Vasvármegye Hivatalos Lapja, 1911. január-december (9. évfolyam, 1-51. szám)

1911-03-09 / 10. szám

— 79 — h) hu a nyugdijaztatott egyén valamely bűn­tény, vagy vétség miatt szabadságvesztéssel hun- féftétik és pedig a szabadság büntetés tartamára. 30. §. A nyugdíjalapra való igény végleg megszűnik: a) ha valaki fegyelmi utón hivatalvesztéjsre Ítéltetett, vagy ha a szolgaszemélyzet tagja bün­tetésképen a szolgálat kötelékéből elbocsáftatott • b) ha valaki állomásáról lemondott, ide nem értve természetesen a tisztujitás előtti tömeges ál­talános lemondást. Lemondásnak tekintetik az is, ha valaki tiszt- ujitáskor mágiát kijelöltetni nem óhajtja. 31. §. A nyugdíjazott egyének nyugdija végleg meg­szűnik : a) ha az illető a magyar állam polgára lenni megszűnik; b) ha az illető a megye szolgálatában rendszé- r esi tett állomásra ismét alkalmaztatok; c) ha valamely bűntett, vagy vétség miatt jog- tms ítélettel hivatalvesztésre Ítéltetik. V. Az alap részére teljesített befizetések vissza­adása. 32. §. Ha az ellátás feltételeiül a 19. §-ban megsza­bott körülmények előbb állanak be, az esetben, ha / az ellátásra igényt tartó egyének 5 évi beszámít­ható szolgálati idővel bírnak, úgy a legutóbb él­vezett fizetés egy évi összegét, ha pedig 5 évet meghaladó szolgálati idővel bírnak, úgy a leg­utóbb élvezett fizetésük két évi összegét kapják egyszer és mindenkorra végkielégítésül. 33. §. Ha valaki az előző szakaszban említett körül­mények folytán végkielégítést nyervén, későbben ismét megyei szolgálatban, az első szolgálat al­kalmával megyei szolgálatban töltött idő is csak azon esetben számittatik be leendő ellátásra, ha a végkielégítésül nyert összeget az alapba befi­zette, különben csak az uj szolgálat Ideje szol­gálván leende) ellátásra zsinórmértékül. VI. Az özvegyek ellátásáról. 34. §. A jelen szabályzat értelmében nyugdíjra jo­gosított egyének özvegyei ellátásra tarthatnak igényt, ha az özvegy az elhunyttal annak tényleges .szolgálata idején, vagy még az előtt törvényesen egybe kelt, de halála napját közvetlenül megelő­zőleg legalább egy éven át törvényes házasságban együtt élt. 35. §. Az özvegyi ellátásra való igény azonban be nem áll: . a) ha a házasság a férj nyugdíjazott állapo­tában köttetett; b) ha a házasság kötése alkalmával a férj ugyan még tényleges megyei szolgálatban állott, de már 60-ik évét túlhaladta, kivéve, ha az ily há­zasságból törvényes gyermek maradt hátra. 36. §. Ha a férj elhunytakor 10 évet meghaladó be­számítható szolgálati idővel hírt, özvegye ellátás­ban részesittetik. 37. §. Az özvegyet ellátási összegként 'azon összeg fele illeti meg, meíy férjét az elhalálozás alkalmá­val illette volna. 38. S. Ha a férj elhunytakor annak szolgálati ideje tiz évig még nem terjedt, de az öt évet már meg­haladta, akkor özvegye visszakapja a férje íáltal befizetett nyugdijjárulékokat kamat nélkül, de el­látásban nem részesül, különben befizetései a nyugdíjalap javára esnek. 39. §. Az özvegyi ellátás életfogytiglan terjed, meg­szűnik azonban: I. Véglegesen: a) ha az özvegy a magyar állam polgára lenni megszűnik; b) ha valamely bűntett vagy vétség miatt jog­erős ítélettel hivatalvesztésre ítéltetik; c) ha erkölcstelen ''életet él. II. Ideiglenesen: a) ha az özvegy valamély bűntény vagy vétség miatt szabadságbüntetésre Ítéltetik, a szabadság­büntetés kiállásának tartamára; b) ba ismét férjhez megy, ezen házassága tar­tamára, azonban újból feléled az özvegyi Ellátásra való jogigénye ezen űjabb házasságának megszű­nése napján. Ha az özvegyet utóbbi házasságából folyólag is özvegyi ellátás illetné meg, úgy a tör­vényhatósági nyugdíjalapból csak a magasabb ösz- szégü ellátást, illetve csak a többletet igényelheti.

Next

/
Thumbnails
Contents