Vasvármegye Hivatalos Lapja, 1913. január-december (11. évfolyam, 1-52. szám)

1913-10-30 / 44. szám

— 435 — 19. §. Azok, akiknek ebéről az ebbárca elveszett, az ebadó lefizetését igazoló nyugta bemutatá­sa és 20 fillér előzetes lefizetése mellett az elöljáróság utján az alispántól másodlatot kap­hatnak. Az elöljáróság az ebbárca elveszéséről és számáról a gyepmestert értesíteni tartozik. 20. §. Akinek ebéről az ebbárca elveszett, vagy aki évközben szerez bejelentési kötelezettség alá tartozó ebet, úgyszintén, akinek ebe évközben választatott el azon időre igazolásul, amig ebé­nek bárcája az alispántól leérkezik, a bejelen­tésről elismervényt kap. A más községben már megadóztatott és a jelen szabályrendelet 5 §-a értelmében újabb adófizetés nélkül tartható ebek addig mig bár- czájuk leérkezik, az idegen községben nyert bárczát hordják. Az ebbárcza átvételekor az idegen község­ben nyert ebbárcza az elöljáróságnak beszol­gáltatandó, mely azt megsemmisítés végett az alispánhoz felterjeszti. 21. §. Minden ebbirtokos köteles ebét kellően etetni, itatni, gondozni kellő felügyelet alatt tar­tani és egészségi állapotát állandóan figyelem­mel kisérni. 22. §. Miheiyt valamely eben belső megbetege­désre utaló jelenségek mutatkoznak, úgyszintén ha az eb bujkál, vagy megszökött, továbbá ha veszett vagy veszettségre gyanús állat által megmaratott, birtokosa, illetve a gondozásával megbízott egyén ezen körülményt az 1888. évi VII; törvényczikk 126 §-ában megjelölt helyi állategészségügyi hatóságnak haladéktalanul bejelenteni tartozik, egyúttal köteles az illető ebet amennyiben nem szökött meg a hatóság intézkedéséig elkülönítve biztos helyen elzárni A veszettség, veszettség gyanús, vagy fer­tőzés gyanú esetén követendő eljárásra az 1888 évi VII. t.-cz. 65—72. é? ezen törvény végre­hajtása tárgyában kiadott 40000—88. számú rendelet 182—192. §-ainak, nemkülönben az 52963—1908. számú földmivelésügyi miniszteri és az e tárgyban kiadott egyéb miniszteri ren­deletek határozmányai irányadók. 23. §. Harapós ebek és általában a közbizton­ságra veszélyes ebek nappal biztos módon meg­kötve, bekerített helyen tartandók, éjjel pedig csakis zárt udvarban bocsáthatók szabadon. Kétség esetén az illetékes járási főszolga­bíró dönt ez érdemben. Forgó szukák a forgás időtartama alatt semmiféle, a közönség szemléletének kitett helyre nem bocsáthatók, hanem a tulajdonos által ott­hon elzárva tartandók. ' 24. §. Pásztorebek nyakukról első lábaik térden alól 3 cm. távolságra lógó kolonczczal látandók el. (1883. XX. t-cz. 16. §.) 25. §. Vendéglőbe, kávéházba, vagy más nyilvá­nos helyiségbe, úgyszintén társaskocsiba ebet vinni tilos. Ezen tilalom betartásáért nemcsak az eb­birtokosa, hanem az illető helyiség tulajdonosa (bérlője) illetve a társaskocsi alkalmazottja is felelősek. 26. §. Vásárra ebet vinni tilos. 27. §. Kutyát kínozni, durván bántalmazni, uszí­tani vagy zaklatni tilos. 28. §. Tehervonásra csak megfelelően erős és egészséges eb használható. Az ily eb mindaddig, amig befogva van szájkosárral látandó el. 29. §. Az eb birtokosa felelős a kutyája által okozott kárért es veszélyért, ha azonban a ku­tya ingerlés folytán okozott kárt vagy veszélyt ezért az ingerlő felelős. 30. §. Az 1888. évi Vll. t,-cz. 126. §-ában meg­jelölt helyi állategészségügyi hatóság 2—2 ki­küldöttje félévenként legalább egyszer váratlanul házról-házra járva a kivetési lajstrom (ebnyilván­tartás) alapján ellenőrizni köteles, hogy az eb­birtokosok a bejelentési kötelezettségnek meg- feleltek-e és általában a jelen szabályrendelet határozmányait betartják-e ? 31. §. A gyepmester ennek hiányában az elöljá­róság által megbízott egyén havonként legalább

Next

/
Thumbnails
Contents