Verhovayak Lapja, 1937. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1937-06-05 / 23. szám
12-ik oldal Junius 5, 1937 VerhouayJourno! MÁRAMAROS Irta: Márkus László Szép nagy vármegye ez a Máramaros, csak kincstári erdeje van valami félmillió hold. Most oláhok és csehek regnálnak rajta, de hát Trianon csak emberi tákolmány, a Kárpát-medence földrajzi, gazdasági és történelmi egysége pedig Istentől eredt rendelkezés. A megye lakosságának negyven százaléka rutén és csak huszonhárom százaléka oláh. Abból a negyven százalék ruténból soha csehet nem, csinál a cseh impérium. Ezek Rákóczi népéből valók, magyarok ezek szivszerint és a majd húsz percent szinmagyarral együtt várják a szabadulást. De a máramarosi oláh sem kész prédája a Regátnak. Mi ott Máramarosban nem nagyon tudtunk nemzetiségi bonyadalmakról és ha mégis megjelent köztünk valami mokány oláh gyerek, Isten tudja milyen erdélyi zugolyból, az ősi lyceum oláh diákjai éppen olyan értetlenül nézték, mint mi magyarok, mikor az Decebálról és Trajanus császárról regélt. Máramaros mindig magyar lesz. Talán bajt csinálhatott volna a ruténok közt az orosz pravoszláv propaganda, pmi abban a világraszóló ruténperben lepleződött le, — talán sikerült volna, -—- bár ezt se hiszem, — holmi orosz nosztalgiákat felpiszkálni a guruló rubel lendületével, de ebből a népből csehet faragni semmi csehszlovák állameszme nem fog soha. Van aztán valami ebben a Máramarosban, ami főbb, mint a népek érzése s nagy ide-oda hajladozó, felbújtogatott akarata. Itt Máramarosban ered ugyanis a Tisza. Húzhatnak ravasz és ostoba diplomaták akármilyen vonalakat a térképen, a Tiszát ezekkel fel nem darabolják, az ő magyar hűségét el nem gátolják és a mi szent folyónk völgye tele van magyarsággal, ágyában magyarság ömlik és párái magyarsággal éltetik a levegőt. Fent a Kárpátok magasságában, Körösmező felett és attól jóval délre két forrásból patakzik a kristályos hideg viz és két ágból egyesülten egyre szélesebb völgyet mos ki magának. Előbb olyan szűk szurdokban folyik, hogy az utat már a meredek hegyfal talpába kellett bevásni, aztán egyre tágul a völgy, Szigetnél már bő medencévé lapul és innenfogva még tágabb helyet könyököl magának, az égbekiáltó hegyek közt valóságos kis alföldet. A Tisza türelmetlen, nem győzi bevárni, amig leér a valóságos Alföldre. Magyar folyó, neki térés- róna kell és már a hegyek közt addig hánykolódik, amig egy kis alföldet teremt maga körül. És horihorgas hegyek közé kirakodott síkságon magyar koronavárosok települnek. Huszt, Rákóczi egyik fellegvára, úgy mondják, még Szent László emelte, aztán Visk, Técső, Hosszumező és Sziget, Máramaros-Sziget, megyeszékhely, de még ennél is sokkal nevezetesebb nekem azon a címen, hogy ott van a tiszteletreméltó református lyceum és ott voltam én nyolc esztendeig diák. A debreceni kollégiumhoz tartoztunk, onnan jöttek hozzánk tudós professzorok és kegyes püspökök examinálni és a debreceni diákélet szilaj formai a mi lyceumunkban tovább éltek, mikor már az anyakollégium élete modernné szelídült. Kis diákkoromban még velünk volt a tudós Szilágyi István, Arany János izaparti jóbarátja és volt gerundiumos tűzoltóságunk, amit aztán azért tiltottak be, mert az égő ház körül egész utcasorokat