Verhovayak Lapja, 1937. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1937-04-10 / 15. szám

'A 937 április 10

5-ik oldal

7 Wrhoimokjhpjo

Bornemisza Géza iparügyi miniszter, a “magyar Roosevelt”, a magyar kormány szociális munkájáról amelyet egy nemzet reménysége kisér

A konzervatív partoktól a szociáldemokrata szakszervezetekig mindenki KORSZAKALKOTÓNAK TÁRTTÁ BORNEMISZA MINISZTER NAGYVONALÚ SZOCIÁLIS MUNKÁJÁT. — A MUNKAIDŐ MAXIMÁLÁSÁRÓL ÉS A LEGKISEBB MUNKABÉREK MEGSZABÁSÁTÓL A MUNKÁSOK CSALÁDI PÓTLÉKÁIG. — A TÖNKREMENT ASZTALOS, AKINEK MŰHELYÉT VISSZAVÁSÁROLTA A MAGYAR IPARÜGYI MINISZTER, AKINEK A SZEME A DUNAPART CSODÁS SZÉPSÉGEIN ÁT

ELLÁT A KÜLTELKI MUNKÁSLAKÁSOK NYOMORÁIG.

THURY LEVENTE, budapesti szerkesztőnk interviewja

(Budapesti Szerkesztőnket megkértük, hogy a magyarországi munkásviszonyokat és az ezzel kapcsolatos problémákat tanulmányozza, keressen a legilletékesebb helyen közvet'en érintkezést a magyar ipar és kereskedelem legkimagaslóbb vezéregyéniségével, akit sikerűit is meginterjúvolnia és eredeti riportját most átadjuk olvasóinknak.)

Budapest, 1987 máre. hó A szociális gondozás, a szegény nép nagy tömegeinek az élet súlyos harcában való megsegítése, a mai Magyarországon több, mint a napi politika vitakérdése. A dolgozó osztályok nehéz gazdasági helyzete, az általános európai pénzügyi válság és a hosszú ideig tartott gazdasági pangás annyira megnehezítette a szegény nép megélhetésének teltételeit, hogy mindenki érzi: most már tenni kell valamit az érdekükben. Ezelőtt megtörtént, hogy a kormány pártjának konzervatív rétegei ridegen állottak ezzel a kérdéssel szemben. A mai kormányzatnak azonban már van füle arra, hogy a szegény ember panaszát meghallgassa és — dicsérettel legyen mondva — a szociális kérdések megítélésénél a kisember, a dolgozó mellett van az egész országgyűlés pártkülönbség nélkül. A magyar kormány iparügyi minisztériumában egyre fáradhatatlanul dolgoznak azon, hogy a munkásság sorsát, megélhetését szociális intézkedésekkel könnyítsék. Előbb a munkaidő maximálásának kérdését vették rendezés alá az ipar egész nagy területén, aztán a munkabér mininiálizását hízták szakmák szerint az egész országban bizottságok sorozatára. Aliiig ezek a nagy munkálatok folynak, az iparügyi minisztérium már egész sorát készíti elő a szociális irányú javaslatoknak.

A Duna budai partján, a már megszűnt népjóléti minisztérium palotájában működik az iparügyek magyar minisztériuma. C sak <1 név változott. Inert igazában azóta lett a magyar népjólét igazi gondozásának központja ez az épület, amióta benne a magyar politikai élet egyik legérdekesebb, legrokonszenvesebb alakja: Bornemissza. Géza iparügyi miniszter vetette meg lábát. Itt székel az a miniszter, aki a gazdasági pangás nehéz éveiben a napi 10—12—14 órát dolgozó textil, cipő. faárugyári munkások munka-1 idejét napi 8 órára szállítót-j ta le s egyúttal a legkeve-| sebb bér megszabásával1 gondoskodott arról, hogy ne I kevesbbjtsék, hanem emeljék a munkás heti keresetét. Innen karolták fel a kézmiiiparosság sorsát, amelyet már tűrhetetlenné tett a gyáripar versenye és az, hogy a nép általános elszegényedésével kifogytak a sok szabó, cipész, csizmadia, asztalos vásárlói. Még azok is, akik ezzel a miniszterrel szemben állanak politikai kérdésekben, elismerik, hogy szinte apai gonddal vigyáz a magárahagyatott kisiparok százezreire. Megtörtént, hogy Orosházán árverést tűztek ki egy nagycsaládu, szegény asztalosmester mii hely berendezésére a felgyülemlett sok adósság, sok adótartozás miatt. A szegény asztalos mindent elkövetett, hogy megmentse műhelyét, de hiába. Végül is kétségbeesésében levelet irt Bornemissza Géza iparügyi miniszternek. Választ erre sem kapott, ellenben az árverés előtt megjelent a műhelyben egy idegen ur. Nem engedte, hogy árverési hiénák kezére jussanak a nagycsaládu iparos szerszámai, mindenre ű ígért a legtöbbet. Amikor már az egész műhely berendezést

