Vasvármegye Hivatalos Lapja, 1904. január-december (2. évfolyam, 1-52. szám)

1904-11-24 / 47. szám

II. évfolyam.

Szombathely, 1904. november 24.

47. szám.

Előfizetési ár:

Egész évre------------10 Korona.

Hivatalos hirdetések

a lap szerkesztőjéhez — a vármegyeházba — küldendők.

r

Hirdetési dijak:

1—50 szóig 2 Korona, minden további 100 szóig 2—2 Korona.

Megjelenik minden csütörtökön.

VASVARMEGYE HIVATALOS LAPJA

Szerkeszti: HERBST GÉZA, főjegyző.

II. További intézkedést igénylő általános jellegű rendeletek.

Tárgy: A betegsegélyző-pénztári tagok kötelező ellátása.

Kereskedelemügyi m. kir. miniszter. 66412/VII. sz. Nagyságos dr. Bezerédj István urnák, Vasvármegye alispánjának. — A szombathelyi kerületi betegsegélyző- pénztárnak folyó évi szeptember hó 21-én 1315. szám alatt kelt s közvetlenül hozzám intézett folyamodványát hivatalos másolatban idezárva, azzal a felhívással küldöm le Nagyságodnak, értesítse az elsőfokú iparhatóság utján a nevezett kerületi betegsegélyző-pénzfárt, miszerint ha valamely beíegsegélyzö-pénztári tag, akinek oly hozzátartozói vannak, kiket megbetegedéséig keresetéből tartott fenn, bujakórban, elmebajban vagy trachomában megbetegszik, s mint ilyen az államkincstár terhére kórházi ápolásban részesül: ez esetben azon időre, amig a kórházi ápolás tart, legfeljebb azonban 20 héten át a betegsegélyző-pénztár a tag hozzátartozói részére azon táppénznek, amely a tagot törvény- és alapszabály szerint illetné, a felét nyújtani köteles, mert az 1891. évi XIV. törvényczikk 12. §-nak utolsó eló'tti bekezdése, mely a kórházban ápolt pénztári tag hozzátartozóinak segélyezése iránt kötelezőleg rendelkezik, a betegség egyes nemei között nem tesz különbséget, s a beteg tag hozzátartozói részére az alapszabály- szerű táppénz felének nyújtását a betegségre való tekintet nélkül előirja. A nyilvános betegápolás költségeinek fedezéséről szóló 1898. évi XXI. törvényczikk

9. §-a pedig, mely a bujakórban, trachomában és elmebajban szenvedők kórházi ápolásából vagy hatósági megbízás folytán házilag eszközölt ápolásából felmerült költségeknek az államkincstár által viseléséről intézkedik, a betegsegélyző pénztárakat csupán ezen ápolási költségek viselésétől menti fel, a betegsegélyző-pénztáraknak az ily betegségben szenvedők hozzátartozóival szemben fennálló s az 1891. évi XIV. tcz.-ben körülirt kötelezettségeit ellenben egyáltalán nem érinti.

Arra a kérdésre, hogy ki tartozik a kórházból elbocsátott nem bujakór, elmebaj vagy trachoma, hanem

más betegség folytán ápolt betegsegélyzó'-pénztári tagnak hazaszállításáról gondoskodni, megjegyzem, hogy erre nézve az 1891. évi XIV. tcz. nem ad felvilágosítást. Ez a kérdés tehát a törvény rendelkezéseiből vont következtetéssel dönthető el.

Az 1891. évi XIV. törvényczikk 7. §-a szerint ugyanis a betegsegélyző-pénztárak megbetegedett tagjaikat, — legalább 20 hétig, — ingyen orvosi gyógykezeléssel, gyógyszerekkel, s táppénzzel, vagy pedig a törvény 12. §-a szerint ezek helyett szintén legalább busz hétig ingyen kórházi gyógykezeléssel és ápolással tartoznak ellátni. Ha a kórházba szállítóit pénztári (ag 20 hét, s illetve e segélyezésnek az alapszabályokban megállapított tartama alatt nem gyógyul meg, úgy a betegsegélyző-pénztár a jelzett időn túl a kórházban ápolt pénztári taggal szemben minden kötelezettségtől szabadul, s a hazaszállitás költségeinek fedezéséről sem kell gondoskodnia.

Ha a pénztári tag 20 héten belül teljeser. kigyógyul s keresetképes állapotban hagyja el a kórházat, a betegsegélyző pénztárt szintén nem terhelheti a hazaszállitás költsége, mert a pénztár esetleg busz hétig ugyan, de csak a betegség tartama alatt köteles tagjait segélyezni, s igy a kórházból teljesen egészséges és keresetképes állapotban távozó tag a betegsegélyzö-pénztárral szemben már semmiféle támogatásra nem tarthat igényt. Ily esetben, vagyis a betegségből történt teljes klgyógyulás után, a pénztár csak akkor volna köteles tagjainak hazaszállításáról gondoskodni, ha erre nézve a betegsegélyző-pénztárak kötelezettségét a törvény kifejezetten megállapítaná.

Ha azonban a pénztári tag busz hét lefolyása előtt még betegen, vagy lábbadozó állapotban hagyja el a kórházat, vagyis keresetképességét még nem nyerte teljesen vissza, akkor az illető tag hazaszállításának költségeiről is a betegsegélyző-pénztárnak keil gondoskodnia, mert ebben az esetben a hazaszállításról való gondoskodás, — miután ennek elmulasztása az orvosi gyógykezelés sikerességét is veszélyeztetheti, s könnyen visszaesést idézhet elő — a betegpénztári tagok kötelező