bontottunk le fékezhetetlen bugalmunkban. -Furcsa emberek voltak azok a régi kálvinista tanárok. Sok tudománnyal nem gyötörtek bennünket, de csodálatosan értettek ahoz, hogy tanulásra serkentsenek. A hivatalos tananyagot nem nagyon erőszakolták, de érdeklődést tudtak kelteni a magyar kultúra mindenféle problémái iránt és valóban lelkes magyarokat neveltek abból a vegyes társaságból, ami a vén falak között összeverődött. Sok iskola volt Szigeten. A lyceumhoz jogakadémia is tartozott, volt aztán egy másik, piarista gimnázium, tanitóképezde és mindenféle kisebbrendii intézet, tele fiukkal és nőnemű diákokkal. Valami sajátos vad ize volt ennek a szigeti életnek. A város csupa előkelő hivatal, erdőigazgatóság, állami és megyei intézmények, iskolák tömegesen, kis színházunkban a legjobb társulatok játszottak. Itt ismertem meg Pethes Imrét, Tanayt, Tanaynét, Odryt, Rózsahegyit és egy sereg nagyszerű művészt, akik fel sem kerültek Pestre. A diákkoncertek és majálisok hét megyére szoló kulturesemények voltak és innen indult el Hollóssy Simon mester, hogy Nagybányán megalapozza a magyar festőművészet uj korszakát. Körül pedig a dús életű magyar város határában ezer és kétezerméteres hegyek, tele ősvadakkal, csodálatos bőrharisnya-kalandokkal és ha egy szüreti vakációban puskával nekiindultunk a bükkös, és fenyveserdőnek nagyobb diákok, egy hétig ki se fogytunk a rengetegből, háltunk leskunyhóban és találkoztunk nemcsak a világ legszebb agancsu szarvasaival, hanem került az utunkba vadkan, medve, hiuz és fent a Pietrón és Popiván havas ormain zergét is láthattunk egy kis szerencsével. Azóta se bírom ezeket az alföldi vadászatokat, ahol az ember célbalövöldöz jámbor nyulakra és madarakra. Máramarosban a nyúl is kemény ellenfél volt, szövetségese a sziklának, a bozótnak, a szakadéknak és nyaktörő munkába került, amig egyet lövésre lehetett kapni. Oh, micsoda kis ország ez a Máramaros. Erdő és csillogó vizek, földjében temérdek kincs. Szlatina, Rónaszék, Sugatag roppant sóbányái, gyémántba vágott százméteres csarnokok aljában csilingelő csákányok zenéje, porló fény a sós levegőben feneketlen aknák, sóból. Kihagyott szobros kápolna és obeliszk, mint a kölni dóm tornya, de sziporkázó fehéren a villanylámpák ragyogásában. És a rónaszéki Apafi-akna, még a rómaiak kezdték művelni harangformában, azután elöntötte a viz, — felül beláthatatlan só és sziklakupola, lent feketén átlátszó víztömeg és apró tutaj csúszott tükörén és ha az evezőveLa vizreütöttünk, akkorát dördült a visszhang, mint az ágyulövés. Sóhegyek és sóspatakok és bent a hegyek rengetegében, Budafalván, arany, ezüst, ólom, réz, Dragomérfalván petróleum és mindenütt a legtisztább kvarckristály, az én tnegyém specialitása, a máramarosi gyémánt. A vizekben királyi halak, a patakzó Tiszában terem a galóca, jobb, mint a pisztráng, talán még a Magas-Tátra némely vizében található. A hegyek zugaiban remek gyógyforrások, Suliguli, Vukovárhegy, Gyertyánliget, Borsa, Visó, csupa világfürdőn.ek teremtett kútfő és emlékszem a fürge tutajokra, ahogy a Tisza vitte őket le az Alföldre, tornyos szálfákat a fátlan magyaroknak és mi a tutajok elébe lisztünk az üvegtiszta hideg vízben és felkapaszkodtunk rájuk az örvénylő viz veszedelmei