megvette, végül bemutatkozott a szegény asztalosnak: elmondta, hogy ő vitéz Herczegh István, az iparügyi miniszter titkára, minisztere utasítására vásárolta meg az árverésen a mühelyberendezést Bornemissza Géza miniszter megbízásából. De nem vitt el egyetlen gyalul sem, mert az iparügyi miniszter úgy rendelkezett, hogy hagyják ott az egész mühelyberendezést az asztalosnál, keresse meg vele aj kenyeret továbbra is nagy családja számára.

Ha ezt összevetjük azzal hogy az állami bányák alkalmazottai számára épen most rendszeresítette a családi pótlekot Bornemissza Géza, hogy minden gyermek után havonta külön fizetést kapjon a szegény bányász, akkor nyilvánvaló, hogy az iparügyi minisztérium palotájában olyan munka folyik, amely nem politika, hanem a szegény magyar nép sorsának megjavítására végzett, régen szükséges és sok mulasztást pótoló, beeidetes es becsülésre érdemes munka.

A Verhovay Segély Egy-S let. amely ugyanilyen becsületes munkát végez Ameri-: kában, az odaszakadt rr.a-BORNEMISZA GÉZA

iparügyi miniszter, a magyar Roosevelt

gyarság körében az önsegély eszközeivel, a Verhovayak Lapja, amely nem politizál, hanem az óhazához és a nemzeti s a polgári eszméhez való ragaszkodást hirdeti, politikától mentes, de épp azért annál súlyosabb szavával meg kell, hogy ismertesse a magyar iparügyi miniszter korszakalkotó munkásságát az amerikai magyar munkássággal. Ez a munka olyan, hogy csak megerősíti az óhaza becsülését és szeretetét és büszkévé tesz minden amerikai magyart a magyar hazára amely az állam nehéz helyzetében, az európai munkapiac és értékesítési piac legnehezebb éveiben ily meleg, apai szeretettel dolgozik legszerényebb gyermekei, a munkások érdekében.

Bornemissza Géza iparügyi miniszter régi magyar család ivadéka. Nem ment állami hivatalnoki pályára, hogy onnan előlépés szerint kerüljön he a miniszteri bársonyszékbe. Mérnöki .pályát választott, az egyik magánvállalat alkalmazottja volt és a maga értékei, tettereje, széles szociális látóköre \ itték előre a miniszteri székig. Bizonyosan innen van, hogy Íróasztala mellől, amikor kinéz a Dunára, szeme nem áll meg a túlsó oldalon elterülő budapesti part csodás panorámáján. Ennek a miniszternek a szemét nem elégíti ki a gyönyörű Lánchíd és a belvárosi paloták szépsége. Az iparügyi miniszter ezeken túl ellát az újpesti gyárnegyed füstölgő kéményeiig, Íróasztala mellől benéz a munkáshajlékok szerény szobáiba s belelát a munkásszivek gondjai közé.

Fiatal ember Bornemiszsza Géza, tele munkakészséggel, energiával, tettvágygyal. Szinte felpezsdíti látogatóinak, munkatársainak vérét, amint komoly, de megértő szóval beszél szociális munkájának eddigi eredményeiről és további programjáról:

— Egy nemzet egészséges gazdaságpolitikát és ezen keresztül egészséges nemzetpoljtikát csak úgy folytathat — mondta Bornemissza Géza miniszter a Verhavayak Lapja budapesti szerkesztőjének az amerikai magyarság számára — ha erre irányuló törekvésében egészséges szociálpolitika áll segítségére. A termelésnek a tőke mellett ugyanis egyenrangúan fontos tényezője a dolgozó ember. A dolgozó ember gondtozása feltétlenül szükséges a hoz, hogy a termelés zavartalansága biztositassék — emellett ez a gondozás egyben a nyugodt belpolitika, a társadalmi rend és a társadalmi egyensúly érdekében sem nélkülözhető.

