Vasvármegye Hivatalos Lapja, 1909. január-december (7. évfolyam, 1-53. szám)

1909-12-09 / 50. szám

*•- -436 — emlékét őrizné, mint a magyar nemzeté; s bizonyára egy sincs Európa nemzetei között, melynél a történeti nagy múlt emléke, a honfiúi kegyelet annyi vonatkozás­sal bírna a jelenre, annyi utalással a jövőre, mint a magyarnál. Nemzetünk történelme évszázadok óta a hasonló körülmények által előidézett, azonos okokra visszave­zethető események ismétlődéséből áll, melyeknek elő­terében egy-egy kiváló honfiú halhatatlan alakja tün- döklik, hazafiságban valamennyien egyenlők, csak sze­rencséjük volt különböző. A honfiúi erények teljessége, egyszersmind a bal­sors üldözöttje II. Rákóczi Ferencz fejedelem; de az ő küzdelme sem volt meddő, az ő üldöztetése, az ő és társainak balszerencséje éltető és termékeny csirákat ül­tetett ebbe. a honfivértől áztatott ősi földbe, melyek későbbi nemzedékeknek dúsan gyümölcsöztek. A Rákóczi kultusznak országszerte való fellángolá­sából, mely a nagy fejedelem szabadságharczának két­száz éves fordulójával volt kapcsolatos, Vasvármegye közönsége is kivette a maga részét, hisz e vármegye is mindenkor a fejedelem hű követői közé tartozott s habár a harczok középpontjától távolabb esett, azért élénk részt vett azokban s nem egy fontos haditénynek, nem egy történelmi nevezetességű eseménynek vált szín­helyévé. Vasvármegye hazafias közönsége, híven a múlt tradícióihoz, elhatározta, hogy kegyelete jeléül II. Rá­kóczi Ferencz fejedelem arczképét megfesteti s ebben a teremben elhelyezi. A művész alkotása kész, s annak leleplezése öröm­teljes alkalmat nyújt nekünk, hogy történelmünk egyik legdicsőbb alakjáról, szabadságharczaink legönzetle­nebb, de legszerencsétlenebb hőséről hazafias lelkese­déssel megemlékezzünk. Ismételten üdvözlöm a jelenlevőket és felkérem a főjegyző urat, határozati javaslatának előterjesztésére." A vármegye főjegyzője felolvassa a határozati ja­vaslatot mint következik : „A vármegye alispánja a következő előterjesztést teszi : Ma 3 éve annak, hogy Ő Felsége a király, a magyar nemzettel való együtt érzésének tanusitásakép legmagasabb kéziratával II. Rákóczi Ferencz fejedelem és bujdosó társai hamvainak hazahozatalát elrendelvén : a szQnt hamvak Magyarországra érkeztek, hol a nemzet egetverő lelkesedéssel, hazafias kegyeletből fakadó áhí­tatával, fejedelmet és hőst megillető pompával és hó­dolattal, a népnek emléke iránti határtalan szeretete és ragaszkodása kifejezésével fogadtattak és kisértettek Kassára, honi földben való örök pihenésre. A várme­gyék, melyek, minden hazafias ténykedésnél kiveszik részüket, nem hiányoztak a hazafias kegyelet ezen ün­nepén. Megfelelő módon fejezte ki Vasvármegye is hódo­latát és ragaszkodását az imádott fejedelem iránt. A vármegye küldöttsége meghatóban, átérezve a múlt eseményeit és visszaemlékezve Rákóczi fejedelemnek a népért és szabadságért folytatott önfeláldozó küzdelmei­re és a magyar ügygyei együtt való gyászos elbukásá­ra; de örvendve, hogy eszményeink hősének földi maradványai diadalmasan térnek vissza a hazába : kisérte koporsóját a fejedelemnek, mint kisérte őt Vas­vármegye hűségesen, mint urát s megváltóját életében, küzdelmei között. Az ünnepélyen részt vett küldöttség eljárásáról x tett jelentés, a törvényhatósági bizottságnak 1906. no­vember 