Vasvármegye Hivatalos Lapja, 1914. január-december (12. évfolyam, 1-54. szám)
1914-12-03 / 49. szám
XII. évfolyam. Szombathely, 1914. december 3. 49 Előfizetési ár : — Egész évre 8 korona. — Hivatalos hirdetések a lap szerkesztőjéhez — a Tármegyeházba — küldendők. Hirdetési dijak: 1—50 szóig 8 Korona, minden további 100 szóig 2—a Korona. Megjelenik minden csütörtökön VASVARMEGYE HIVATALOS LAPJA Szerkeszti: dz. K AD 6 GYULA, főjegyző. II. További intézkedést igénylő, általános jellegi! rendeletek. Tárgy: Az ellenséges államokba internálva volt, de hazabocsátott és gyámolitásra szoruló magyar honosok támogatása tárgyában. 185400—1914. B. M. számú körrendelet. Valamennyi törvényhatóság első tisztviselőjének. Az ellenséges államokban internált magyar állampolgárok hazabocsátása céljából a külügy- ministerium részéről folyamatba tett tárgyalások eredményekép már kezdetét vette az internáltak hazaszállítása. Áll ez különösen Francia- országra nézve, amely a hazabocsátott magyar állampolgárokat a schweizi hatóságoknak adják át, mig kiküldöttem a schweizi osztrák határon átveszi és visszaszállítja Magyarországba. A hazatérőknek szabad választásuktól függ, hogy hol telepedjenek le. Kivánatos azonban, hogy a letelepedés ott történjék, a hol az illetőnek hozzátartozója van avagy illetőségi községe, mert e helyeken az eltartás avagy kenyér- kereset jobban biztosítható. A hazatérő magyar honosok között voltak és lesznek olyanok, akik támogatásra szorulnak, mert saját erejükből magukat íentartani nem tudják részint, mert munkaképtelenek, részint pedig azért, mert rögtön munkát nem kaphatnak. Elő fog ez fordulni különösen azok között, akik hosszabb idő óta külföldön tartózkodtak és maguk avagy hozzátartozóik ott keresték meg a kenyerüket, minélfogva itthoni összeköttetéseik sok esetben megszakadtak. Ezek a hazatérők az ellenséges külföldi államokban történt internálásuk idején jobbára keserves szenvedésken mentek keresztül. Nagy része, ami kis pénze volt, elköltötte, vagyonát pedig hátrahagyni volt kénytelen. Nem kétlem, hogy a magyar társadalom, amely annyiszor adta tanujelét e háborús időkben áldó zat készségének, lelkes odaadással elkövet mindent e hazatérők gyámolitása érdekében is annyival inkább, mert e hazatérők közt számtalan az olyan nő s gyermek, aki ezelőtt állandóan külföldön élt s jobb napokat látott, most pedig férfi hozzátartozóitól el kellett szakadnia. Elsősorban tehát a társadalomnak kell a hazatérőket támogatnia. A támogatásnak legsürgősebb s legértékesebb módja az, hogy munkát szerezzünk annak, akit csakis ^a munkaalkalom hiánya utalna közsegély igénybevételére . Épp úgy a társadalomnak áll olső sorban módjában a rendelkezésére álló jótékony intézmények és magán adakozás utján biztosítani a hazatérők létfentartását, amig arra képesekké nem válnak. Abban a nem várt esetben pedig, ha a társadalom az egyes támogatásra szoruló hazatérőket kellő gyámolitásban részesíteni nem tudná, felmerül a szüksége annak, hogy az a község, ahol az illető tartózkodik, a fennáló szegényügyi rendelkezések értelmében járjon el. Természetesen fen maradván a tartózkodási községnek az a joga, hogy hazatértnek gyá- molitására fordított összeget az illetőségi községtől követelje. Köteles azonban^, segélyezés megkezdése alkalmával az illetőségi községet szályszerüen értesíteni. Azonban a kivételes esetekben pedig amikor akár a társadalom akár a tartózkodási hely községe a hazatért gyá- molitására képes nem volna, hajlandó vagyok az illetőknek eltartása fejében a község (város) részére a katonai átvonulási illetéknek megfelelő összeget segélyképen kiutalni. Ezt az összeget az a község (város) előlegezze, ahol
