Verhovayak Lapja, 1937. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1937-01-02 / 1. szám

4-IK OLDAL

JANUÁR 2.

Journal of the Verhovay Fraternal Insurance Ass’n.

■ 7 EAST BUCHTEL AVE. AKRON, OHIO

PUBLISHED WEEKLY BY THE Verhovay Fraternal Insurance Association

Editors: BENCZE JANOS és RÉVÉSZ KÁLMÁN, Szerkesztők

EDITOR’S OFFICE — SZERKESZTŐSÉG:

345 FOURTH AVENUE, ROOM 805, PITTSBURGH, PA.

All articles and changes of address should be sent to the VERHOVAY FRATERNAL INSURANCE ASSOCIATION, 345 FOURTH AVE. PITTSBURGH, PA.

MINDEN, A LAPOT ÉRDEKLŐ KÖZLEMÉNY ÉS CÍMVÁLTOZÁS A VERHOVAY FRATERNAL INSURANCE ASSOCIATION, 345 FOURTH AVE. PITTSBURGH PA. küldendő

SUBSCRIPTION RATES:

United States and Canada $1.00 a year

Foreign Countries $1.50 a year

Application, for changing the frequency of Issue, and entering as a Second Class Matter at the Post Office at Akron, Ohio, has been filed on the 14th of November, 1936, under the Act" of March 3, 1879.

AZ UJ ESZTENDŐ LEGELSŐ LÉPCSŐFOKÁN

A gyárak és a gépkocsik szirénkürtjei vigan sikoltoztak, pazar fényben úsztak a mulatóhelyek felékesitett termei, zene, zaj mindenfelé s közben mindenütt, — még a csendes otthonokban is hangos köszöntés: — “Happy New Year!” ... És repülő gépén — berobogott az amerikai boldog uj esztendő . . .

Ágyuk dörögtek, repülőgépmotcrok berregtek, bőm bák robogtak, gépfegyverek kattogtak — és golyók pattogtak . . . így köszöntötte az emberiség az uj évet Európában és Ázsiában. — A lelkekben szorongás és félelem, hogy vájjon a spanyol forradalom és a Kina-Japán háború nem csap-e át a határokon s nem ujitja-e fel a világháború borzalmait? ? — Ki tudja? . . .

A ma élő nemzedék nagyobbik fele még a saját tapasztalataiból tudja, — mi a háború? — Saját bőrén érezte, hogy a modern, pusztító eszközök viaskodásában nem lehet senki sem nyertes fél. Mindenki csak vesztes, csak szenvedő fél lehet.

A népek maguk mindig békét akartak és irtóztak a háborútól, mert tudják, hogy minden háború az egész nép szenvedése, az egész nép koczkázata. Amióta pedig a mai mordem élet szövevénye, a közlekedési eszközöknek fejlett technikája a legszorosabb összefüggéseket teremtette meg az egyes országok között, — minden háború azzal a veszedelemmel fenyeget, hogy világháború lesz belőle. Ezért a népek maguk sohasem aggódtak olyan tömegesen, olyan együttesen, olyan közös érzéssel a béke sorsáért, mint manapság.

Amikor tehát a borús újév hajnalán vissztekintettünk az elmúlt eszetendőre, semmi okunk sem volt rá, hogy sajnálattal bucsuzkodturik volna el tőle . . .

Szilveszter éjszakáján terített asztalok körül vigadt az emberiség legnagyobb része. Pezsgős üvegek durrogtak, poharak összekoccantak, ifjú párok szeme összevillant — és egymást kereső kezek boldogságot ígértek.

• «... És nagyon jól volt ez igy, még akkor is, ha ez a

hangulat csak a gyöngyöző ital és egy megfeledkező óra bájos ajándéka volt . . . ÜSTÖKÉN RAGADTUK AZT A SZILVESZTERI HANGULATOT ÉS NEM ENGEDTÜK ELRÖPÜLNI.

— Most pedig az uj esztendő legelső lépcsőfokán higyjünk a szebb jövőben, mert a múltúnk szomorú volt és a jelenünk fenyegető. Egyszer csak el kell jönni a fordulatnak, amely megváltoztatja a világ képét. Egyszer csak fel kell derülnie az értelemnek, amelynek hiánya anynyi bajba, szenvedésbe és megpróbáltatásba sodorta az emberiséget. — Most végre mindenkinek értenie és látnia kell főként Európában, hogy az emberiség a szakadék szélére került . . . Tovább rohanjon tehát, hogy a szakadékba zuhanjon? ... Nem! ... Ez őrültség volna . . . HIGYJÜNK BENNE ÉPEN MOST, HOGY MÉGSEM ŐRÜLTEK ÉS GONOSZTEVŐK IRÁNYÍTJÁK AZ EMBERISÉG SORSÁT! —

—g———M—aM(mmmmmmmmmmmmmmammmmmamatamaBEmmmn i m

FÉRFIAK NŐK

Semmi szükség, hogy továbbra is gyomorbajban, hátfájásban, vesebajban, szorulásban, fejfájásban, májbajban vagy gyomorsavtól és hasonló bajoktól szenvedjenek. ERB TEA kitűnő természetes orvosság mindezekre, könnyen elkészíthető, bevenni kellemes.

