Vasvármegye Hivatalos Lapja, 1912. január-december (10. évfolyam, 1-52. szám)

1912-08-01 / 31. szám

— 278 —

segélyre csak abban az esetben tarthat igényt, ha a lebetegedést megelőző hat hónap alatt legalább három hónapig volt ugyanannál a munkaadónál alkalmazva.

Az előbbi §. 6. pontjában megállapított temetkezési segély oly alkalmazott után akinek hozzátartozói az érvényben álló szabályzatok értelmében is igényelhetnek e czimen segély csak akkor nyújtandó, ha a szabályzat szerint járó segély az e rendeletben megállapítottnál kisebb lenne és ebben az esetben is csak a különbözet erejéig.

4. §. Táppénzre nem tarthat igényt azaz alkalmazott, aki a betegséget szándékosan okozta. A táppénz, valamint a gyermekágyi segély elvonható abban az esetben is, ha a beteg alkalmazott az orvos utasításainak szándékosan nem tesz eleget és ezzel a felgyógyulást késlelteti. Nem részesülhet segélyben az alkalmazottnak az a családtagja sem, aki az alkalmazott betegségét vagy halálát szándékosan idézte elő.

5. §. Ha a gyermekágyi segély igénybe

vétetett, és az alkalmazott továbbra is keresetképtelen marad, a keresetképtelenség további tartamára, legfeljebb azonban a lebetegedés első napjától számított húsz hétig a 2. §. 3.

pontjában megállapított táppénz fizetendő.

6. §. A táppénz és gyermekágyi segély

a jogosított alkalmazottnak fizetendő ki és pedig heti utólagos részletekben. Táppénz fizetendő abban az esetben is, ha az alkalmazott közveszélyes fertőző, vagy ragályos betegség nevezetesen pestis, kolera, hólyagos himlő és kiütéses hagymáz miatt a hatóság által elkü- lönittetik és ennek következtében keresetét elveszti, az elkülönítés tartamára, azonban legfeljebb húsz hétig és pedig a 2. § 3. pont• jában meghatározott összegben. Ez esetben azonban a vizitársulat (öblözet) illetőleg munkáltató (munkavezető) hivatal a kifizetett táppénznek az országos betegápolási alapból való megtérítését igényelheti.

7. §. A temetkezési segély a halálozást követő napon fizetendő ki és pedig az elhalt alkalmazott házastársának, ilyenek nem létében örököseinek. Ha az alkalmazott eltemetéséről mások gondoskodtak, az illetőknek a közalapokat kivéve, a temetkezési segély erejéig a temetés tényleges költségei megtéritendők. Ha az elhunyt alkalmazottnak hozzátartozói nincsenek, az elhalt alkalmazottnak a temetési segély erejéig való eltemetéséről maga a vizitársulat (öblözet) illetőleg munkáltató (munkavezető) hivatal gondoskodhatik.

8. §. A 2. §. 1—5. pontjaiban megállapított segélyezés helyett köz- vagy nyilvános- • sági jellegű kórházakban való ápolást is lehet nyújtani és pedig a) nőtlennek, illetőleg haja- donnak vagy olyannak, aki otthon kielégítő ápolásban nem részesülhet, valamint más vidékről valónak, ki betegsége miatt családjához el nem szállítható, úgyszintén a kórházi ápolásra kötelezett ragályos betegeknek feltétlenül,

b) nősnek, illetőleg férjesnek, vagy olyannak, ki szüleivel vagy családjának valamely tagjával egy háztartásban él, vagy más körülményei között kielégítő házi ápolásban részesülhet, csakis akkor, ha az alkalmazott a kórházi ápolásba beleegyezik, vagy ha a betegség ragadós vagy olyan természetű, hogy az kórházban való ápolást tesz szükségessé, vagy végűi, ha az otthon ápolt beteg az orvos utasításának nem tesz eleget és ezzel felgyógyulását késlelteti. A kórházi ingyen ápolás és ellátás alatt a betegnek a kórházba való ingyen beszállítása is értendő.

9. §. A köz- vagy nyilvánossági jellegű kórházakban, valamint az egyetemi klinikákon és az országos bábaképezdékben közápolásban részesültek ápolási- és ellátási költségei a segélyezésre kötelezett vizitársulatot (öblözetet) illetőleg munkáltató (munkavezető) hivatalt, a mennyiben az ápoltnak a közkórházi ingyen ápolásra és ellátásra egyébként törvényszerű igénye nem lenne, a legutolsó osztály szerint négy hét tartamára terhelik, ezen időn túl a 2. §. 1—4. pontjaiban megállapított segélyezések helyett a kórházba utalt alkalmazottnak nyújtott kórházi ápolás és ellátás esetében a kórházi ápolás további tartama alatt legfeljebb azonban a megbetegedés első napjától számított húsz hétig csupán az alkalmazott részére házi ápolás esetén járó táppénz fizetendő a kórháznak. Ha a kórházba utalt beteg alkalmazottnak — vele alkalmaztatásának helyén egy háztartásban élő — oly családtagjai vannak, kiket addig keresetéből tartott fenn, ez esetben arra az időre, amig a kórházi ápolás tart, a kórházban való ingyen ellátáson felül még az alkalmazott részére házi ápolás esetén járó táppénz fele is kifizetendő e családtagok részére. A kórházból kikerült és nem a kórház székhelyén lakó alkalmazottakat legfeljebb egy heti táppénz erejéig utazási költséggel kell ellátni.

10. §. Ha a betegsegélyezésre jogosult alkalmazott nem a kijelölt orvost, gyógyszer- tárt, közkórházat veszi igénybe, hanem gyógykezeltetéséről maga gondoskodik, az igy felmerült költségek megtérítésére nem tarthat igényt, csak ha kellőképen igazolja e külön-