Verhovayak Lapja, 1937. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1937-05-22 / 21. szám

1937. május 22. S*ik oldal : Vfrhovoyok Jgpjo-. A MUNKA FRONTJÁRÓL Amerika, hosszú hónapok óta, a munkaadók és munká­s-ok közötti harcok mozgal­mas szintere. Minden hét hoz ui szenzációt. A küzde­lem hol itt, hol ott lángol fel és nem lehet a tüzet lokali­zálni. Az elkeseredett harcokból újabban, — mint örömmel tapasztaljuk — mindig a munkásság kerül ki győzte­sen. És ennek az előnyomu­lásnak különösen az adott óriási lendületet, hogy a Legfelsőbb Biróság a Wag­ner féle munkástörvényt al­kotmányosnak minősítette. A .múltban vagy elfogadta a munkás azokat a feltétele­ket, amiket a munkaadó dik­tált. vagy kenyérnélkül ma­radt. Esetleg tovább állt és másutt próbálkozott. Ma már más a helyzet. A mun­kásság mindenütt szervezet­ten dolgozik. A munkás te­hát csak a szervezetek utján juthat jobb viszonyok közé. Wagner szenátor, ebbe a harcba igy szólt bele : “Az iparban épp úgy, mint az ország kormányza­tában demokráciát követe­lünk. És az iparban azt jelen­ti a demokrácia, hogy a munkás résztvehessen olyan ügyek tárgyalásában, amik döntő fontossággal bírnak életére. Es a munkás csak akkor szolhat bele ilyen problémákba, ha szabadon szervezkedhet és — válasz­tott képviselői utján — kol­lektiv szerződéseket köthet.” A “kollektiv szerződés” pedig azt jelenti, hogy a munkaadóval nem egyes munkások, hanem a törvé­nyes alapon szervezkedett MUNKÁSSÁG köt szerző­­. dést. A munkaadó vállalatok te­hát — a Wagner törvény el­ismerése után — kötelesek a munkásság szervezkedési joga mellett azt is elismerni, hogy munkátvállaló szerző­déseiket is kollektive, szer­vezetten köthetik meg. Min­den vitás kérdésben egy há­romtagú bizottság, a Labor Relations Board dönt, amely­nek tagjait az Egyesült Ál­lamok elnöke nevezte ki. Ford nem hajlarídó szer­ződést kötni a CIO-val, — az ipari szervezetek orszá­gos bizottságával. — A chi­cagói telepen veres összeüt­közések is voltak. A gyári őrök megtámadtak néhány szervezőt Az autómunká­sok uniója erre hadüzenettel felelt. Homer Martin, a United Automobil Workers elnöke kijelentette, hogy mozgalmukat sem erőszak­kal. sem megfélemlítéssel nem lehet megszakítani. A szervezet per utján is fellép Ford ellen, aki már nyíltan állást foglalt az unió ellen. Fordon kívül öt “függet­len” acéltelep helyezkedik szembe a CIO.-vak A Beth­lehem, a Republic, a Young stown Sheet and Tube, az Inland és a Crucible. Ezek a telepek közel 200,000 mun­kást foglalkoztatnak. Ha a társaság, a mostmult csütör­tökön megtartott szavazás loyalisták után sem írná alá szerződé­sét a CIO-val, Philipp Mur­ray, a Steel Workers Orga­nization Committee elnöke, valószínűleg elrendeli a sztrájkot. A munkásvezérek mara­kodása sem szünetel. Lewis árulónak nevezi Greent, — Green viszont a “munkásság legnagyobb ellenségének” minősiti Lewist. A két mun­kásvezér marakodásából, —~ természetesen — a munká­­adók jutnak előnyökhöz. Re­mélhetőleg nem sokáig. * A TÖRVÉNYHOZÁS MUNKÁJA A képviselőház Appropri­­ációs bizottsága megszavaz­ta a másfél billiós “relief” költségvetést. A julius 1-én kezdődő uj pénzügyi évre. Ezzel kapcsolatban a Ma­loney féle javaslatot is tá­mogatják a képviselők, ami a munkanélküliek országos összeírását fogja elrendelni. Az első összeirás 1940-ben, la rendes országos népszám- I lálás kereteiben történne meg Maloney: Connecticut állam I szenátora. A bevándorlási törvény­­enyhítése céljából Martin Dies texasi képviselő tett javaslatot a Ház asztalára. Többek közt: megengedné a letelepedést azoknak a tör­vénytelen bevándorlóknak, pkik legalább 10 éve, példás életet élnek az Egyesült Ál­lamokban, de deportáltatná, akik