Vasvármegye Hivatalos Lapja, 1909. január-december (7. évfolyam, 1-53. szám)

1909-12-09 / 50. szám

— 439 —

Fejedelem volt ő minden izében mig élt, fejedelem hamvaiban ma is a hazát és szabadságot szerető népek szivében.

Kitűzött czélját, úgy a mint azt ő akarta, nem érte el, de azon átkos rendszert, mely minden politikai erkölcs félretételével akarta keresztülvinni Magyarország leigázását, romba döntötte, úgy, hogy az többé fel nem épülhetett.

És ki tudja léteznék e ma Magyarország, ha nem lett volna Rákóczink. Egy jól szervezett és begyakorolt katonai erő ellen, elszegényedett, katonailag szervezetlen tömeget harczba vinni, e harczot gyér segédeszközök mellett 8 évig dicsőséggeL-ós becsülettel megállani, ehhez az erkölcsi, anyagi és szellemi kivánalmaknak oly nagy mértéke szükséges, hogy az egy embernél csak nagy ritkán szokott együtt előfordulni. És ha nem koronázta is teljes siker törekvéseit, mégis a haza iránt tartozó kötelességeknek tündöklő példáival örök időkre bevilágította a nemzet által követendő utakat.

Rákóczinak egyéni belső világa a Rákóczi kor külső megjelenésében tükröződik vissza. Az egész táboron bizonyos antik, távol Ázsiára emlékeztető hangulat ömlik el. A zenét mélabús báj, a költészetet a hazafias érzés közvetlen melege hatja át. A viseletét, fegyverzetet, harczmodort és mindent a tőrölmetszett magyarság zománcza vonja be. Rákóczi rézdobosának sem szabad úgy verni, hogy: „mars, mars“, hanem úgy: „rajta kurucz, rajta“.

De ki tudná mindazt felsorolni, ami emlékezetünket a fejedelem vonzó egyéniségéhez visszavezeti.

Úgy vagyunk ezzel, mint a gyermek, kit rég nem látott otthonába visznek. Ámulva áll meg a virágzó cser-jék között; itt a koronás tölgy, ott a rezgő nyárfa, amott a sudár jegenye, aztán egy illatos liliom, száz színes pillangó, még a himes pázsit, gyümölcstől roskadozó gályák, azt sem tudja melyik szebb, melyik jobb, melyiket szakítsa, melyiket kóstolja, melyik után fusson? S végre elkábulva az édes öröm mámorától — sirva fakad.

200 évre áll az idő mutatója ama kortól, melyre Rákóczi Ferencz nemes egyénségének bélyegét sütötte s mennél messzebb távolód aki kor képe, melyet Clio mesteri keze holt márványba vésett, annál jobban kidomborodnak alakjai s végre színes pompában elevenedik meg előttünk a kőbe vágott színtelen rajz.

És valamint a fényforrásból szétágazó sugarak hosszúságával arányosan növekszik a köztük megvont iv, úgy növekedik az évek egymásra rakodó sorozatában Rákóczi Fercncznék Magyarország állami életére kiható, történelmileg nevezetes egyénisége.

Hulljon le már most a lepel, hogy láthassuk művészi kéz által megfestett fenkölt alakját.

„Hazám szentje, Nemzetem vezérej

Sötét éjben fényes csillagunk.“

Petőfinek e soraival köszöntőm e megye termében nemes vonásaidnak képmását; beszélni fog az nekünk mindarról, a mi nemzetünk történetében lelkesítő és tanulságos, felemelő és leverő; buzdítani fog bennünket a hazának szeretetére, javának fáradhatatlan munkálásá- ra, áldozatkészségre és kitartásra.

Sohasem feledjük nemes példádat s imádságunkba foglaljuk s ha kell zászlónkra írjuk mi is:

„Pro Patria et pro Libertate!“

Á jelenlevők Budakeszy Weöres István törvény- hatósági bizottsági tag ünnepi beszéde felett, mely nagy meghatottságot és lelkesedést keltett, szűnni nem akaró tetszésnyilvánítást fejeztek ki és a törvényhatósági bizottság ezen beszéd hatása alatt az előterjesztett határozati javaslatot elfogadta.

