Verhovayak Lapja, 1937. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1937-01-16 / 3. szám

2-ik oldal

JANUÁR 16, \$:

Napsugár és felhő

JESSE JAMES. Hát ez mi a { . kérdi Ön. Tessék nyugodtan lenni, mondom én.

Minden müveit ember tudományának a tárházában benne kell, hogy legyen ez a név: Jesse James. Ez a derék ember volt a amerikaiak Rózsa Sándora, Sobri Jóskája. Azt hiszem a múlt század közepe táján halt meg családi betegségben, agyonlőtték.

De hogy került ebbe a rovatba: “Test your knowledge” cim alatt. Rendesen úgy tiz kérdés szokott benne lenni Ennek az volna a hivatása, hogy megtudjuk vagy kipróbáljuk, milyen fokon áll a tudásunk a történelemben, irodalomban vagy földrajzban. Ha egyik kérdés például az, hogy “milyen magas a Himalája legmagasabb csúcsa?”, ha nem tudunk erre a kérdésre megfelelni, akkor össze keressük a könyveket, hogy ezt megtudjuk. Szóval nagyon tanulságosak

Hanem a napokban úgy elhasaltam egy kérdésen, mint a pinty. A dolog komoly, ne tessék mosolyogni. A kérdés az volt, hogy mi volt a középső neve Jesse James-nek. Napokig nem volt nyugvásom, hogy nem tudtam erre felelni. Tanácstalanul néztem körül, hogy hovfa forduljak, és éppen a “J” betűs könyvet nem hozták vissza többé amit kölcsön adtam. Talán ab ban benne volt.

Belesápadtam abba a tudatba hogy ilyen korlátolt tudással rendelkezem ilyen fontos kérdésekben.

Tessék csak nekem hirtelen megmondani, hogy mi volt a bérma neve Rózsa Sándornak vagy Sobri Jóskának? Na, ugye, hogy nem tudja. Én sem tudom, de ne kérdezni tessék, hanem felelni# Hogy fog ezután önbiza lommal részt venni tudományos vitatkozásokban ?

Az igaz, hogy volnának ezeknél sokkal fontosabb kérdések is a társadalomban. Az egész világ kavarog, forrong, puskapor szag van, de kit érdekel ilyenkor egy kis vacak háború?

Sokkal fontosabb dolog figyelemmel kisérni annak a kérdésnek a tudományos megoldását, hogy hány almapáj éri körül a földgömböt? Egy uj csillagot fedeztek fel, 100,000,000,000, 000,000,000 mértföldre van a földtől. Ha nem tetszik hinni, tessék lecsekkelni.

MARATHIUS

A BECSÜLET

— Megmondtad a vőlegényednek, hogy nincs hozományod?, ■

— Igen. Ő azt felelte, hogy sokkal becsületesebb, sem hogy ezzpl, törődnék.

— És hogy viselkedik azóta?

— Nem tudom. Nem jött el többé.

Az enyém, a tied, az övé

Ezek között a jogi meghatározások között megfelelő kerítést huzni, anélkül, hogy a jusson sérelem ne essék, AZ ÉLETNEK A LEGNAGYOBB, SŐT MONDHATNÁM, EGYEDÜLI IGAZ KÉRDÉSE. Amik mellettük kérdés alapján még feltolakodnak, hozzájuk viszonyítva csak dekorációk, színpadi kellékek, mesterséges idegingerlések, - egyebek sem mint halucinációk.

Nem hihető, hogy a földön élő emberek rendelkeztek volna, még annyi szótaggal, amennyivel kifejezhették volna mi az ENYÉM, mi a TIED, mi az ÖVÉ, mikor már ezekkel a fogalmakkal birkozniók kellett s ebben a tusakodásukban állították elő a kőbaltát s később a “DAMASKUS” pengét, az “UHACIUS” ágyút.

Mert hát igy van. Mindenek, amikre az élő embernek szüksége van, ami közös anyánknak, a földnek terített asztalán el is van helyezve és e körül, a dúsan megrakott asztal körül volna is mindannyiunknak hely, ha a természetadta jussot egymástól el nem lopnák az emberek.

Dehát az emberek rosszak s ma is ott állanak mint a kőkorszakban, ha kell fejbeütik a közelükben állót, hogy “ENYÉMNEK” mondhassák, ami az “ÖVÉ” volt. Evégből még ma is fegyvereket kovácsolnak s az erőszak rettenetes durvaságával vitatják egymástól fajok ,fajták és nemzetek, csoportok és egyes emberek, hogy mi az “ENYÉM.”