büntetve lesznek. A bevándorlási bizottság már megszavazta a javaslatot és az rövidesen a Ház elé ke­rül. A javaslat megszavazá­sa sok családi tragédiát előz­ne meg. Változás előtt áll a Társa­dalom Biztosítási Törvény is. A képviselők nagy- több­sége úgy gondolkozik, hogy a biztositást az ipari munká­sokon kívül ki kpll terjeszte­ni más munkásokra is. És ezt szeretnék, hogy koráb­ban kezdődjenek el a nyug­díj fizetések, mint eredetileg tervezve volt. Munkaképte­lenség esetén pedig az igény­jogosultság is előbb követ­kezzen be. * A múlt héten szállt hajó­ra Ernest Hemingway, vi­lághírű amerikai írónk, aki több hónapot töltött Spa­nyolországban, mint a North American Newspaper Alli­ance tudósítója. — A hajón meginterjúvolták a neves irót, aki kijelentette, hogy a loyalisták fognak győzni még akkor is, ha Franco be­veszi Bilbaot. — A baszk fő­város eleste Hemingway szerint legfeljebb késlelteti a loyalisták győzelmét. A loyalista kormánya a tömeg bizalmát élvezi és az az oka annak, hogy Franco nem győzhet. A HINDENBURG KATASZTRÓFÁJA Minden nagy szenzáció ma már csak három napig tart. Amennyire megrázta az egész világ népét a Hin denburg óriási léghajó ször­­nyü katasztrófája e hó első napjaiban, annyira közöm­bösen kiséri a további fejle­ményeket a világsajtó. A vizsgálat nem sokat de­rített ki. Hitler kancellár rendeletileg kimondotta, — hogy mindaddig nem szabad folytatni a léghajójáratokat, amig az utazóközönséget a legkisebb veszedelem fenye­geti. Ez a bölcs rendelet azonban már csak “eső utá­ni köpönyeg” A kancellári rendelet mö­gött az a faktum áll, hogy a közönség bizalma is meg-­­rendült a hidrogénnal töl­tött ballonokban. Nincs ér­telme tehát a forgalom fenn­tartásának, amig Németor­szág nem juthat hélium­készlethez. \ A nagy dérrel-durral meg­indított zeppelin-propagan­dát is nyomban lefújták, pe­dig a propaganda miniszté­rium napokon keresztül tü­zelte a népet, hogy a zeppe­lin-forgalmat fenntartani a nemzeti hit, bizalom és büsz­keség kérdése! — Ez a mes­terségesen teremtett opti­mizmus most eltűnt és he­lyét komoly meggondolások foglalják el: hogyan szerez­zen Németország elegendő héliumot, hogy légi közleke­dését fenntarthassa? HOGYAN ÉL A SZLOVENSZKÓ IPAROS ŐSLAKOSSÁGA? A régi- jó békevilágban, amikor Magyarország hatá­rai a Kárpátoktól az Adriá­ig terjedtek, a Felvidék ipa­rossága nem cserélt volna a mesebeli kiskirállyal sem. A különböző bányák, vas­gyárak, a hatlmas erdősé­gek, a világhírű szepességi lenvászon, a losonci, zsolnai edény-, gép- és posztógyá­rak bőségesen gondoskodtak a megélhetésükről. Ez volt a megszállás előtj. De mi van most?! — Hát először is a felvidéki hires vasgyárakat beszüntették a csehek. A kéményekből nem száll a füst, komoran, kifosz tottan merednek az ég felé ! 2 es ott, ahol ezelőtt öt, hat- * ezer munkás dolgozott, most j jv ffx % x X X * * It % X X X Xx 'S X X X XX fi X X %X X X X X X %X H X X X X X X X X X X X X X X X X megszűnt az élet. A hatal­mas kohókat beolvasztották j és sok helyütt a'z épületeket) is lebontották, hogy még az U, X X I<* * X X emléke se kisértsen a szeren­csétlen, szélnek eresztett A SPANYOL FORRADALOM A felkelő és kormányhü csapatok véres összeütkö­zése még mindég napiren­den van. Offenzivák és el­­lenoffenzivák egymást vált­ják fel s a forradalom sorsa még mindig nem dőlt el. munkások lelkében az egy­kori jólétnek. Siralmas látvány tárul a szemünk elé, ha utunkat megszakítva, néhány órára kiszállunk egy-egy felvidéki iparváros megtekintésére! Kossuth és Széchenyi mé­lyebbre feküdne sírjában, ha látná a Felvidéknek ezt a lassú sorvadását, melynek a korompai vasgyár megbéní­tásával adták meg az utolsó koffein-injekciót. Egy élni