Verhovayak Lapja, 1937. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1937-06-05 / 23. szám
u fr h o v a y o k J h p ja ______ Journal of Verhovgy Fraternal Insurance Association VOLUME XX. JUNIUS 5, 1937 NO. 23 SZÁM A rideg szivek is meglágyulnak a testvérsegités melegében <$>-----------------------------------«---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------#€>JAV®ICIFAI3CL írHJIC®LTACSICA'*'* pesti vendég kilábalt az Ipolyhoz és ahogy nézte — nézegette a legelésző fehér nyájat, nagykegyesen megszólította a kisbojtárt, Furulyás Keszeg Andrist: — Ejnye, öcsém, de szépen bégetnek itt a birkák. Aszongya erre a kisbojtár:--- Hát hogy a csudába ne bégetnének szépen, mikor egyre csak marmancsvirágot esznek. Aztán feljebb lökte szajkószárnyas kiskalapját és hozzátette: —Bion. Ollan nótásan bégetnek ezek, hogy eliébbutóbb a pesti operába is küldünk vagy kettőt. Hát a pesti, operába nem került ugyan nógrádi birka, de azért — úgy közvetve — mégis csak hozzájárultak a “magyar dalköltészet gazdagodásának és fejlődésének népművészeti kialakulásához“, ahogy ezt a nagyakadémiai tudós urak mondják. M srt nézzük csak Hogy megy végbe ez a “népművészeti kialakulás”. Elsőbben is jön a báré, mármint Sósbürge Báró, Mulyad felől és nagy dübörgéssel átvágtat az ipolyi hídon, amire egyszeribe szétszaladnak a birkák. Nem igen szívelik a bárót. Andris hosszút füttyent a két ujja között és már rohan is Többsincs, a kis puli. Keríti a szétrebbent nyájat. Becsülettel végzi a dolgát, de egy anyányi bárány mégiscsak elmarad a nyájtól. — Ne te, ne. Huj a teremburáját, szeded-e hát az irhád? És már hajítja is Andris a botját. Suhog a bot a reggeli aranyszélben, mint az egérre csapó vijjogó vércse és egyszerre: puff. És biz ilyenkor eltörik a birka lába, merthát az se erősebb, mint a fiatal báróé, ami bizony szintén beletört az őszi kukoricásba fog- Iyászás idején. No, ballag is mindjárt Andris a számadóhoz: — Baj van gazduram. — Hány birka? — Egy. Anyányi bárány. Éppeg kondérba való. És estére már ott totyogott a fazékban az anyányi jószág. Arany-vörös paprikásljevében, aminek olyan az illata, mint a kontesz keszkenőjének vagy még annál is jobb. S mire megjön a vacsoracsillag, a pásztortüz körül, csendes furulyaszó mellett megered a nóta: MOS A RÓZSÁM AZ 1PÓBA FEHÉRFODROS VIGANÓBA. SOSE VÓT MÉG AZ IPÓBA ILYEN FODROS FEHÉR RÓZSA. Az Ipoly fölött vadrucák húznak át. A tölgyesben szajkó lötyög. Friss szénaillatban fürdőznek a fecskék. A rétről tempósan menetelnek hazafelé a mulyadi kaszások. Katonásan, pattogó nótával, hogy: “Sej, haj.” És az országút porában, szamaras talyigán bakkog a pusztának Szoknya Petus, az uraság postása. Sósbürge báró is most tér vissza a városból és rászól évődve szamaras Petusra: — Hányán vagytok, öregem? Mire Szoknya Petus illendően leveszi a süvegét és megszólal ekképen: — Hát mosmár hárman vónánk, méltóságos nagyuram. A Verhovay Segély Egylet már évek óta felvette programjába a testvérsegitésnek ama valóban nemes és legszebb formáját is, mely szerint szegénysorsu tagjainak igyekvő gyermekeit ÖSZTÖNDÍJAKKAL (tagdijkölcsönökkel) támojgatja s lehetővé teszi ezáltal a tehetséges ifjak társadalmi érvényesülését. A jóság és a szívesség ezen lelketemelő tényét akkor tudjuk valóban megérteni és méltatni, ha olyan híreket olvasunk a nagy napilapokban, mint aminő a múlt héten is kirítt a betümezők barázdáiból: — James J. Garvey rendőr életét áldozta fel hivatásának három évvel ezelőtt. Agyonlőtte egy bandita. Garveynek mindig az volt a vágya, hogy egyetlen leánya, aki gyermekkori paralizis folytán kissé nyomorék, — ELVÉGEZHESSE AZ EGYETEMET és az egyetem első osztályába járt már a leány, amikor a tragédia történt. Érthető tehát, hogy apjának halála a legsúlyosabban