Vasvármegye Hivatalos Lapja, 1909. január-december (7. évfolyam, 1-53. szám)

1909-12-09 / 50. szám

*•- -436 —

emlékét őrizné, mint a magyar nemzeté; s bizonyára egy sincs Európa nemzetei között, melynél a történeti nagy múlt emléke, a honfiúi kegyelet annyi vonatkozással bírna a jelenre, annyi utalással a jövőre, mint a magyarnál.

Nemzetünk történelme évszázadok óta a hasonló körülmények által előidézett, azonos okokra visszavezethető események ismétlődéséből áll, melyeknek előterében egy-egy kiváló honfiú halhatatlan alakja tün- döklik, hazafiságban valamennyien egyenlők, csak szerencséjük volt különböző.

A honfiúi erények teljessége, egyszersmind a balsors üldözöttje II. Rákóczi Ferencz fejedelem; de az ő küzdelme sem volt meddő, az ő üldöztetése, az ő és társainak balszerencséje éltető és termékeny csirákat ültetett ebbe. a honfivértől áztatott ősi földbe, melyek későbbi nemzedékeknek dúsan gyümölcsöztek.

A Rákóczi kultusznak országszerte való fellángolásából, mely a nagy fejedelem szabadságharczának kétszáz éves fordulójával volt kapcsolatos, Vasvármegye közönsége is kivette a maga részét, hisz e vármegye is mindenkor a fejedelem hű követői közé tartozott s habár a harczok középpontjától távolabb esett, azért élénk részt vett azokban s nem egy fontos haditénynek, nem egy történelmi nevezetességű eseménynek vált színhelyévé. Vasvármegye hazafias közönsége, híven a múlt tradícióihoz, elhatározta, hogy kegyelete jeléül II. Rákóczi Ferencz fejedelem arczképét megfesteti s ebben a teremben elhelyezi.

A művész alkotása kész, s annak leleplezése örömteljes alkalmat nyújt nekünk, hogy történelmünk egyik legdicsőbb alakjáról, szabadságharczaink legönzetlenebb, de legszerencsétlenebb hőséről hazafias lelkesedéssel megemlékezzünk.

Ismételten üdvözlöm a jelenlevőket és felkérem a főjegyző urat, határozati javaslatának előterjesztésére."

A vármegye főjegyzője felolvassa a határozati javaslatot mint következik :

„A vármegye alispánja a következő előterjesztést teszi : Ma 3 éve annak, hogy Ő Felsége a király, a magyar nemzettel való együtt érzésének tanusitásakép legmagasabb kéziratával II. Rákóczi Ferencz fejedelem és bujdosó társai hamvainak hazahozatalát elrendelvén : a szQnt hamvak Magyarországra érkeztek, hol a nemzet egetverő lelkesedéssel, hazafias kegyeletből fakadó áhítatával, fejedelmet és hőst megillető pompával és hódolattal, a népnek emléke iránti határtalan szeretete és ragaszkodása kifejezésével fogadtattak és kisértettek Kassára, honi földben való örök pihenésre. A vármegyék, melyek, minden hazafias ténykedésnél kiveszik részüket, nem hiányoztak a hazafias kegyelet ezen ünnepén.

Megfelelő módon fejezte ki Vasvármegye is hódolatát és ragaszkodását az imádott fejedelem iránt. A vármegye küldöttsége meghatóban, átérezve a múlt eseményeit és visszaemlékezve Rákóczi fejedelemnek a népért és szabadságért folytatott önfeláldozó küzdelmeire és a magyar ügygyei együtt való gyászos elbukására; de örvendve, hogy eszményeink hősének földi maradványai diadalmasan térnek vissza a hazába : kisérte koporsóját a fejedelemnek, mint kisérte őt Vasvármegye hűségesen, mint urát s megváltóját életében, küzdelmei között.

