Vasvármegye Hivatalos Lapja, 1931. január-december (29. évfolyam, 1-53. szám)

1931-10-15 / 42. szám

— 300 — ügyminisztérium alá rendelt vármegyei szám­vevőséget s Vasvármegye Hivatalos Lapja szerkesztőjét értesíti. Jegyezte és kiadta: Dr. Márton László sk., vm. tb. főjegyző. KIVONAT. Vasvármegye törvényhatósági bizottságá­nak Szombathelyen, 1931. évi szeptember hó 21. napján tartott évnegvedes rendes közgyű­lése jegyzőkönyvéből. 9194. ai. 1929. 184. kgy.—1931. szám. Tárgy: Jelenti a vármegye alispánja, hogy a vm. mezőgazdasági munkásházak tulajdon­jogának, az egyes vevők részére való telek­könyvi átadása kívánatos volna. Jelenti ennek kapcsán, hogy a törvény- hatóság a vm. mezőgazdasági munkásházak építésére 1911. év szeptember hó 8-án a Ma­gyar Jelzálog és Hitelbanktól 820.000 K köl­csönt vett fel. A m. kir. Földmívelésügyi Miniszter úr 91234—1912. sz. rendeletével ugyanezen célra évi 25.000 K államsegélyt utalt ki. Ezen évi segély 1924. év végéig rendszeresen bevételez- tetett, míg 1924. évben a m. kir. Földmívelés­ügyi Miniszter úr 35.621—1924. sz. rendeleté­vel a még 1941. évig hátralékos a jelzett ko­rábbi rendeletével évi részletekben kiutalni rendelt segélyt egyösszegben kiutalta, amely együttes öászeg 425.000 koronát tett ki. A törvényhatóság által a fenti pénzinté­zettől felvett kölcsön törlesztési részletei évenként rendszeresen fizettettek, míg a ko­rona elértéktelenedése folytán célszerűbb nem lett a hátralékos kölcsönösszegek egy­összegben való kiegyenlítése. Ennek folytán a törvényhatóság 1925. évi február hó 15. napjára felmondotta a Magyar Jelzálog és Hitelbanknál a kölcsönt és a még fennálló 593.521 K 62 f tőkét a felszámított költségekkel együtt, mindössze 920.00 K-át 1925. évi február hó 11-én, részben a m. kir. Földmivelésügyi Miniszter úr által kiutalt ösz- szegből kifizette. A Magyar Jelzálog és Hitelbank 1925. évi február hó 20-án kelt értesítésével az egyösz- szegben történt törlesztést elfogadta, kifeje­zetten fenntartotta, azonban ezen összeg va­lorizált értékben való követelésére szóló igé­nyét azon esetben, ha idők folyamán követe­lésének ilyen érvényesítésére a törvényalko­tás alapot teremt. Minthogy pedig az 1928. évi XII. te. ren­delkezései értelmében a Magyar Jelzálog és Hitelbank a törvényhatósággal szemben fel­értékelési igénnyel többé fel nem léphet, a törvényhatóság által felvett kölcsönnek a fentjelzett módon részben valorizálatlan visz- szafizetése megtámadhatatlan res perfecta. Ugyancsak az 1928. évi XII. te. rendel­kezései értelmében a törvényhatóságnak sincs joga többé a munkásházak vevőitől valorizált értékben követelni az esedékes vételárrészie­teket, de ettől eltekintve, szociálpolitikai szempontból sem volna megengedhető, hogy a törvényhatóság valorizáltan hajtsa be azon követelését, amelyet más oldalról, mint tar­tozást valorizálatlanul fizetett vissza. Ezen álláspontját egyébként a törvény- hatóság 9194. ai. 300 kgy. 1929. sz. véghatáro­zatában már egyszer leszögezte. Az eredetileg felépíttetett 251 mezőgaz­dasági munkásházból a jelenlegi Jugoszlávia területére esik 27 ház, a törvényhatóság ke­zelése alatt mindössze 224 munkásház maradt. A Jugoszlávia területére eső mezőgazd. munkásházak tulajdonjogának és az esetleges kártalanításoknak kérdése külön eljárás tár­gyát képezi. Az egyes munkásház-vevőknek a törlesz­tési terv szerint a ház vételárát 1942 évig be­zárólag kellett volna kiegyenlíteni. A törlesz­tési idő tartama alatt a tűzkár elleni kárbizto­sítást a törvényhatóság a vevők terhére foga­natosítja. Tekintettel arra. hogy az évi 4—5 pengős tűzkárbiztosítási díjtól eltekintve, 1942 évig bezárólag a munkásházak vevői, tekintettel a vételár valorizálatlan voltára, csak fillérekben kifejezhető vételárhátralékkal tartoznak, a gazdasági munkásházak kezelésével és felü­gyeletével járó adminisztráció kirívóan arány­talannak mutatkozik s ezenfelül a gazd. mun­kásházak vevőinek is eminens érdeke, hogy mielőbb telekkönyvi tulajdonhoz jussanak, ja­vasolja a vármegye alispánja, mondja ki a törvényhatósági bizottság, hogy azon vevők részére, akik a munkásház teljes vételárát és a törvényhatóság által már lekötött tűzkár­biztosítási ügylet díját lefizetik, a ház telek­könyvi tulajdonjoga átadható legyen. VÉGHATÁROZAT. Vasvármegye törvényhatósági bizottsága tárgyalván a vármegye alispánjának előter­jesztését, elhatározza, hogy a várm. mezőgaz­dasági munkásházak mindazon vevőinek, il­letve ezen vevők jogérvényesen megállapított jogutódjainak, akik a ház teljes vételárát és a már megkötött tűzkárbiztosítási ügylet díj­hátralékát megfizetik, a ház mezőgazdasági munkásházjellegének az 1907. évi XLVI. te. 7. §-ban foglalt rendelkezés szerinti megszün­tetésével egyidejűleg korlátlan telekkönyvi tulajdonjogot engedélyez.

Next

/
Thumbnails
Contents