éppen szegény, de végtelen szorgalmas leányát sújtotta, akinek reményei kezdtek összetörni. Miss Garvey azonban mégis elvégezte az egyetemet. És pedig úgy, hogy apja barátai (rendőrök valamenynyien) rendeztek egy nagyszabású előadást, amelynek jövedelméből taníttatták a leányt, hogy teljesüljön tragikus sorsú kollégájuk legkedvesebb vágya. Egyszerű, kis hir ez, de milyen fényesen igazolja, hogy a jóság és a szívesség mjlyen hallatlanul nagy és fontos eredményeket tud elérni. Száz szál köt minden embert a másikhoz. Közös szülőföld, közös város, közös nyelv, közös foglalkozás, hogy ne is említsük azt a nagy közösséget, amelynek alapját életünk bizonytalansága adja meg. Minden bajba jutott embert sikeresen lehetne segíteni, ha az ember elismerné sorsközösségét. MI VERHOVAYAK BÜSZKÉN ÁLLAPÍTHATJUK MEG EGYESÜLETÜNKRŐL ÉS ÖNMAGUNKRÓL, HOGY MI ÉREZZÜK SZIVEINK BEN A SORSKÖZÖSSÉGET ÉS ÉRVÉNYRE IS JUTTATJUK AZT TETTEINKBEN S EZEN TETTEINKET A TESTVÉRSEGITÉS ARANYSUGARAI RAGYOGJÁK BE! A Verhovay Segély Egylet kormányzó testületé sok ízben foglalkozott már a VERHOVAY TANULÓ IFJÚSÁG KÉRDÉSÉVEL. Igazgatóságunk 1936. JANUÁR HÓ 20-ÁN Pittsburghban megtartott rendes gyűlésén, az 1935 évi konvenció elgondolásának szellemében, megállapította az ösztöndíjban, — illetve tandijkölcsönben — részesíthető ifjakra vonatkozó feltételeket, melyek a következők: 1. A pályázó egyetemi tanuló apja, vagy anyja LEGALÁBB ÖT ÉVE kell, hogy tagja legyen az egyesületnek. 2. A pályázó LEGALÁBB 2 (KETTŐ) ÉV ÓTA tagja kell, hogy legyen az egyletnek. 3. Csak olyanok pályázhatnak, akik egyetemi tanulmányaiknak LEGALÁBB ELSŐ ÉVÉT (freshmen course — 30 credit hours) bevégezték egy olyan főiskolán, vagy egyetemen, melyet vagy az egyetemek szövetsége, vagy az illető állam egyeteme hivatalosan elismer és az illető egyetemre a felvétel egy négyéves High School Course elvégzéséhez van kötve. A pályázathoz csatolandó az első év sikeres befejezését igazoló bizonyítvány. 4. A pályázó tanulmányi előmenetelének olyannak kell lennie, hogy azt az igazgatóság megfelelőnek találja. A pályázathoz csatolandó a pályázó két tanárának ajánló levele, melyben a pályázót tanulmányai folytatására képesnek és alkalmasnak tartják. 5. A pályázónak közölnie kell folyamodványában, hogy a fenti feltételeknek megfelelő, melyik főiskolán, vagy egyetemen akarja folytatni tanulmányait és hogy MILYEN ÉLETPÁLYÁRA KÉSZÜL? 6. Tandijkölcsönt csak RENDES TANULÓK kaphatnak, — tehát olyan tanuló, aki esti iskolában, extension tanfolyamon, levelezés utján, vagy mint rendkívüli tanuló folytatja tanulmá■ nyait abban nem részesíthető. Ezen szabály alól azonban kivétetnek azok, akiknek mindössze harminc kredit órájuk van hátra, ahhoz, hogy tanulmányaikat befejezzék s diplomájukat megkaphassák. 7. A pályázónak csatolnia kell a fiók igazoló levelét is arról, hogy szülei — anyagi helyzetük miatt — képtelenek őt továbbra az egyetemre küldeni. Ezen hét ponthoz hózzá kell még fűznünk, hogy a tandijkölcsönre a pályázatok minden év szeptember 1-ig küldendők be a központi hivatalhoz, a Verhovay Segély Egylet Igazgatóságához címezve. — A TANDÍJ KÖLCSÖN ' HÁROM ESZTENDŐRE-SZÓL ÉS PEDIG ÉVI $200.00-OS RÉSZLETEKBEN, melyek azonban a három egymást követő évben csak akkor lesznek kiutalhatok, ha a pályázó az egyetemet egyfolytában látogatja és sikeres előhaladást minden évben igazolja. Mihelyt a pályázó a tandijkölcsönt megkapja, köteles egy kötelezvényt aláírni* melyben Ígéri, hogy egyetemi tanulmányainak a befejezése után, mikor az módjában lesz, a neki folyósított tandijkölcsönt az egyesület pénztárába vissza fogja fizetni. Szükségesnek tartottuk ezeket meginti most, midőn az iskolák kapui bezárulnak és sok Verhovay Családban kemény dió a gyermek továbbiskoláztatása. j
