Verhovayak Lapja, 1937. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1937-06-05 / 23. szám
9-ik ,ol3a| Junius 5, 1937 DECORATION DAY ÜNNEPÉN ÍEGYELET A MÚLTNAK, — TISZTELET A JELENNEK — S BIZALOM-AJÁNDÉK A JÖVENDŐNEK íedves Gyermekek, Fiuk s Leányok! Decoration Day ünnepe zoknak volt szentelve az elmlt hétfőn, akiket már keelére ölelt földanyánk s aik ránkhagyták örökül ezt kincsekkel tele országot: ■'szakamerikának Egyesült diamait. Emlékük s a föléjükhajló emzeti lobogó előtt le a kaippal mindenkor gyermeek s áldjuk munkájukban didiknek nagyságát, amelynél kimérték az emberi szaadság útját s a csillagsávos )bogót kezükben tartva aon az utón meg is indultak. Úgy legyen, Kedves fyöngyfüzők, bogy Ti is üek maradjatok a pionier jiunkát végzett hős elődököz s az általuk lefektetett laptörvényeknek legkiváibb tételét, — amely szénit minden embernek joga an itt, a megélhetéshez és oldoguláshoz, — elenyész- i vagy megsemmisülni, — e engedjétek. Azért mikor kegyelettel mlékeztek a .múltról, ugyankkor tiszteljétek a jelent, aíelv ma is épségben tartja s gyakorolja Washington iVÖrgy és a többi hősöknek látrahagyott fundamentális örvényeit s az elődöknek lyomdokain haladva törényágazatokkal keríti be zokat a jussokat, amelyektek birtokában emberies élet ut osztályrészül országunk ninden lakójának. Amig e fölött az ország ölött leng az összetartást elző csillagsávos lobogó, adlig meg ne rettenjetek a jö[őtől s teljes bizalommal árjátok annak jövetelét! Mert igaz tartalom van a ni országunk imádságos íimnuszában, mikor az édes izabadság földjéről szól abian az ének. Nincs itt békyóba verve az akarat s testien — lélekben, szivünk és ,-ágyaink szerint íejlődhe:ünk. Nem vagytok jnég eléggé dősek ahoz, hogy megértelétek s ezen keresztül íelbeisülné'tek a szabadságos emberi élettel járó előnyöket. — Rámutatok azonban egy eseményre, ami benneteket minden bizonnyal érdekel s amely az amerikai szabad élet szépséges alkalmát fedi fel nektek. — Ünnep volt, bankettos ünnep. Régi nagy események emlékezetéről tartva, magyaros szokással, ételtőlitaltól görnyedő, terített asztalok mellett. De a résztvevők komoly magatartásából látszott, hogy nem anyn y i r a a megvendégelésre szánt teritett asztalok gazdagsága köti le figyelmüket, hanem az emelvényen történő események élvezetébe merültek bele. Nem hivatott művészektől származó előadások bilincselték le az ünneplő népet; gyermekek voltak jobbadán, akik szereplésükkel figyelőiknek gyönyörűséget szereztek. Itt közbevetem. hogyHudák Johanka és Hudák Érnő dicsőséget szereztek ott a Gyöngy fűzők társaságának, amikor az elismerést jelző s megszűnni nem akaró tapsoknak engedve, duette-éneküket meg és meg-ismételték. Kiemelésre különösen az méltó, hogy az ottszereplők mindegyike megközelítette a tökéletest és bizonyságát szolgáltatták annak, hogy nem a születési kiváltság létráján történt ott a magasba emelkedés, hanem szabad tere nyílt a kibontakozásra úgy az akaratnak, mint a szunnyadó tehetségeknek. * Kedves Gyöngyfüzők! — A május havi leckének eredménye meg sem közelíti jóságban a múlt hónapit. Nagyon kevesen adtak köziiletek tökéletes feleletet s ehez járult még, hogy többen közületek nem is válaszoltak kérdéseimre. És ez a legnagyobb rossz a dologban, mert a Gyöngyfüzők Clubjának legsarkalatosabb törvénye az, amely megköveteli a tagoktól, hogy minden hónapban Írjanak. Mivel fontosságban csak másodrendű, hogy helyesek legyenek a leckekérdésekre adott válaszok, azért erősen a lelketekre kötöm, miszerint MINDEN GYÖNGYFÜZŐ KÖTELES MINDEN HÓNAPBAN LEVELÉT MEGÍRNI S HOZZÁM BEKÜLDENI. — Ennek a junius hónapnak három kérdése a következő: 1. — Kik kapják a Verhovay társasutazás hajó és vasúti jegyeit ajándékba? 