Csak 80 centet küldjön Money Order, bélyeg vagy készpénzben egy teljes hónapig elegendő csomagért.

KREJCI PATIKA

11721 Buckeye Road — az East 118th sarkán — Cleveland, O.

_____________(A 366-ik clevelandi, Ohio, fiók tagja)____________

:VerhovayokJopja:

Testvéri köszöntés

FRANCIAORSZÁGBÓL

Kedves Magyar Testvéreim:

A nagy világégés utam Európa egyik legangyobb központjából, Páris üdvözöllek benneteket távoli és mégis oly meleg közelségben velünk érző amerikai magyar véreink.

A Franciaországi Magyar Szövetség székházából szóljon Mindnyájatoknak szeretet teljes köszöntésem, testvéri kézfogásom — újévi üdvözletem annak a nagyszerű magyar tábornak, amely erős összefogással, lankadhatatlan akarattal tart ki a Verhovay zászlaja köré csoportosulva.

Budapesten járván e nyáron véletlenül kerültem öszsze, a Magyarok Világkongresszusának s'zervező irodájában, L)r. Nagy Károly barátomnál a Verhovayak hazalátogató csoportjával és végtelenül boldog érzéssel emlékezem vissza e találkozásra. Annyira megerősítette bennem a mi összetartásunkban való hitet, újra bizonyságát láttam e nagyszerű amerikai magyar testvérekben annak, hogy akárhová szórt széjjel bennünket a sors e földgolyón, akármilyen amienknél hatalmasabb és nagyszerűbb államrendszerek kultúrájába szoktattak bele az idegenben sokszor már nemzedékeken át eltöltött hosszú esztendők— soha meg nem szűntek magvarul érezni — magyarságunk mellett híven kitartani.

Miránk idegenben élő magyarokra nagy kötelességek nehezkednek. Mi akik — akkor is izig-vérig magyarok maradtunk — amikor világpolgárok lettünk, mi akik más szemszögből ítélhetünk idekiinn, akiket nem befolyásolhatnak otthoni pártoskodások — nézeteltérések és megalkuvások kényszerűségei — miránk vár az a hivatás, hogy mindazt amit az idegen népek közötti kap csolatainkban tanultunk, a ttiit becsületes, tiszta értékelésünkkel jónak és helyesnek ítélünk, hogy azt a mi csonka*, megnyomorított hazánk javára fordítsuk. Hogy in minden erőnkkel segítsük meg az otthoniakat, világo sitsuk őket fel tévedéseikkel' és tanítsunk, neveljünk — mutassunk példát.

Visszaemlékezem Appo nyi Albert grófnak egy ; párisi Magyar Házban tör tént látogatására, amikor a; én kérésemre beszélt a pari si magyar munkásokhoz é csodaszép egyszerűséggé fejtfttte ki a külföldi magya rok hivatását. Azt mondta hogy mi mindnyájan, bárm alacsony sorsban élünk, bár milyen szerény helyen dől gozunk —- egyformán — ki csínyek és nagyok, — kép viselői vagyunk hazánknál és méltó módon kell, hog; bétöltsük e nemzeti küldeté sünket. Becsületet kell hoz nunk a magyar névnek é semmi olyat nem szabad el követnünk, ami csorbát ej1

Tél az arcokon — téli napsugár a szivekben

■% T—---------—

Figyeljük meg ilyenkor január elején az emberek arcát az utcán, amint előrehajolva, szinte nekifeszülve a hidegnek. rohannak. -— Amint a télikabátban összehuzódva, a villamos, vagy autóbusz megállóhelyénél ácsorogik, vagy idegesen fel-alá járkálnak, topognak. Amint a túlzsúfolt villamoson gubbasztanak. — Van valami ijedt, elkinzott vonás az arcokban, — mindnyájunk arcában. — Á TELI ARCUNK EZ, mely annyira más annál, amelyet más évszakban viselünk, mutatunk. — Ki tudja, hány százezer ( vagy millió) esztendős ez az arc, mely ilyenkor felrémlik — távolról, nagyon távolról, — a vonásainkban? — BARLANGLAKÓ ŐSÜNK ARCA EZ, AKI EGY GONOSZ ÉS ELLENSÉGES ISTENSÉG BÜNTETÉSÉT VHETE A GYILKOS FAGYBAN, AMELY EGYÜTT VACÖGTATTÁ FOGÁT A VAK RÉMÜLETTŐL, HIDEGTŐL, SÖTÉTTŐL ... A félelemnek ez a riadt kifejezése még ma is él kissé TÉLI ARCUNKBAN és ha nem tudnók kedvteléssé változtatni azt, ami egyébként gyötrelem, akkor az a bizonyos “téli arc” olyan volna, mint valami maszk, melynek viselése mindenkire egyformán kötelezel. —

