rága Gyöngyfüzők:— Legjobb az egyenes utón iladni, nem csak azért mert ■gközelesebb rajta a kitü- 3tt czél, hanem azért is, miéi nincsenek azon kanyaru.tok s igy előre is láthat raj- i az ember, meg azt is észíveheti, hogy váljon igyekúk-e nyomában valaki. Ez a két utolsó sajátsága iilönösen is kívánatossá téri az egyenes utón való jáíst. mert előre tekintve önnyebben kitérhetünk a elénk közeledő veszedelíek elől s ugyancsak időben íphetiink el annak utjából, a hátunk mögül rohanna az ánk. Most, hogy elkövetkeznek z iskoláknak szokásos szüetei, sokaknak lesz közüleek alkalma olyan utakat beárni, amelyekre nem térettek rá, az ikolai év ideén. Mielőtt ezeket a> szaiadságos utakat megkezdettek, Józsi Bácsi jó akarata bban nyilatkozik meg veleek szemben, hogy int beníeteket, miszerint magatoka vigyázzatok s a legegyeíesebb utakat választsátok. Igaz, hogy nemcsak a járniivek és gyaloglásra épített itakat gondolom én az egyeíes útnak kifejezése alatt, lanem különösen azoknak a elki cselekvéseknek ösvélyeit gondolom, amelyekre ;ávezet benneteket a köriiöttetek kialakult életnek kiiönfélesége. Merthát ezen az utón vanlak a legnagyobb kacskaingók s olyan veszedelmeiét rejtenek azok magúkban, amelyeknek hatásai a: ól még egy emberélet sem ud felszabadítani bennete:et. Ha az iskola fegyelme aól kivett szabadság időt, örténetesen a semmittevése használja fel közületek alaki, úgy kifejlődik benne lustaságra való hajlandóág s nagyon könnyen lehet hozója annak, hogy egy miiaszna, semmittevő földterével szaporodik rajta keesztül a világ. Ha örökös játékkal s csuia kedvteléssel lesz tele a akáció, úgy a gyönyörök tánni vágy fogja el elméteet minden szükséges dologak végzésétől s emberkoran is az élvezet hajlászás :sz legfőbb törekvésetek. Ha rossz társaság helyetesiti valamelyiteknél az isolai összejövetelek hiányát, gy végzetes hatású nyonok maradhatnak abból az rintkezésből, amelyre ráezet benneteket a társasáét utánni vágyakozás. Ne legyetek tehát tétlenek . vakáció idején, hanem renlesen beosztott következeességet tartsátok be a «agatok, vagy a szüléitek által elfoglaltságra kiszabott időt. Játékot, sportot szintén időhöz kössetek s annak is végét szakassza az az elhatározás, hogy valami hasznosat tenni s komolyan munkálkodni mindenkor, s igy a nyári szünidő alatt is, emberi kötelesség. Gyermek pajtássaitok közül is azokat válogassátok ki időtök megosztására, akik maguk is rendszeres beosztással élvezik a vakációs időnek szabadságát s akik napkeltétől napnyugtáig nem töltik csavargáshoz hasonló ide-oda lógással az időt. De különösen is figyeljetek szüléiteknek intő szavára, Fisz tudnotok kell, hogy ha az egész világ fordulna is felétek a jó akaratú tanácsosai, azoknak összessége sem közelítené meg igazságban azt a szülei kívánságot, amivel Ők ti nektek használni óhajtanak. Fölteszem, hogy édes szüléitek közül nem egy olvassa ezeket a részetekre szánt jó tanácsokat, azért az egyenes utaknak követésére vonatkozólag egy rövid, de jellegzetes eseményt mondok el itt, ami velem történt. Az én famíliámnak az volt a végzete, hogy amint felcseperedett ott hagyta a családi fészket s egyik ment keletre, a másik nyugatra, de otthon nem maradt. Búcsú, vagy más nagy ünnepi nevezetesség hozott olykor-olykor bennünket össze már akkor is, mikor még nekem hátul gomboló^ dott a nadrágom. — Az utazni vágyás azonban nálam is jelentkezett, — még pedig idő előtt — s ilyen összejöveteli alkalommal történt, hogy könyörgő szavakkal rimánkodtam egyik testvéremnek, hogy vigyen magával. — Ez, hogy a megismétlődő kérések nyűgjétől szabaduljon, megígérte a sóvárogva várt kérésnek teljesítését s mikor készülőben volt, engem is bíztatott, hogy mindenféle kedves portékámat