A fennen hirdetett műveltség következtében pedig észrevehetnék, hogy nem baromi erő és durva lelketlenség szükségeltetik ott, ahol az igazi osztályt meg kell teremteni, hanem számtani művelet és a mennnyiségeken épülő nivellálás.

Furcsa, hogy a koszinuszok és a különféle magasabb matematikai tételek alapján csillag távolságokat, égitest milliárdokat s szabad szemmel nem látható parányokat számit, osztályoz az emberi ész, de odáig nem tudott még elhaladni, hogy kiszámítsa miből mennyire van szüksége egy emberies életfeltételnek s nem tudta arányba hozni számítás utján, hogy a természet nagy bőségéből mennyi juthat “NEKEM”, “NEKED”, “NEKI”.

Előttem az Egyesült államok bevételét 1936-ról feltüntető kimutatás.

Eszerint a kimutatás szerint HATVANEZERMILLIÓ DOLLÁRT tett ki a nemzeti bevétel s igy 50 percenttel magasabb volt az, mint a gazdasági válságos időnek legszegényebb állapotában s a legbőségesebb 1929-ik esztendőhöz hasonlítva pedig az elmúlt év 75 percentes magasságot ért el.

Ha ismét el tudnánk érni az 1920-as éveknek NYOLC VANEZERMILLIÓS évi bevételét, akkor sem jutna a bőséget jelentő hatszázötvenhat dollár per capita, mint 1929-ben, mert nyolcmillióval növekedett azóta az Egyesült Államok népessége, nyolcvanötezermillió évi bevételre volna hát szükség, hogy az 1929 évnek élet standardját elérhessük.

Hí ■’<

Hát könyörgöm! A számítások is ahogy úgy megvolnának per capita. Nem volna hát boszárkányság, ha megállapitódnék, hogy Én: Per Capita János, a nemzet bevételéből a sajátomnak tarthatom az engem megillető részt, Te: Per Capita András a tiédet, s Ő: Per Capita István az ővét. Miért van az, hogy csupán számítási alanynak tartanak ENGEM, TÉGED és ŐT s mikor már elosztódik koponyák számának alapján a nemzeti bevétel, miért jut NEKEM, NEKED s NEKI a mi Bugyinak? A megfejtés kötelessége az ENYÉM, a TIED és az ÖVÉ!

Daragó József- , : TJerhoimakJapjn -A “Magyarság” hetilapunkról

Az elmúlt héten Pittsburgh és környékének egyet len magyar hetilapja, a “Magyarság” vezércikkben foglalkozott hetilapunkkal, melyet teljes tartalomban ideik tatunk:

A VERHÓVAYAK LAPJA,

amióta hetilappá lett, kétségkívül sokkal jobban betölti a hivatását, mint eddig. Voltak, akik ujságcsinálási szempontból nem helyeselték a gondolatot, hogy egy nagy egylet olyanforma lapot adjon ki, mely esetleg a meglevő magyar lapok kiszorítására is alkalmas, úgy hisszük azonban, hogy ezek az aggodalmaskodók is belátták, hogy ebben az esetben nem erről van szó. A Verhovayak Lapja nem akar versenytársa lenni egyik magyar lapnak sem, hanem ellenkezőleg: maga is segíteni akar a magyar betű megbecsülésében. A vállalkozás sokkal fontosabb, sem hogy egyszerűen el lehessen intézni azzal, hogy a magyar hetilapok száma megszaporodott egygyel. A lényeg az, hogy a legnagyobb magyar egylet megpróbálja: hogyan tud az egylet vezetősége és tagsága között közvetlenebb, sűrűbb és eredményesebb kapcsolatot teremteni, mint amilyenek az eddigi kapcsolatok voltak.

És úgy vesszük észre, hogy ez

az érdekes és nagyon fontos kísérlet beválik. A lap uj hangot jelent a magyar egyleti életben, amely pedig már jóval elmúlt ötven esztendős. Jelenti azt, hogy ebben ez egyleti életben feltétlenül, van helye a melegebb, bensőbb kapcsolatnak tagság és vezetőség között. Jelenti azt, hogy az egylet vezetősége érzi, hogy nem lehet kizárólag a hivatalos adatok száraz tömegével táplálni a folyton szaporodó tagságot, hanem egyebet is kell adni, amiből a tagság megérzi, hogy az egylet nem gép és ő maga nem valami parányi részecske benne.

A magunk részéről sohasem hittük s ma sem hisszük, hogy a Verhovayak Lapja uj formájában, mint hetilap ártani fog a magyar lapoknak. Az első számok áttanulmányozása után ezt még kevésbbé hisszük s például ami bennünket illet, egyáltalában nem félünk attól, hogy mint a hetilap legközelebbi fapszomszédját, cserbenhagynak bennünket azok, akik a Magyarságnak is előfizetői és a Verhovay Lapot is olvassák.

