Vasvármegye Hivatalos Lapja, 1903. január-december (1. évfolyam, 1-53. szám)
1903-03-19 / 11. szám
106 — összeget és a hibás oltványok küldése által esetleg szenvedett egyéb károk megtérítését. — Ha ezzel nem érne czélt, legezélszerübbnek látszik a biró előtt való jogkeresés megkísérlése. Ez utóbbi esetben a kereset a m. kir. Curiának 33066/1885 szám alatt hozott alapvető elvi jelentőségű és hasonló vonatkozású ítéletére alapítható. A fajazonosság hiányából származó kirtériíési követelések (akár ha az alany, akár ha a nemes rész nem azonos fajtájú, mint a mely a vevő által határozottan megjelöltetett, és a melynek szállítása az eladó által elfogadtatott) azonnal érvényesitendők, mihelyt az olt vány rósz, vagy meg nem felelő minősége felismerhető és megállapi'ható. Hogy a megrendelő az ily esetben netalán felmerülő kárának megtérítését követelhesse, legczélszerübb- nek látszik azt az eljárást követni, hogy hatósági bizo nyitványt szerez arról, hogy a kérdéses oltványok a kártérítés iránti követeléssel megtámadandó eladótól származnak, tehát a bizonyítás arról szóljon, hogy az N. N. eladótól érkezett ennyi és ennyi ezer darab oltványhoz semmi más helyről származó oltvány nem ke- verődött, s azok tisztán ültettettek ki az igazolványban pontosan megjelölt területen. Ha azután az ültetés évében, vagy az azután következő évben is kitűnnék, hogy akár a nemes rész akár az alany nem azonos fajta a •megrendelt és szállításra elfogadott fajtával, a bírói utón követelendő kártérítés szintén a fent idézett Curiai Döntvényre lesz alapítható. De ily esetekben arra is figyelemmel kell lenni, hogy a pontosan megjelölt területen időközben fölülte tések ne tétessenek, mert ezzel a telepítési ültetésre vonatkozó hatósági igazolvány értékét veszthetné, mivel az eladó — s esetleg sikeresen — azzal védekezhetnék, hogy a fajtakeveredés a pótlásokból ered. Szombathely, 1903. márczius hó 9 én. Bezerédj István s. k. alispán. Mapy. kir, földmivelésiigyi minister. Másolat. 49343 szám VI11/Í Valamennyi m Icir. vinczellériskola és a csálai és baracskai szölötelepeh igazgatóságának, valamennyi m. Icir. szőlészeti és bo ásza,ti kergeti felügyelőnek és a felügyelői kerületekbe vagy vinczellér iskolákhoz be nem osztott összes szőlészeti szakközegeknek is. A szőlőoltványok eladásánál vagy más módon való elidegenítésénél az oltványokat megszerző szőlőbirtokosok, különösen a kisgazdák rovására elkövetett vissza élések megelőzése vagy meggátlása a szőlészeti szak- szolgálatnak oly kiválóan fontos és lényeges feladatát képezi, a melynek pontos és lelkiismeretes teljesítésére nagy súlyt helyezek. Ezért ismételten emlékezetébe hivom a Czimnek mindazokat a már több alkalommal kiadott és időnként megujitott rendeleteimet, a melyekkel a szőlészeti szákszolgálat összes műszerveit uíasitottam, hogy a szőlő- mívelés dolgaiban nem kellően tájékozott, nem eléggé jártas szőlőbirtokosokat ily visszaélések ellen tanácsadással, oktatással s a szükséges útmutatások megadásával támogassák e mellett a nem tökéletes vagy egyél ként nem megfelelő oltványokat Üzletszerűen forgalomba hozó oltványtermelőket — szükség esetén való használatra — tarísák nyilván, ügyvitelüket figyeljék meg, általában az e téren tapasztalható jelenségeket kísérjék állandóan éber figyelemmel s ha a jelzett visszaéléseknek nyomára jönnek, arról azonnal tegyenek jelentést. A kerületi felügyelők közül többen már tettek is ily tárgyú jelentéseket s azzal alkalmat adtak nekem arra, hogy a körülményekhez képest az orvoslás iránt nem egyszer intézkedhettem is. De mindez nem eléggé hatékony a szóban levő visszaéléseknek — ahol s amennyiben előfordulnak — teljes meggátlására és kiküszöbölésére, hanem szükséges, hogy az oltványokat megszerző szőlőbirtokosoknak az ily visszaélések ellen való megvédésében még egy további lépés tétessék, a végből, hogy a károsult szőlő- birtokos tájékoztassák az iránt, hogy mi alapon, minő eljárás mellett kereshessen orvos'ást a rajta esett sérelem miatt. Erre nézve az alábbiakra figyelmeztetem Czimet : Az igazságügyminister ur, a kit ezen kérdésben nézetének közlésére kértem fel, a következőkben nyilatkozott : A szőlőoltványok áruba bocsájfását és forgalomba hozását tárgyazó ügyletek rendszerint adásvételi, vagy hasonló természetű visszterhes ügyletek, a melyeknél az eladót vagy az elidegenítőt magánjogi felelősség, nevezetesen a szavatosság terheli arra nézve, hogy az elidegeni és tárgya nem szenved oly hiányban, mely értékét vagy rendeltetésének megfelelő használhatóságát kizárja vagy számbavehetően csökkenti, úgyszintén, hogy az elidegenítés tárgya a kikötött tulajdonsággal bir, A magánjogi szavatosságnak ez a szabálya fedi azt az esetet is, a mikor a szőlőoltvány nem tökéletes, azaz nem jól forradt, vagy nem azonos fajtájú. Birói gyakorlatunk is a legmesszebb menő módon terjeszti ki az eladó felelősségét a kir. Curiának 33066/1885 sz. alapvető és a jelen esettel hasonló vonatkozású elvi jelentőségű Ítélete nyomán (Márkus : Felsőbir. e. hat. 2. kiad. I. kötet 4391 1015. sz.) a melyben kimondta, hogy „az eladó magkereskedő a vevő és termelő irányában az eladott mag minősegéért, termelésre alkalmas használhatóságáért szavatossággal és felelősséggel tartozik akkor is, midőn az eladott magért a vevő részéről nyilván a jótállás és a felelősség kikötése az eladó részéről különösen biztosítva nem is volt “