Az ünnepélyen részt vett küldöttség eljárásáról x tett jelentés, a törvényhatósági bizottságnak 1906. november 26-án tartott évnegyedes közgyűlésében jóváhagyólag tudomásul vétetett és ekkor, a törvényhatósági bizottság id. Sibrik Kálmán törvényhatósági bizottsági tag indítványára elhatározta, hogy tanácsterme számára megfesteti II. Rákóczi Ferencz fejedelem arczképét.

A határozat végrehajtását a vármegye alispánjára bizta. Roskovits Ignácz nagyhírű festőművészünk, a vármegye iránti baráti és rokonérzelménél fogva, de a tárgy fenségessége által is elragadtatva, készséggel vállalta el a feladatot és alkotott a fejedelem dicső alakját és kimagasló szellemét híven feltüntető igaz művészi becscsel biró képet. A kép immár a tanácsterem falán el van helyezve, azt a vármegye alispánja, miután megbízatásában kötelességszerüen eljárt, a törvényhatósági bizottságnak további rendelkezésére bocsátja.

HATÁROZAT.

A törvényhatósági bizottság tudomásul veszi a vármegye alispánjának eljárását, melylyel megbízatását híven teljesítette.

Kitörő lelkesedéssel üdvözli a nagyságos fejedelem II. Rákóczi Ferencz diéső alakját és fenséges szellemét visszatükröző képét és leleplezését elrendeli. Hódolattal borul le az önzetlen hazafiság, a hazafiui áldozatkészség, a hősi bátorság, a szabadságvágy, az ország függetlenségi törekvésének ezen- képben és fenséges alakban megtestesített eszméje előtt és kívánja, hogy ezen eszmék hassák át mindenkor a vármegye közönségét és II. Rákóczi Ferencz fejedelem képére tekintve, fogjon el mindenkit a kegyelet és a hála érzete, történelmünk legeszményibb hőse iránt, ki a bujdosó keserű kenyerével cserélte fel a királyi fényt és családi boldogságot a haza függetlensége érdekében.

Emlékeztessen ezen kép mindenkit arra, hogy családi, egyéni boldogságnál előbbre való a haza sorsa és hogy a magyar szabadságot és függetlenséget s'em- mi kincsért semmi más előnyért elalkudni nem szabad, hanem érte küzdeni, élni, halni vagy elbukni kell, hogy a következő nemzedéknek is meglegyen az alapja, melyen megvetve lábát, Magyarország alkotmányát, bárhonnan jövő támadástól megvédhesse.

Az arczképét a törvényhatósági bizottság a vármegye mindenkori alispánjára bízza és lelkére köti, hogy azt híven őrizze.

A törvényhatósági bizottság elismerését és köszönetét fejezi ki Roskovits Ignácz festőművész urnák, hogy II. Rákóczi Ferencz fejedelem arczképét, a varmegye iránt különös előzékenységet tanúsítva, megfestette és ezen képben a fejedelmi alakot, arczvonásaiban és kifejezésében; szellemét történelmi hűségben, igazfelfogással, valódi művészi ihlettel tárta szem elé és örök becsű művészi tárgygyal gazdagította a vármegyét.

Ezen határozat a Vármegye Hivatalos Lapjában közhírré teendő.

Miről a vármegye alispánja, Roskovits Ignácz festőművész ur Budapesten és a Vármegyei Hivatalos Lap szerkesztője értesittetnek."

Budakeszy Weöres István törvényhatósági bizottsági tag emelkedik ezután szólásra és kiváló szónoki lendülettel a következő fenszárnyaló ünnepi beszédet adta elő :

„Tekintetes Törvényhatósági Közgyűlés 1 Minden emberrel vele születik a háladatosság érzete. A csecse- mő gügyögő mosolygása melyet édes anyja csókba fojt, már a hála kifejezése az anyai szerétéiért.

A háladatosságot Mózes törvénye tette kötelezővé negyedik parancsolatjában : „Tiszteljed atyádat és anyádat, hogy hosszú életű légy e földön.“