Ha nagyon elemeznék a téli sportok keletkezéstörténetét, lehet, hogy rá is bukkannánk valami olyan nyomra, hogy az ősember, nem tudván máskép védekezni a tél kínzásai ellen, idővel elkezdte játéknak (vagy mint ma mondjuk: sportnak) tekinteni az egészet s igy lassan-lassan, — hosszú évszázadok múltán, — FELFEDEZTE A TÉL \ ARÁZSÁI, KÖLTÉSZETÉT — és egyszerre azon vette észre magát, hogy nem is olyan elviselhetetlen ez a sötét és hideg évszak . . . Pedig, valljuk meg — a télben csak egy az, ami fenntartás nélkül szép, — sőt legszebb . . . AZ, HOGY UTÁNA TAVASZ JÖN!

téli

Az elmúlt héten néhány nap egy kis ízesítőt adott a nap melegéből. — Ragyogott, világított a december végén oly szoktalan sugárkéve s fénnyel — mosollyal vonta he Pittsburgh öreg felhőkarcolóit s még öregebb magánhá-zait, valamint a közeli dombok ormát, melyek mintha édes sejtelemmel teltek volna meg a tavasz váratlan, rövid, ünnepi látogatására ... A téli arcok hirtelen eltűntek és az emberek felfigyeltek, derültebb arccal jártak s boldog sejtelem lepte meg a szivüket, mert egy kis Ízesítőt kaptak hirtelen, váratlan, ékesen-fényesen az ujjáébredésből, a reménységből — a majdan elkövetkező tavaszból . . . s a téli napsugár valóban belopódzott a szivünkbe!

gyár egység összekovácsolásán, nehéz megpróbáltatásai után újjászületése előtt álló és teljes erővel élni kívánó hazánk szebb és jobb jövőjéért.

Igaz testvéri szívből kívánok további kitartást és velejáró jól megérdemelt sikert a közelgő uj esztendőben ad majoram gyoriam Hungária.

Hazafias üdvözlettel Dobai Székely Sándor

a Franciaországi Magyar Egyesületeknek elnöke

JELENET A VENDÉGLŐBEN

Egy itr egy pohár konyakot rendel a pincértől. Már a szájához veszi, amikor körülnéz, hirtelen meggondolja magát, kopog, fizet és távozik.

Egy másik ur nyugodtan átjön a másik asztalhoz és megissza a konyakot. A pincér ráförmed:

— Kérem, ez egy másik űré volt, aki még visszatérhet.

— Nyugodjék meg, nem fog visszatérni, — feleli a szemtelen vendég.

—- Honnét tudja olyan biztosan ?

— Mert annak az antialkoholista egyesületnek az elnöke, ahol én választmányi tag vagyok.

hét e becsületen. :

Mélységes figyelemmel ki sérte minden szavát a francia földön dolgozó magyar- ; ság és a tiszteletreméltó államférfi maga is érezte m ennyire összedobogott minden magyar szív az ő szavainak hatása alatt. Később kevéssel halála előtt, mégis irta nekem egy levelében mennyire meghatotta a külföldi magyarok megértése és szeretete.

A párisi Magyar Ház nagytermében elhangzott szó azóta is híven ott cseng tudatunkban, ma is ott él bennünk és gyikiink sem felejtette el. Érzem és tudom, hogy amerikai magyarjaink is e gondolathoz híven élnek uj hazájukban és nem hoznak szégyent a magyar névnek. Becsülettel és forró szeretettel a rég nem látott, vagy talán soha nem látott magyar anyaföld minden megmozdulása iránt —— ők is együtt érzik velünk annak minden örömét és fájdalmát.

Örömmel kaptam kézhez a Verhovayak Lapjának példányát — és boldog vagyok, hogy mi, az egész földgolyón szétszórt magyar szigetek egyszerű porszemei, a magyar ügy munkásai •— egymástól távol és mégis egymással párhuzamos erővonalban dolgozunk ugyanazért a nemzeti célért a ma-