Vasvármegye Hivatalos Lapja, 1909. január-december (7. évfolyam, 1-53. szám)
1909-12-09 / 50. szám
— 438 — egyszer, kisebbik fiát soha sem látta többé az életben. Maga a vérpad küszöbéig jut; csak nejének okossága, odaadó hűsége szökteti meg ugyanazon börtönből, a honnan anyai nagyatyja: Zrínyi Péter a pallos alá lépett. Fejére dijat tűznek s hült helyére teszik a jószág- és fejvesztésre szóló ítéletet. A huszonnégy éves Rákóczi az önkényuralom törvénye szerint koldus és vogelfrei. Ezen drámai jelenettel záródik Rákóczi politikai gondoktól mentes férfikora. Rákóczi és Bercsényi lengyelországban találkoznak mint menekültek, most már mint eljegyzett bajnokai a magyar szabadság szent ügyének. A Rákóczi név hangzatos volt már előbb is, de különösen azzá vált 1. Rákóczi György óta, a ki a har- minczéves világháború idején a magyar nemzet politikai és vallási szabadságának védelmére eredménynyel húzott kardot. II. Rákóczi Ferencz neve pedig egymagában valóságos programmot jelentett nemcsak idehaza, de az egész európai külföldön is. Idehaza azért, mert az öröklött dicsőség fénysugarától övedzett, roppant vagyonnal rendelkező, ragyogó tehetségekkel pazarul megáldott férfiút a nemzeti akarat jelölte ki arra, hogy a rémuralommá fajult kormányzás ellen felveendő élethalál harczban vezér legyen ; a külföldön pedig azért, mert a spanyol korona örökségéért a Habsburgokkal vívandó háborúban hatalmas tényezőre ismertek egy, a vezérlete alatt megindulandó nagyobb szabású magyar felkelésben. Már jó ideje beleszóltak az ágyuk a spanyol korona öröksége fölött folytatott nagy vitába, de Rákóczi még mindig hiába várta a franczia segélynek határozott megajánlását a felkelés szervezéséhez. Ellenben Magyarországból egymásután érkeztek a nép küldöttei, ösztönözve és kérve Rákóczit, hogy jöjjön haza s álljon élére egy nemzeti mozgalomnak. Az egész ország forrongott s a hurok végszakadásig feszültek. A terhes adók nyomorba döntötték a népet, a nemességet pedig elkeserítette újonnan behozott megadóztatása és várainak leromboltatása, kárpótlást a jobbágyságon vett magának. Az utak mentén szegény legények tanyáztak, válogatás nélkül rabolva mindent, a mi rabolható volt. A társadalmi rend felbomlásának réme fenyegetett. „Az elkeseredett, a meggyötört népet elhagyni annyit tesz, mint azt martalóczá, szolgává tenni; annyit tesz, mint gyáván és haszonlesőén megfutni a kötelesség elől.“ Rákóczi felismerte kötelességét és határozott. Útnak indult Lengyelországból. Ugyanazon az utón, a melyen a honszerző Árpád vezette hadait, átlépte a magyar határt s 1703. junius 14-ikén kibontotta zászlóit: „Pro Patria et pro Libertate!“ Hazáért és Szabadságért! Haza és Szabadság! Bűvös erejű két szó a magyarnak ! Ez hevíti szivét, ez vezeti eszét, ez aczé- lozza izmait. Ennélkül meddő a földje, múzsája kesereg, vigadni sem tud, legföljebb sírva. Ez mindene, ezért él, ezért halni kész. Rákóczit kitörő örömmel fogadta a nép s a körülötte csoportosuló tömeg lavinamódjára nőtt a nemesség csatlakozásából. Nem tellett bele félév és egész Magyarország a haza szabadságáért kibontott zászló alá esküdött . . . A dicsőséggel koszoruzott Rákóczi-seregek csatáit feljegyezte úgy a történet, mint az emlékezet, feljegyezte a kuruczsereg harczi dicsőségének elmúlását is s a rajongással szeretett fejedelemnek megindító hosz- szu bujdosását. A gondviselés útlevelének befejezése egy hosszú sor volt . . . csupa könycseppből. II. Rákóczi Ferencz „a haza atyja, Erdély fejedelme s a haza szabadságáért összeszövetkezett rendek vezérlő fejedelme“ meghalt 1735-ben Rodostóban. Magyarország dicsőségének fénylő csillagából pedig elvált egy meteor s lebukott a keleti látóhatáron. Rákóczi szabadságharcza társadalmi, vallásügyi és politikai vonatkozásaiban fölötte értékes tanulságokat nyújt. A fölkelés tulajdonkép azon forrongásból indult ki, a mely a tömeget vallási üldözések, adóteher, földesúri sanyargatások és németek zsarolásai miatt már 1697-ben Sátoraljaújhelyen magával ragadta. Ám a tömegnek akkor még zavaros gondolatai voltak arról: hogy hát ki ellen induljon voltaképpen? Nyomorának okozóját, a főbünöst nem ismerte. Ellenben a Rákóczit hazahívó és a határon reá várakozó tömegek már tisztában voltak azzal, hogy minden bajuknak forrása a német; azért minden gyűlölete az idegen uralom ellen fordult. „Ó te átkozott Bécs sok károkat tettél . . . Mert mig a hazában csak egy német lészen, Békesség soha ott nem lészen egészen. Praktikának magva hogy végkép kiveszszen, Ki kell a németnek pusztulni egészen.“ A népnek kristálytiszta nemzeti érzése nyilvánul meg e sorokban. E felülkerekedett nemzeti érzés ragadja Rákóczi zászlója alá a nemességet is. A nyolcz évig tartó szabadságharcz alatt együtt vérzik a jobbágy nemes urával, híven szolgál a legnagyobb részt protestáns közkatona, a majdnem kizárólagos katholikus vezetőség alatt és végig kitart úgy a tót, mint a ruthén a magyarral. Felemelő tanulsága ez annak, hogy a magyar nép sem vallási fanatizmust, sem osztály, sem nemzetiségű gyűlöletet nem ismer: és mivel az alsóbb rétegekből kiinduló szabadságharcz további lefolyásában is erejét és sikerét inkább a nép meg nem tántorítható hazaszeretetének köszönhette, szolgáljon ez emlékeztetésül arra, hogy a ki a népet vallás, osztály és nemzetiség szerint szétszaggatni akarja, hazaellenes bűnt követ el, mert ezzel a nemzeti erőt forgácsolja szét, a mire pedig a hazának és szabadságnak mindenkor és feltétlenül szüksége van. Az egész mozgalmat dominálja Rákóczi fenséges alakja. Meghordozva diadalmas zászlóit — fáradtig a békén munkálkodik, de vesztett csata után harczra tüzel.' Született arisztokrata — s első gondolata a nép nyomorát enyhíteni: öt évre adómentessé teszi. Maga buzgó katholikus — s a vallásszabadság apostola. Kormányoz — és szervezi a hadsereget. Vezér és vezeti a diplomácziai ügyeket. Magába szálló keresztény és hős a csatatéren. Lebilincselő külsővel — aszkétosságig erkölcsös. Pazar fényhez szokott — s elvhűségért odadobja királyi vagyonát. Pompás levente — és elragadó szónok. Jellemének a heraizmusig menő nemes ellentéteiben csak egyben egy: hazája szabadságának szere tétében. Ezért fárad, ezért áldoz, ezért harczol, ezér- emészti bú.