Ez a lappróbálkozás nem az amerikai magyar ujságcsinálás terén, hanem az egyleti élet terén fogja éreztetni a maga áldásos hatását. Az amerikai magyar szeret olvasni, különösen az a magyarság, amelyből az ' egyletek tagsága áll. A tapasztalat azt mutatja, hogy ami jó, azt egyleteink szívesen átveszik egymástól, nem csak azért, mert maguk is igyekeznek jót adni tagjaiknak, hanem főképen azért, mert muszáj, nem szabad elmaradni egymástól.

Ha csakugyan igy lesz, ---- pedig meg vagyunk győződve arról, hogy igy történik — akkor a Verhovayak értékes próbálkozásának az egész magyar egyleti élet nagy hasznát fogja venni.”

E nagyszerűen megirt sorokhoz igazán nincsen hozzáfűzni valónk, mert az abban megállapított tények teljesen fedik felfogásainkat és célkitűzéseinket. Mi mindenben és minden irányban használni és nem ártani akarunk a magyar hetilapoknak, melyeknek nehéz, ku.ltu.rmun kásságát mindnyájan ismerjük és méltányoljuk!

CSAK A ROMÁN

címzéssel közvetít

A CSÍKSZEREDÁI POSTA

Egy csikszeredai magyar földbirtokos néhánynappal ezelőtt “Szent Ferencrendi zárda, Brassov, Str. Gén. Presan No. 1” cimre. (Brassó, Presan tábornok-utca 1.) a zárdában tanuló kislánya részére pénzküldeményt a dott fel.

Az utalványt a posta viszszautasitotta azzal, hogy a címzett ismeretlen és az idevonatkozó törvény 126. cikkelye értelmében postai küldeményeket románul kell címezni.

A Magyar Párt jogvédő irodájában azonban kiderült, hogy a törvény szerint csak a helvségneyeket kell románul cimezni és az idézett 126 cikkely hiányzik a törvényből.

Az acélmunkások ügye

Amint a legutolsó hivatalos lapból olvasható az a célmunkások “Unio”-jába már 125,000 tag iratkozott be. A vezetőség azzal a gondolattal foglalkozik, hogy ügyüknek rendezése végett, konvencióba hívja össze az acélmunkásokat. Egyebekben 5 pontban foglalódik össze a múlt évi mozgalomnak eredménye ami a következő :

1. — Phillip Murray jelentése szerint 154 szervezet alakult eddig s ezek tagjainak száma több mint '125, (300.

2. — Helyi egyesületek alakulnak mindenfelé s ezeken keresztül készitődik elő az összes acélmunkások jövendő konvenciója.

3. — A szövetségi kormány serényen munkálkodik azon, hogy a Company Unio rendszerét teljes meztelenségében feltárja.

4. — A Company Unióknak 42 képviselője lépett eddig át a acél Unióba, helyet foglalnak a “CIO” vezetésében.

5. — A szervezés munkájának eredménye, hogy az 50%-ot elhaladta Chicago, Birmingham és Pittsburgh acél kerületeinek megszervezett munkássága.

Amint a “Steel Labor” hivatalos lap jelenti nincs nagyon messze az idő, amikor a megszervezett munkásság az “Acélbárók” hatalmával erejét eredményesen össze-, mérheti.

ÜDVÖZLŐ LEVÉL

Stein Leonida, a budapesti Magyar Nemzeti Szövetség közirója az elmúlt héten a következő levélben üdvözölte Lapunkat:

Budapest, 1936 dec. 18-án Igen tisztelt Szerkesztő Ur:

A Verhovayak Lapja első hetilap — példányát volt szives címemre megküldeni. Midőn szives figyelmüket ez utón köszönöm meg, egy úttal arra kérem a jó Istent, hogy engedje sokáig élni az amerikai magyarság nemzeti kultúrájának ez újabb, jelentős dokumentumát. De kérem Önöket is, hogy ne tándorjanak el és harcolják meg a harcot úgy, hogy azon a fellegváron, amit a Verhovayak Lapja reprezentál ne vehessenek erőt a poklok kapui sem. — Miránk óhazai közirókra Önök mindég számíthatnak munkájukkal, amit igénybe venni ne is resteljenek. A továbbiakhoz jó munkát, valamint kellemes és boldog uj évet kívánva a központi tisztikarnak és a Verhovayak Lapja szerkesztőségének hazafias tisztelettel:

Stein Leonida

Köziró

A BUDAPESTI EGYETEMI ÉNEKKAR HANGVERSENYÉT FELTÉTLENÜL HALLGASSA MEG!

T