26-án tartott évnegyedes közgyűlésében jóvá­hagyólag tudomásul vétetett és ekkor, a törvényható­sági bizottság id. Sibrik Kálmán törvényhatósági bi­zottsági tag indítványára elhatározta, hogy tanácsterme számára megfesteti II. Rákóczi Ferencz fejedelem arcz­képét. A határozat végrehajtását a vármegye alispánjára bizta. Roskovits Ignácz nagyhírű festőművészünk, a vár­megye iránti baráti és rokonérzelménél fogva, de a tárgy fenségessége által is elragadtatva, készséggel vál­lalta el a feladatot és alkotott a fejedelem dicső alakját és kimagasló szellemét híven feltüntető igaz művészi becscsel biró képet. A kép immár a tanácsterem falán el van helyezve, azt a vármegye alispánja, miután meg­bízatásában kötelességszerüen eljárt, a törvényhatósági bizottságnak további rendelkezésére bocsátja. HATÁROZAT. A törvényhatósági bizottság tudomásul veszi a vármegye alispánjának eljárását, melylyel megbízatását híven teljesítette. Kitörő lelkesedéssel üdvözli a nagyságos fejedelem II. Rákóczi Ferencz diéső alakját és fenséges szelle­mét visszatükröző képét és leleplezését elrendeli. Hó­dolattal borul le az önzetlen hazafiság, a hazafiui áldo­zatkészség, a hősi bátorság, a szabadságvágy, az ország függetlenségi törekvésének ezen- képben és fenséges alakban megtestesített eszméje előtt és kívánja, hogy ezen eszmék hassák át mindenkor a vármegye kö­zönségét és II. Rákóczi Ferencz fejedelem képére te­kintve, fogjon el mindenkit a kegyelet és a hála érzete, történelmünk legeszményibb hőse iránt, ki a bujdosó keserű kenyerével cserélte fel a királyi fényt és csa­ládi boldogságot a haza függetlensége érdekében. Emlékeztessen ezen kép mindenkit arra, hogy családi, egyéni boldogságnál előbbre való a haza sorsa és hogy a magyar szabadságot és függetlenséget s'em- mi kincsért semmi más előnyért elalkudni nem szabad, hanem érte küzdeni, élni, halni vagy elbukni kell, hogy a következő nemzedéknek is meglegyen az alapja, melyen megvetve lábát, Magyarország alkotmányát, bár­honnan jövő támadástól megvédhesse. Az arczképét a törvényhatósági bizottság a vár­megye mindenkori alispánjára bízza és lelkére köti, hogy azt híven őrizze. A törvényhatósági bizottság elismerését és köszö­netét fejezi ki Roskovits Ignácz festőművész urnák, hogy II. Rákóczi Ferencz fejedelem arczképét, a var­megye iránt különös előzékenységet tanúsítva, megfes­tette és ezen képben a fejedelmi alakot, arczvonásaiban és kifejezésében; szellemét történelmi hűségben, igaz­felfogással, valódi művészi ihlettel tárta szem elé és örök becsű művészi tárgygyal gazdagította a vármegyét. Ezen határozat a Vármegye Hivatalos Lapjában közhírré teendő. Miről a vármegye alispánja, Roskovits Ignácz festőművész ur Budapesten és a Vármegyei Hivatalos Lap szerkesztője értesittetnek." Budakeszy Weöres István törvényhatósági bizott­sági tag emelkedik ezután szólásra és kiváló szónoki lendülettel a következő fenszárnyaló ünnepi beszédet adta elő : „Tekintetes Törvényhatósági Közgyűlés 1 Minden emberrel vele születik a háladatosság érzete. A csecse- mő gügyögő mosolygása melyet édes anyja csókba fojt, már a hála kifejezése az anyai szerétéiért. A háladatosságot Mózes törvénye tette kötele­zővé negyedik parancsolatjában : „Tiszteljed atyádat és anyádat, hogy hosszú életű légy e földön.“

Next

/
Thumbnails
Contents