Vasvármegye Hivatalos Lapja, 1909. január-december (7. évfolyam, 1-53. szám)
1909-12-09 / 50. szám
VII. évfolyam. Szombathely, 1909. deczember 9. 50. szám. Előfizetési ár : — Egész évre 8 korona. Hivatalos hirdetések a lap szerkesztőjéhez — a vármegyeházba — küldendők VASVÁRMEGYE HIVATALOS LAPJA Szerkeszti: dr. R A D Ó GYULA, főjegyző. Hirdetési dijak: 1—50 szóig 2 Korona, minden további 100 szóig 2—2 Korona. Megjelenik minden csütörtökön I. Vármegyei szabályrendeletek és közérdekű határozatok. 22949/909. szám. Jegyzőkönyv, felvétetett a törvényhatósági bizottságnak Ií. Rákóczi Ferencz fejedelem arczképének leleplezése alkalmából tartott rendkívüli közgyűlésében Szombathelyen 1909. október 28-án. Jelen voltak: Dr. Bezerédj István főispán ur elnöklete alatt: Herbst Géza alispán, dr. Radó Gyula vármegyei főjegyző, Somogyi Miklós vármegyei tiszti főügyész, Ostffy Lajos tb. főjegyző, dr. Kiss Emil, dr. Guary Leó, Vidos Árpád várm. aljegyzők, Budakeszy Weöres István, Ernuszt Kelemen, Ernuszt József, Végh Gyula, Maróthy László, Éhen Gyula, Szabó László, Hvozdovics Antal, dr. Rohrer Ödön, Káldy Imre, Babies István, dr. Szabó László, dr. Esső Imre, Lauringer István, Sághy István, dr. László Kálmán, Tulok József, Pulay József, dr. Gaál Sándor, Schapy József, Illés Ferencz, Horváth István, Tóth József, Bertalanfy Gyula, Takács Márton, dr. Borsits Béla, Gotthard Sándor, Eredits Ferencz, dr. Berzsenyi Dezső, Török Károly, Brenner Tóbiás, Szigethy Sándor, Szigetváry Géza, Lelovits Sándor, Kiskos István, dr. Huszár Pál, dr. Németh Gy., Reiszig Lajos, dr. Mezihradszky Kálmán, Kőszegi József, Hetyey István, ifj. Vidos József, Chernél Antal, dr. Viola Ödön, Müller Ede, Geiszt Lajos, Széli Ödön, dr. Takács Benedek és több törvényhatósági bizottsági tag. A magyar díszben és ünnepi ruhában öltözött törvényhatósági bizottsági tagok, a meghívott testületek és vendégek a tanácsteremben, hol II. Rákóczi Ferencz fejedelem arczképe, a temetésen vitt vármegyei zászló és a szombathelyi községi közigazgatási tanfolyam Rákóczi zászlójával díszítve és virágokkal körülvéve már elhelyeztetett, összegyülekezvén, főispán ur ő méltósága elfoglalja az elnöki széket és a következő beszéddel nyitja meg a gyűlést: „Tekintetes Törvényhatósági Bizottság! Tisztelettel üdvözlöm a tekintetes törvényhatósági bizottság megjelent tagjait és köszöntőm mélyen tisztelt vendégeinket, kik megjelenésükkel mai ünnepi közgyűlésünk fényét emelni szívesek voltak. A közgyűlést megnyitom s a szólni kívánók feljegyzésével Ostffy Lajos tbeli főjegyző urat bizom meg. Tekintetes Törvényhatósági Bizottság! Mikor a tek. bizottság legutóbb tartott rendes közgyűlésében elhatározta, hogy II. Rákóczi Ferencz arczképének leleplezése ünnepélyes rendkívüli közgyűlés keretében történjék, a legnagyobb készséggel feleltem meg ennek az óhajtásnak és hívtam össze mai napra e rendkívüli közgyűlést, hogy megemlékezésünket illő formába öltöztethessük, hazafiui kegyeletünket méltóképpen leróhassuk történelmünk egyik legdicsőbb alakja iránt, kiről leghűségesebb történetírója, az imént elhunyt s mindnyájunk által gyászolt Thaly Kálmán oly találóan irta: „Neve örök, világhírű s egyike ama csak kevés nagy neveknek, melyeket a magyar nemzet a legbensöbb honfiúi kegyelettel s nem szűnő lelkesedéssel emleget ma is.“ Éppen ma van annak 3 éve, tekintetes törvény- hatósági bizottság, hogy ez a honfiúi kegyelet, ez a nem szűnő lelkesedés magas lángra lobbant az egész országban. Ma van 3 éve, hogy a koronás király és a nemzet egyetértő akarata folytán a megdicsőült fejedelemnek és hű társainak holttetemei a hontalanságból a megszentelt hazai földbe térhettek meg örök pihenőre. Felejthetetlen lesz előttem mindenkor és felelevenül lelki szemeim előtt az az impozáns gyászpompa, mely ma 3 éve Budapest székesfőváros utczáit és tereit betöltötte, az a megilletődés és meghatottság, melylyel az ország népe a holttetemeket hozó vonatot kisérte és élén nagyjaival a székesfővárosban fogadta, az a végtelen hosszúságú fényes menet,*“melyben a szent hamvakat a haza minden .részéből összesereglettek az ország szivében, a fővárosban ideiglenes pihenőhelyükre elvezették. így csak olyan férfiút ünnepiünk, kinek „neve örök, világhírű“ s igy csak olyan nemzet ünnepel, melynél a kegyelet nem puszta visszaemlékezés a dicső múltra, hanem az a forrás, a melyből a szebb jövő reményét egyedül meríthetjük. Talán egy sincs Európa nemzetei között, melynek történelme annyi jelesnek nevét, annyi halhatatlannak i ■