2. — Melyik amerikai kikötőből indulnak el? 3. — Hová szól majd a németországi Brémától a vasúti jegyük? Könnyö kérdések ezek s csupán az a kikötésem hozzájuk. hogy le kell írnotok feleleteitek elébe minden kérdést tisztán és helyesen, úgy, amint az fel van téve. Csak ennek megtörténtével írjátok a kérdések után feleleteiteket. A múlt hónapban az felelt helyesen, aki amerikai három magyar napilapot említett, aki New Yorkot nevezte meg a legnépesebb városnak s végül, aki a derékalj, párna ,s takaró együttesében látta az ágyat. Cso-VerhovaycikJgpjQ---------------dálkozom szerfölött .azon, hogy ez a'/- utolsó kérdés bizonyult megfej the tétlennek előttetek, hisz nap-nap után nyugosztok az ágyon s igy csak meg kellett néznetek: I mi teszi alkalmassá ^ nyoj szolyát, úgy hogy rajta kellemesen aludhattok. Nem szabad felületesen venni az életet kedves Gyöngyfüzők mert ellenesetben tudatlanok maradtok, ha még azt sem vizsgáljátok meg tüzetesen, amivel közvetlen és nap-nap után érintkeztek. Nyitott szemmel járjatok! Ezt üzeni Nektek szeretettel: Józsi Bácsi Piros rószák, érő gyümölcsök Júniusi napsugár hintázik az ágon; ezüst harmatcsepp ragyog a piros rózsákon. Víg gyermeksereg szalad erdőn, mezőn, réten; nézi magát száz virág az ég kék tükrében. Cseresznye, meggy, barack, körte, alma érik; a szép piros rózsákat kislánykezek tépik. JÓZSI BÁCSI MESÉL A JÓSÁG TÜNDÉRÉRŐL Egy megható, rövid, kis történetet mondok el Nektek, kedves Gyöngyfüzőim! A Verhovay Lapjában három héttel ezelőtt Írtam arról, hogy a gondatlan gépkocsi hajtők mennyi szomorúságot és gyászt okoznak. Meggondolatlan gyorshajtási őrületükben ártatlan kis gyermekeket is elgázolnak, nyomorékká tesznek. Egy ilyen kis áldozat volt Janika is, jelen mesémnek a szenvedő kis főhőse. Olvassátok el rövid kis történetét éber figyelemmel! * — Ohio legszebb farmvidékén egy kis falu mellett ragyogott a nap, — s Janikáék farmjának nagy gyepes udvara lustán nyújtózkodott a melegedő fényben. A fák nyugodtan álldogáltak, levelük se rezzent. Egyszer csak megszólalt az öreg diófa: “Janika ma már kijöhet az udvarra.” — Nem úgy jön csak ő ki: gummikerekü kocsin tolja ki anyukája ma először, — felelte az almafa, — mert még gyenge. Hat hónapig feküdt gipszágyban. — Te mindent jobban akarsz tudni — mérgelődött a diófa. Az almafa azonban nem szólít vissza. Nem akart feleselni. Csak szelíden és boldogan mosolygott. Minden bimbója kipattant, egészen virágbaborult s a sok fehér sziromtól nem látszottak ágai. Megelevenedett az udvar. Táncosán suhant a szellőcske, megborzalta a fákat és bokrokat, — bujócskát játszott az almafa szirmai között s közben megrázta ágait. Hullott a sok szirom s fehér szőnyegként terült el a zöld gyepen, az almafa törzse körül. — Úgyis idejön Janika én a’iám — mondta magában az almafa, — mindig itt szeretett a szomszéd kis Maryjével játszani a múlt nyáron is . . . “Hallod-e?” ;— szóit át ismét a diófa. —; “Igazad volt. A ^lázból tolják is már ki Janikát.” * — Csönd lett az udvarban. Megállt a szellőcske, elhallgattak a madarak, a fák; csak a tearózsa árasztotta illatát és a nap ragyogott melegebben. A tolókocsi már a porchon nyikorgóit. Janika szédült a boldogságtól. Szólni sem tudott. Hangtalanul nézett fői anyukára, aki kocsija mögött állt. Anyukája megérezte mi megy végbe Janika