Vasvármegye Hivatalos Lapja, 1924. január-december (22. évfolyam, 1-52. szám)
1924-03-27 / 13. szám
85 — 59. §. Az 1923 évi julius hó 1-je előtt elhalt megyei tisztviselők és egyéb alkalmazottak (kezelők, dijnokok, altisztek, szolgák stb.) özvegyeinek ezidőszerint járó özvegyi nyugdiját és az özvegyi nyugdíjon felül járó kegydiját, rendkívüli segélyét, rendkívüli segélypótlékát, vagy bármilyen más készpénzjárandőságát az 1923. évi junius hó végével teljesen be kell szüntetni. 60. §. Az érvényben álló szabályzatok értelmében özvegyi nyugdíjra igénnyel biró özvegyeknek özvegyi nyugdiját, az 1923. évi julius hó 1 tői kezdve, annak a mindenkori fizetésnek az alapulvétele mellett kell kizárólag özvegyi nyugdíj címén megállapítani, amelyre az elhalt férjnek ezen szabályrendelet 33, 34., 35, 36. §-ai alapján igénye lenne abban az esetben, ha még tényleges szolgálatban állna. 61 §. Az özvegyi nyugdijat a fenti §. szerint alapul veendő mindenkori fizetésnek az 50 °/o-ban, illetőleg ha a nyugalmazott állapotban elhalt férjnek a nyugdija a fizetés (beszámítható javadalmazás) 50% ánál kisebb százalékkal állapíttatott meg, ezzel a kisebb százalékával kell megállapítani. Amennyiben a fentiek szerint alapul veendő- fizetés később emelkedik vagy csökken, az özvegyi nyugdijat is a fizetés emelkedésének vagy csökkenésének időpontjától kezdve megfelelően emelni vagy csökkenteni kell. 62. §. Özvegyi nyugdijat lehet engedélyezni a nyugdíjra igénytadó legkisebb szolgálati idő betöltése előtt a tényleges szolgálatban elhalt nyugdijintézeti tag özvegye részére is abban az esetben, ha a férj életét minden kétséget kizárólag a szolgálat teljesítése közben vagy a szolgálat teljesítéséből kifolyólag szenvedett baleset vagy más hirtelen, időbelileg pontosan meghatározható viszonylagosan rövid időszakon belül beállott rendkívüli esemény következtében vesztette el és ha az 56 §-ban megkívánt feltételek megvannak. Ezen kedvezményes özvegyi nyugdíj azonban csak oly esetben állapítható meg, ha a halált okozó baleset, rendkívüli esemény vagy sérülés és a férj ha álának napja közt egy évnél hosszabb idő nem telt el. Ezen szakasz rendelkezése alapján megállapított özvegyi nyugdíjban részesülő özvegyeknek nyugdiját, 1923. évi julius hó 1 étől kezdődőleg, a jelen rendelet szerint az özvegyi nyugdíj alapjául veendő mindenkori fizetésnek hatvan százalékában kell megállapítani. Különben, ha a férj elhunytakor a nyugdíjazásra igé yt adó legkisebb szolgálati idejét még be nem töltötte, akkor özvegye nyugdíjban nem részesül, hanem visszakapja a férje által befizetett nyugdijjárulékokat kamat nélkül. 63. §. A kizárólag kegyelmi ellátásban (kegydijban), valamint az ezen szabályrendelet 47. §. utolsó bekezdése alapján engedélyezett ellátásokban részesülő özvegyeknek ellátását, az 1923. évi julius hó 1-étől kezdő dőleg a szabályrendelet szerint részükre a törvényszerű kellékek fenforgása esetén megállapítható özvegyi nyugdíjnak nyolcvan százalékával kell megállapítani. 64. §. A nspidijasok (dijnokok, szakdijnokok) özvegyeinek egy hónapra járó özvegyi nyugdiját, az 1923. évi julius hó 1-től kezdve, annak a mindenkori napidijnak a tizenötszörös összegével kell megállapítani, amelyre az elhalt férjnek igénye lenne abban az esetben, ha napidijas minőségben még tényleges alkalmazásban állna. Az özvegyi nyugdíj azonban a nyugdíjazott állapotban elhalt napidijas özvegyénél nem lehet több, mint amennyi nyugdíjra lenne igénye az elhalt napidijasnak, ha még életben volna. 65. §. Az 1923. évi 6.000—M. E. számú rendeletnek határozmányai alá tartozó és tényleges szolgálatban álló nőtisztviselő vagy egyéb alkalmazott, aki elhalt férje után az államkincstártól vagy az 1912: LXV. törvénycikk 18. §-ának 2, 3. és 4. pontjaiban felsorolt nyugdíjintézetek valamelyikéből özvegyi ellátásban részesül, 1923. évi szeptember hó 1-től kezdve tényleges szolgálatának tartama alatt özvegyi nyugdíj cimén őt egyébként megillető özvegyi nyugdíjnak csak 50°/o-át kaphatja. • 66. §. A jelen szabályrendelet határozmányai alá tartozó tisztviselőnek vagy egyéb alkalmazottnak olyan özvegye, aki az elhalt férje után az államkincstártól járó özvegyi nyugdiján kívül a m. kir. államvasutak nyugdíjintézetének, vagy nyugdíjpénztárának, az országos tanítói nyugdíj és gyámintézetnek, vagy az országos tanári nyugintézetnek terhére is részesül özvegyi ellátásban, illetőleg aki az államkincstár, vagy a szóban levő nyugdíjintézetek valamelyikétől járó özvegyi ellátásán kívül az államkincstár vagy a szóban levő nyugdíjintézetek valamelyike terhére a saját alkalmaztatása után is részesül nyugdíjban 1923. évi julius hó 1-étől kezdődőleg, a jelen szabályrendelet határozmányai szerint részére megállapítható ellátások közül csak az az egyik ellátását, még pedig a magasabb összegű ellátását (özvegyi nyugdiját vagy nyugdiját) kaphatja meg teljes összegében, mig a másik, vagyis a kisebb összegű ellátásnak (özvegyi nyugdíjnak vagy nyugdíjnak) csak az 50% át kaphatja.