összegyűjtve, készüljek el a szivet dobbantó pillanathoz. A marha taposástól felvágott márgás udvarnak felületét rázósan rücskösre fagyasztotta a téli hideg s ezt a körülményt használták fel családunk tagjai arra, hogy békességgel mehessen el tőlem, az ut gyönyörevei engem biztató testvérem. Megmagyarázták ugyanis, hogy rettenetesen rázna engem a rugók nélküli fatengelyü kocsi s bele beszéltek abba a szénával telt kosárba, amely kócmadzaggal volt a kocsi nyújtójának hátsó végéhez erősítve. Bent a házban nagyon sokáig tarthatott az elválással VerhovayoRjopja 9-ik oldil járó istenhozzádnak elmondása, mert erősen vaVzogott már a fogam s megvolt gémberedve mind a két kezem. A várakozásban eltöltött idő alatt hasztalan ültem bent hónaljig a kosarat telitő szénában, nem volt már több melegség, mint amit a jő* vendő útnak vágya bennem lobogtatott. Eljött azonban az indulás percze s ha az éjszaki sark buránája tépte szakgatta volna is homlokomat, mégis megláttam volna amint a kocsis a lovak elé rántja ostornyelével a szükséges keresztet s nincsen az az orkán, amelynek zúgásán keresztül meg ne hallottam Ápolna az igazi indulást bekezdő utasítást: “No Isten áldjon, gyű ne!” Mézet, lekvárt nyalni, kalap mellett árvalányhajat hordani, rezesorru csizmában járni, mind kis miska ahoz a magasztos jó érzéshez képest, ami ebben a perczben engemet elborított. De csak egy szem pillanatig tartott ez a tulvilági boldogság; csak addig, mig mozgásba jött a kocsi s elszakadt az a kócmadzag, ami az én bob dogságos helyzetemnek végét jelentette. Olyan fájdalom volt ez a kócmadzagszakadás, hogy nem tudtam fölötte sirni, de soha az életben el ,sem tudtam felejteni. Még most sem mosolyogva irom le ennek emlékezetét, nem! Inkább fájlalom még most is azt a nagy meggondolatlanságot, amellyel akkora csalódást keltettek egy gyermek lélekben felnőttek, akiknek pedig megkellett érezniük, hogy a kivihetetlenek megmutatásával talán könnyeket fakasztanak a gyermek szemében, mig igy irtóztató csalódásnak előidézésével, az emberek megbízhatatlanságát hadják meg neki örök emlékül. így bizony Kedves Gyöngyfüzők Papái és Mamái ! Ha a szülői szigornak egyenes útját választva rászóltak volna akkor arra a mehetnék gyerekre, egy nagyon keserves emlék hordozásától megmenekült volna Józsi Bácsi EGYIPTOMI MESE A hálátlan előbb-utóbb megkapja a büntetését. Valahol a Nilus partján, élt egyszer egy gazdag arab, akinek nem volt gyermeke. Ezért magához vette néhai barátjának árván maradt haszontalan fiát. Amikor már kissé összebarátkoztak, az öreg egyszer egy bizalmas percében igy szólt az ifjúhoz: — Amiért ilyen rongyos ruhában járok, s ilyen szegényes a házam, ne hidd, fiam, hogy ez az Ínség jele. De a beduinoktól tartok s ezért nem merek bőségesen berendezkedni. Egyiptomban csak az élhet nyugodtan és békességben, akit nem irigyelnek, hanem még meg is szánnak. Ezt jól jegyezd meg magadnak, fiam! Neked megmondom, hogy a földbe ásva bőven van kincsem s intézkedtem, hogy halálom után ez a tied legyen. E szavak hallatára sötét gondolatok kezdtek kavarogni a cudar fiú agyában és pokoli tervek szövődtek. — Várjak, mig meghalsz? — mormogta fogai közt. — Jó! De nincsen ezer módja annak, hogy siettessem a természetet, ha 'lassan tipeg? Erre azonban maga is megborzadt, a gondolat példátlan undokságától s rettegett jótevője becsületes arcától. Nyugtalan volt az éjszakája, de reggel már elsietett, fölkereste azt a beduincsapatot, mely gyilkos rablásaival mérföldekre tartotta sápadt rettegésben a vidéket. Odaígérte felét az elrejtett kincsnek s ajánlkozott, hogy ezután is kémked a csapat érdekében. Egy éjszaka csöndjében a vérre, prédára szomjas beduin sereg megrohanja a gyanútlan arab