szivében. Lehajolt hozzá, megcsókolta és igy szólt hozzá: — Én bemegyek, Janika, dolgom van, meg kell főznöm az ebédet; pihenj szépen itt az almafa alatt és örülj a tavasznak! * Janikát elkábitotta a balzsamos levegő. Már-már lecsukódtak a szemei. De ekkor kinyilt a kis kapu. Mary, kis játszópajtása, szaladt be rajta. A köténye alatt valamit rejtegetett. . . — Jani, Jani! . . . Mikor azonban a kocsihoz ért és Janika arcára nézett, könnyek homályositották el a szemét. — Gyere Mary, ülj le ide a kocsim karjára. A kis Mary hangtalanul '(CÜlt. — Miért sirsz Mary? — kérdezte Janika. — Olyan sápadt vagy és én játszani szeretnék veled! . . . * A kis faluban épen delet harangoztak. Mary elfordította a fejét, megtörölte köténykéjében könnyes szemét s maga elé meredt. — Mit csinálsz Mary? — Imádkozom érted, hogy piros legyen az arcod, mert azt mondta anyukám, hogy akkor ismét “all-right lesz nálad minden” és játszhatunk együtt, mint a múlt nyáron. — Mary! ... — ennél többett nem tudott szólni Janika, ^mert a szempiV-ái elnehezültek, lassacskán lecsukódtak; — mély álom ölelte karjai közé. * ... És valahonnan a kék dombok mögül, sürü rengeteg közepéből elindult a “Jóság” tündére Janikáék udvarába. Lába a földet sem érte, lebegve lépegetett s fehér habkönnyű ruhája vakított a napfényben; hosszú, hullámzó haja szikrázott, mint az acél. 'i Janika csak akkor látta meg, amikor már a tolókocsija e'pttl állott. — Ismersz-e Janika? Én va* gyök a “Jóság!” — Már régen vártalak. Anyu^ kám sokat mésélt rólad. — Azért jöttem, hogy meggyógyítsalak, testedbe erőt, arcodra pirosságot leheljek. — Fogsz-e szeretni, ha mindezt most megteszem? j — Szeretlek nagyon és mindenkor foglak szeretni! — suttogta Janika. — Elmosolyodott a “JóságA Gyengéden átfogta Janika sovány kis testét, kiemelte a tolókocsiból, magához szorította gyengéden és homlokon csókolta. . . . Mary épen akkor kelt fel a tolókocsi'karfájáról és az alvó kis pajtásának arcára nézett. —“Oh, piroslik már Janika arca»’’ — suttogta magában. — “Jaj, csak föl ne ébredjen most.” Kis köténye alól gyorsan előszedte a kis dobozt, ami tele volt candyvel, Janika legkedvesebb cukorkáival. Odatette szépen a tolókocsi végébe . . Aztán hirtelen szaladni kezdett a kapu felé ... Bodri, Janikáék farmőrző kutyája, az udvar túlsó végébői nagy ott vakkantott utána. Janika felnyitotta szemét és kereste a Jóságot. Elnézett a kék dombok felé. Nem látta sehol. Biztosan elment máshová, másik kisgyermekhez. Mary sem volt mellette, — csak a fehér takaró aljánál ott hevert a kis doboz, tele candyvel . . . Csönd volt az udvarban. Csak az almafa szirma hullott és Janika arca piros’jott: — igen, mert meggyógyította a “Jóság” tündére. — GRANITE CITY, ILL. 187-ik fiók FELHÍVÁSI — A Yerhovay Segél yEgylet 187-ik Granite Cityrben, 111. székelő fiókja, felhívja minden tagjának figyelmét arra. —• hogy 1937. junius 13-án. a rendes havi gyűlésen nagyon fontos ügyek elintézéséről lesz szó úgy a fiókot, mint a központot illetőleg s épen ezért kéri őket, hogy a gyűlésen feltétlenül megjelenni szíveskedjenek. A fiók nevében: Kristián Ferenc, titkár R. R. No. 2 Granite Citv. Ili, KKfttUM* **.»>* *********************** ************* * *H * s Branch No. 395 DANCE To WILL ROLAND'S 12 PIECE NETWORK ORCHESTRA Sponsored by VERHOVAY F. I. ASSOCIATION Branch 395—McKeesport, Pa. OLYMPIA PARK’S SPACIOUS DANCE PAVILLON TUESDAY, JUNE 22, 1937 Admission—50c Tax included x McKeesport, Pa. £ Xx X X X X X X X XI X X X X X X X X X X X X X X X X P.M. X X 8:45