között. Szép magyar megyém, ifjúságom ! A Tisza-völgy alföldjén olyan magyar nyelvet beszélnek, ami nincs sehol. Olyan tiszta, hogy szinte már izetlen, mint a desztillált viz, de mégis, mint egy cseber vízben egy szemernyi só, valami németség érződik benne: a bányavidékek és kincstári telepek elmúlt németségének valami oldott maradéka. Utoljára 1914-ben, júliusban voltam otthon. A református lyceum alapításának háromszázadik évfordulóján. Nagy ünnep volt ez, a hegyek ágaskodva néztek le a nyüzsgő városra és hallgatták a harangszót, mely egyképpen szállt a Róbert Károly korából maradt református templom és a III. Károly korabeli katolikus templom tornyából. Mert Máramarosban nem volt felekezeti villongás soha. Ha bérmálni jött a szatmári püspök, elébe harangoztak a reformátusok, az oláhok és a ruténok testvériesen és az ortodox rabbinus megáldotta a mi főpásztorunkat. Nagy ünnep volt ez, a lyceum háromszázéves jubileuma. De egyszerre rémült csend lett, a hegyek megreszkettek és az ünnep elsápadt szürkére. Távirat jött, hogy a trónörököspárt meggyilkolták Szarajevóban. Jéghideg hir volt ez, kioltott minden meleget. És mindenki dermedten fordult keletnek, ahol a Tisza forrásai fölött messzire, Gácsország és Bukovina túlsó felén volt az orosz határ és most vörös fényt vetett az égre tüzesen. 100% MAGYAR BESZÉLŐ FILMEK! “MOZI VILÁG” HANGOS HETI HÍRADÓ ugyanaz, aki az Iglói diákokkal, “Bor”-ral, “Sárgacsikó”-val bebizonyította, hogy a magyar filmrendezés művészetét érti, aki szeretettel foglalkozik a magyar élet kedves figuráival. Könnyű dolga volt a rendezőnek olyan művészekkel, mint Kiss Ferenc, aki a “Sárgacsikó” cimü filmben beigazolta, hogy ma ő a legmagyarabb “Zivatar a pusztán” cimü film egyik jelenete A PITTSBURGHI, PA. Grand Színházban (4909 SECOND AVE., HAZELWOOD) JUNIUS 9-ÉN és 10-ÉN, szerdán és csütörtökön d. u. 2 órától folytatólagosan bemutatásra kerül két pompás magyar kép, a “ZIVATAR A PUSZTÁN” Valamint az “ÜZEN AZ ÓHAZA” folytatása BELÉPŐDÍJ: 25c és 10c A szezon utolsó előtti mozielőadára! A VIDÉKI MAGYAR ÉLET NAGY FILMJE, A “ZIVATAR A PUSZTÁN” já szezon utolsó előtti mozielőadása Pittsburghban ff i A rohamléptekkel fejlődő majgyar filmgyártás izmos hajtása, a vadonatúj “ZIVATAR A PUSZTÁN” cimü pompás magyar film, mely iránt nagy érdeklődést mutat Amerika magyarsága. — A film egy forró szerelem történetének igaz meséje és mondanivalójában, kiállításában, szinészi játékában, muzsikájában egyformán kitűnő. Rendezője, Írója művész. Cigányzenés mulatozása a filmben elsőrangú alakitás. A film másik főszereplője ugyancsak játszott a Sárgacsikóban és ez nem más, mint a nagyon szivünkhöz nőtt Komár Julika. Kitűnő szerepet kapott Eöry Kató, Vértes Lajos, Szakáts Zoltán és az amerikai magyarság régi kedvencei Berky Lili és Gőzön, Gyula, kik mindannyian tehetségük legjavával állanak a siker érdekébe. Ezen legújabb magyar film már csak azért is különös figyelmet érdemel, mert teljes egészében vidéken játszódik le, alakjai a magyar élet jól ismert figurát. A vidéki magyar élet ezen elragadóan szép filmjét nem fogja egyetlen magyar filmbarát sem elmulasztani Pittsburghban, hol a Grand színházban kerül bemutatásra szerdán és csütörtökön, jun. 9—10-én folytatólagos előadásokban.