akaró és élni tu­dó nemzet ütőerejét met­szették el azzal a gondolat­tal, hogy Prágából hozhas­sák az elvérző sebre a köt­szereket. Azokat a kötszere­ket, melyeket a szepességi gyárak is elő tudnak állítani, persze, olcsóbban és jobban ! Mert ez volt a céljuk a fel­vidéki gyárszirénák elnémi­­tásával. Hogy a sótartótól kezdve a cipőfűzőig mindent Csehországból importálhas­sanak a lenézett “gyarma­tokra”. És céljukat el is érték. — Nemcsak a hivatalnok kö­zéposztály lett földönfutóvá, de a tehetetlenség rabbi­lincsébe verték az iparos­társadalmat is. A városokban, sőt a na­­gyob községekben is gomba­módra szaporodnak a Bata­­féle cipőüzletek és olyan hi­hetetlen olcsó árban adják a lábbeliket, hogy bizony a szorongatott anyagi viszo­nyokkal kiizködő őslakosság megtagadva minden szolida­ritást a fojtogatott hazai iparral — Bata-cipőt visel. Hasonló a helyzet a többi iparággal is. A hentesek, mé­szárosok, fűszeresek, pékek stb. már-már azon a ponton vannak, hogy bezárják bolt­jaikat. mert az őslakosoknak nincsen pénzük vásárolni, az ujlakosok pedig a letelepe dett cseh üzletekben vásá­rolnak. De a hentes ipar még a cseheknél is erősen pang UTAZZON t« Magyarországba [ a világ legújabb World’s | Newest Liner hajóján, a ■ QUEEN MARY -n [ New Yorkból (Cherbourgon t át) julius 28-án, vagy utazzon a következő a népszerű haj ókon: BERENGÁRIA j Julius 21-én £ AQUITANIA Julius 14-én BRITANNIC Julius 24-én j GEORGIC julius 10 t Utazzon kényelmesen honfi- 1 társaival. Magyar konyha. ] Elsőrangú kiszolgálás. In- i gyen bor. Külön express- * vonat Páristól Budapestig j Fölvijágositásért forduljon J az alábbi címekre: \ Julius Sopoliga 306 Berger Bldg., Grant St. I Pittsburgh, Pa. Union National Bank j: Foreign Dep’t ' Mckeesport, Pa. *Cunard White Star« mert hiszen az köztudomású dolog, "hogy a cseh nem hús­evő nemzet. Általában knéd­­lin és kelt tésztákon élnek és ha mégis megkívánják a húsételt, ott vannak a pom­pás vadászterületek, ahol az őztől kezdve a fácánig' és császármadárig megtalálnak mindent és úgyszólván — ingyen! Mert a legjobb területek az ő kezükben vannak, még­pedig nevetségesen olcsó bér ellenében. Meg is csap­pant erősen a Felvidék hires vadállománya az utolsó tiz esztendő alatt. Különösen a Kárpátok nemes vadjai van­nak kipusztuló félben és ott, ahol azelőtt a fehér zerge sem volt ritka példány, ma szarvast, sőt vaddisznót is alig-alig talál a vadász. Ilyen tehát az élet az egy­kori felvidéken, az uj impé­­rium alatt. És a szegény, koldusbotra jutott iparos ős­lakosság küzd az élettel, a mindennapi kenyér gondjá­val, napszámból, alkalmi munkából tengeti életét és akinek még ez sem jut, az nem tehet mást, minthogy kivándorol! Újabban Belgi­umot, — Franciaországot árasztják el élniakarásukkal. » És mennek, szállingóznak egymás után, keresve azt a parányi kis helyet a világon, ahol meghúzódhatnának, a­­hol egy darab kenyér jutna a számukra. És fogynak, egyre fogynak a magyar porták lakói és az ország­utak vándorai ma már nem­csak a pirosbatyus hátaszsi­dók, drótostótok. hanem gyakran találkozunk, a ván­dor borbéllyal, fodrásszal, sőt a boltját triciklin tologa­tó vándor fűszeressel is! Kérjük azokat a tagtár­sainkat, akik kötvényükre kölcsönt vettek fel, hogy a kamatokat feltétlenül fizes­sék be. Akinek anyagi kö­rülménye nem engedi meg, hogy a kamatot egy összeg­ben megfizesse, használja ki azt a kedvezményt amit e­­gyesületünk nyújt — a rész­letfizetést. Tegyük fel va­lakinek $200.-os kölcsön ter­heli a kötvényét, ha ennek kamatját és kezelési költsé­gét, $8.10-t nem képes egy­szerre megfizetni, fizessen havonta 65-70 centet s akkor az év végére kamatja ki lesz fizetve.

Next

/
Thumbnails
Contents