A vármegye alispánja azután a következő szép szavakkal vette át az arczképet megőrzés végett :

„Méltóságos Főispán Ur! Tekintetes Törvényhatósági bizottság ! Törvényhatóságom minden utasítását készségesen és híven teljesíteni mindenkor kötelességemnek tartottam, de soha oly hazafias örömmel és lelkesedéssel egy megbízásnak sem feleltem meg, mint a mely Rákóczi fejedelem arczképének a törvényhatóság számára megfestését tette kötelességemmé.

És most, midőn megbízatásomnak megfelelve a művész ihletett alkotása előtt, állok, lelkem mélyéig megindulva szemlélem e fenséges alakot, mert Rákóczi mesterileg megörökített képének e terembe való ünnepélyes bevonulása is tanúsága a Rákóczi név magasztos kultuszának és annak a szivünk mélyében gyökerező, a magyar anyatejjel lelkűnkbe oltott érzelemnek, mely e névnek csak hallatára is fellángol bennünk.

Bizonysága e mai lelkes ünnep annak, hogy Rákóczi csillaga nem hunyt le a trencsényi vérmezőn és a kurucz dicsőség nem múlt el a majtényi síkon, mert bár a zsarnokság minden nyomát igyekezett eltüntetni és a szolgalelkü törvényhozás még emlékét is meggyalázta, mégis a Rákóczi nevet, a kurucz eszmét századok vihara a magyarok kebléből ki nem irthatta és az eltemetett tárogató busongó és riadó nótái fel-fel- sirnak és lelkesíteni fognak mig csak egy magyar szív dobog e földön.

Kétszáz év a Rákóczi név emlékét és fényét nem volt képes elhomályosítani, a nemzet és király egyetértő kegyelete letörölte a magyar törvénykönyv szégyenfoltját és haló poraiban is, kétszázados hontalanság után diadallal vonul hazájába a fejedelem, hogy a fenséges királyi szózat szerint hazatérésével lezárja a félreértések gyászos korszakát.

Rákócziról megemlékezni egyértelmű a hazaszeretet imájával, de midőn az ő dicső nevének ünnepet szentelünk, szítsuk fel keblünkben a megemlékezés szövétnekét e vármegye azon fiai számára is, a kik az imádott fejedelemmel hűségesen megosztották a hontalanság keserű kenyerét és nyújtsunk a dicsőség babérjából egy ágat a dunántúli hadjárat vitézei, a győrvári diadal névtelen hősei, Bottyán János, Balogh Ádám, Bezerédj Imre vitéz vasi kuruczai emlékének is.

Az ő magasztos példájuk lebegjen szemeink előtt és hasson át bennünket, amikor a haza sorsa áldozatot követel tőlünk.

A tekintetes törvényhatósági bizottság határozatából átveszem a vármegye ezen ereklyéjét és szent oltárkép gyanánt hűségesen megőrzőm, hogy tanúja legyen az utódok előtt is hálás kegyeletünk és lelkesedésünknek és az ébresztés erejével hasson csüggedő lelkünkre.

Megőrzőm, hogy e szent kép tanitson bennünket önzetlen hazaszeretetre és arra, miként kell a hazáért mindent feláldozni.

Megőrzőm, hogy tőle tanuljunk ragaszkodást ősi alkotmányunkhoz és hitet egy boldogabb, Rákóczi eszményének megfelelő jövendőben.“

A törvényhatósági bizottság Horváth István és Ernuszt József bizottsági tagok indítványára elhatározza, hogy a mai közgyűlésen elhangzott beszédek örök emlékezetre, a közgyűlés jegyzőkönyvébe szóról-szóra felvétessenek és ezen jegyzőkönyv a társtörvényható-