házát, kit megkinoz és úgy kényszeríti, hogy árulja el kincsei rejtekét. Elhordja kincseit s otthagyja haldokolva a jámbor öreget, ki nem bírta el a rémületet s a kínzást. Mohó áhitozással követeli a zsákmány felét az elvetemült fiú. .... Ekkor a csapat vezére, egy ! ősz öreg ember, szikrázó haraggal kiált a megszeppent fiúra: — Azt hiszed, hogy ostobák j vagyunk s megosztjuk veled a j kincset? Inkább megtartjuk! Minket is elárulhatsz, akárcsak azt, akinek a legnagyobb hálával tartoznál. És elárultad őt. De úgy látom, jobb, ha te is gyámolitód után mégy. Azután biztos kézzel beledöfte tőrét a gonosz - fiú szivébe s az igy támadt résen gaz lelke kiszállt testéből, DAL A VAKÁCIÓ KEZDETÉN Isten veled, iskolapad, Isten veled, órarend, — Nagyvakáció van újra, Szivünk hálaimát zeng. Búcsút veszünk egy időre Tőled, drága iskola, Hol betü-pohárban vár ránk A tudás áldott bora. Ahol minden szépet és jót Megtanul szivünk-eszünk, Hol á könyvek tudománya Mindennapi kenyerünk. Vakáció, szivünk rád vár, Hogy friss erőt gyűjthessünk, S uj erővel, szorgalommal, Lelkes hittel, buzgalommal, Folytassuk majd szeptemberben, Amit el nem végeztünk. LOVÁSZ GÁBORNÉ: Köszönjük elismerő porait, örvendünk annak, hogy segítségére lehettünk a á,b,c-és könyvek beszerzésében. Bizalommal fordulhat lapunkhoz a jövőben is, kérését — ha az módunkban áll — mindig a legnagyobb készséggel fogjuk teljesíteni. NAGY PÉTER: A Verhovay társasutazás julius 24-én indul New Yorkbót, a" North German Lloyd uszópalotáján. Az érdeklődés óriási s éppen azért helyét foglalja le azonnal. A hajótársaság készséggel segítségére lesz abban, hogy visszatérési engedélyét megkaphassa. Lánya — amerikai polgár lévén — amerikai útlevéllel utazik. Magyar vizűm nem szükséges. KOVÁCS ISTVÁN: Köszönjük figyelmeztetését, lapunk e heti számában láthatja, hogy megemlítjük a dolgot. Nagy hü-hót azonban nem csinálunk abból, csupán a tényeket regisztráljuk. A biró döntésébe nem avatkozhatunk bele, hiszen ítéletében saját felfogása érvényesült. Mindenesetre érdekes volna tudni, hogy melyik Alapszabály az igazán hiteles. A héber nyelven készített — lege’ßö, vagy pedig az újabban készültek, melyekből gondosan ki van hagyva minden, ami kommunista vonatkozású, ügy látszik, hogy amint a lap fejeimé mellől elhagyták a “Sarló és Kalapács” nemzeti jelvényüket, éppen úgy az újabb Alap-, szabályokból is kimaradt a vörös szin. Ha akarom fehér — ha akarom fekete, azaz vörös . . . KIS JÁNOS: Sajnáljuk az esetet, de “double indemnity” biz- - tositást nem kaphat. : Minkét fülére elveszítette hallását s igy' természetesen sokkal inkább ki van téve a veszélynek, mint a tel-, jesen egészséges ember. Autó, vonat elgázolásnak sokkal inkább ki van igy. téve. NÉMETH JÁNOS: Az igazgatóság legközelebbi gyűlése szeptember havában lesz megtartva. Kpi. titkárunk még a gyűlés előtS hazaérkezik európai utjából. Kérését szívesen teljesiti — kivéve a kutya kihozatalt. Bármennyire vágyik magyar pulik után — ezt még sem teheti meg önnek. MASSILON, O. 360-ik fiók LYNCH, KY 310-ik fiók «A Verhovay Segély Egylet Lynch, Ky.-ban székelő 310ik osztálya, 1937 junius 27-én, NAG\ PIKNIK-et rendez, melyre Lynch és környékbeli magyarságát tisztelettel meghívja a rendezőség. Zenéről, ételekről és hűsítő italokról gondoskodik a rendezőség. A 310ik osztály nevében Vadas András, titkár. Ez utón is szépen kérem a 360-ik fiókhoz tartozó tagtársaimat, hogy havidijaikat, minden hónap 20-ik napjáig szíveskedjenek befizetni. Elszeretném kerülni ugyanis fiókunknak a rendetlenek közé való sorozását. Végül ne feledjék el, hogy egy havi dijat mindig könnyebb kifizetni, mind kettő havit. Tagtársi tisztelettel MÁTÉFFY DÉNES a 360-ik fiók iigyk. titkára