— A munkája után élő ember helyzete ma világszerte nehéz. Betudható ez a válságos gazdasági viszonyoknak, de betudható annak is, hogy a tőkének az elmúlt másfélszáz év alatt igen nagy hatalom jutott a kezébe, amely hatalommal nem élt ésszerűen és túllépte azokat a határokat, amelyeket á társadalom érdeke, a ku'-tura és az emberiság haladása szabnak számára. Ez alatt az idő alatt az egyén szabadsága volt a jelszó, de elfelejtettek gondoskodni a gyengék és a közösség érdekeinek a védelméről. Nagy vagyonok keletkeztek és félelmetes gazdasági hatalom halmozódott fel egyesek kezébe. — Úgy sínekkor a dolgozók tömegei :ih rítt t'-tl-m tyomoíha futottak. Másfelől a táisadahni -ellentétek e vészes kifejlődésével egyidejűleg az alkotó erők szabad kibontakozása a technikának soha nem álmodott, páratlan mértékű fejlődésére vezetett. A liberalizmus szabad versenyét tehát egyfelől átok, másfelől áldás kisérte. Itt áll most előttünk a nagy kérdés: miképen lehet az áldást megtartani és az átkot megszüntetni?

— A válasz: józan, bölcs, megértő szociálpolitikával arra kell törekedni, hogy a dolgozó milliók helyzetén javítsunk, a munkásosztályt polgári színvonalra emeljük és egyben visszavezessük a nemzeti gondolathoz. Így nem nézzük ö'betett kézzel a szociális mozgalmak külföldi elfajulását, hanem elébe megyünk az •eseményeknek.

— A hazai viszonyokat vizsgálva valóban megdöbbentő adatok szólanak a magyar szociálpolitika minél erőteljesebb folytatása és kifejlesztése mellett. AI statisztika adatai szerint Magyarország lakossága 20%-ának átlagos jövedelme kereken ötször akkora volt a múlt évben, mint al 80 százalékot kitevő óriási többségé. A többségnek, a 80 százaléknak 289 pengő volt a fejenkénti átlagos jövedelme.

— Ezzel a megdöbbentő helyzettel szemben a magyar kormány: 1935 nyarán elhatározta, hogy; nem elszigetielt, jótékoiiyságsae-' rü intézkedéseket tesz a dolgozó, milliók érdekében. A kormányzat a dolgozó magyart a nemzet el| nem hanyagolható értékének tekinti s épen ezért tervszerű, rendszeres és átfogó szociális reform alapjait igyekszik lefektetni.

—A magyar szociálpolitika első megnyilvánulása az 1840 évi XVII. törvénycikk volt, amely a fiatakoruak munkaidejét korlátozta. Azóta a magyar múlt szociálpolitikai alkotásai: fiatalkorúak védelme, nő-véde'em, veszélyes iparágak, bérviszályok, illetve békéltetések, iparfelügyelet, vasárnapi munkaszünet, hatósági munkaközvetítés, öregség, betegség, rokkantság, özvegység és árvaság esetére szóló biztosítás, balesetbiztosítás, éjjeli munka tilalma és a többi intézkedések, amelyeket valóban sok jószándék éa tiszteletreméltó haladni akarás jellemez. Hiányzott azonban a magyar szociálpolitikából a céltudatosság, a határozottság és az egyetemes megoldásokra törekvés.

— Legújabb szociálpolitikai alkotásaink az ipari munkásság) maximális munkaidejének és minimális munkabérének kérdésével kapcsolatban rendelkezések) voltak. Az ezzel kapcsolatos lendelet kimondja, hogy az illetékes* miniszter addig is, amig az ipari| és kereskede'mi vállalatoknál alkalmazott személyzet munkaidejét törvény nem szabályozza, egyes iparágakban a munka zavartalanságának biztosítása céljából rendelettel szabályozhatja a) munkaidőt, annak az elvnek érvényesítésével, hogy a személyzeti heti munkaideje negyvennyolc ólánál hosszabb' nem lehet. E felhatalmazás alapján indítottuk meg a munkaidőkérdés rendezését, amely iparágró' iparágra halad előre. Másfél esztendei ilyen irányú működésűnk mérlege az, hogy az. ipari munkásság 18 százalékának munkaidejét rendeztük, kilenc százaléka munkaideje rendezés alatt áll. huszonhárom százaléknál a rendezés szüksége egyelőre nem forog fenn. tehát mán csupán ötvenszázalék munkaidejének rendezése alkotja a jövő feladatát.

— Ezzel szoros öszefüggésbeni van a 'egkisebb munkabérek kérdése, mert vigyázni kell arra, hogy a munkaidőcsökkentés né szállítsa le a munkásság életszin-