Vasvármegye Hivatalos Lapja, 1903. január-december (1. évfolyam, 1-53. szám)
1903-03-19 / 11. szám
107 Ezen az alapon mindenki, aki szőlőoltványt vesz, teljes sikerrel léphet fel ; z eladó ellen, ha az neki nem tökéletes, vagy nem azonos fajtájú oltványt szállított. De itt már külömbséget kell tennünk : a) azon esetek közt, a mikor az oltvány jó vagy rossz minősége némi szakértelemmel már eleve felismerhető (nem teljes forradás, nem ép, egészséges gyökérzet, kevesebb mint legalább egy hajtáson legalább négy teljesen érett, világos szem, felismerhető betegség (iutrakonzis, lisztharmat, peronoszpora stb ), a jégverés által okozntt sérülések, fagyfoltok stb.) és b) azon esetek közt, a mikor az oltvány jó vagy rossz minősége eleve (a vevő által) nem, hanem csak az elidegenítő, az eladó által ismerhető fel, illetőleg az oltvány rossz minőségéről az elidegenítő (eladó) egyébként tudott (a fajta azonossága) Az a) alatti esetekben az elidegenítő magánjogi felelőssége elesik. Ezért ezekben az esetekben a vevő (megrendelő) ne fogadja el az oltványokat, hanem utasítsa azokat .vissza; ha a vételárt teljesen vagy részben kifizette, a fizete t vagy előlegezett összeget követelje vissza és követelje a felmerült költségeket s ha kára volt, a kárának is megtérítését. A b) alatti esetekben érvényesítse az átvevő (vevő, megrendelő) az elidegenitő (eladó) ellen kártérítési követelését azonnal, mihelyt az oltvány rossz, vagy meg nem felelő minősége (más fajta, mint a milyenre a szolgáltatás kiköttetett) felismerhető és megállapítható. Mind az a), mind a b) alatti esetekben szükséges, hogy a szőllősgazda kellő óvatossággal és körültekintéssel járjon el s hogy eljárásának s követelésének igazolására az átvételnél s az elültetésnél a szükséges bi- zonyitékokat (a hol hegyközség van, a hegyközségi elöljáróság, a hol nincs, a közigazgatási köz-ég elöljárósága részéről) szerezze be. Különösen szükséges a bizonyítékok beszerzése a b) alatti esetekben annak igazolására, hogy az átvevő (vevő, megrendelő) ugyanazokat az oltványokat ültette el, amelyeket az elidegenitő (eladó) neki szállított. Magától értetik, hogy az esetre, ha az elidegenitő (eladó) az átvevő (vevő, megrendelő)' követeléseit békés utón kielégíteni nem volna hajlandó, azok az utóbbi által az elidegenitő (eladó) ellen bírói utón keresendők. Ha az átvevő (vevő, megrendelő) a b’rói útra lép, alapítsa keresetét a kir. Curiának fennebb idézett hasonló vonatkozású elvi jelentőségi Ítéletére is. Utasítom a Czimet, hogy valahányszor szőlősgazdákkal érintkezik, világosítsa fel őket a jelen rendele- temben foglal akról s adjon nekik kellő oktatást a fentiek értelmében követendő eljárásról. Budapesten, 1902. évi május hó 25-én. Darányi s. k. 130.067 I. a 1902. B. M. sz. Körrendelet a község- és egyéb helyneveknek a postai forgalom ban rag nélkül való használata tárgyában. Valamennyi törvényhatóságnak. A község- és egyébb helynevekről szóló 1898. IV. t. ez. végrehajtási munkálatai során az országos községi törzskönyv bizottság jelentést tett hozzám arról, hogy a közönségnek, továbbá a különböző állami, valamint a törvényhatósági hivataloknak és községeknek az a gyakorlata, hogy a levelek és más postai küldemények czimzésénél a rendeltetési hely (város, község) nevét a n, en, on, ön raggal látja el, számos zavart idéz elő; igy a Túra, Vaja, Rőd, Pát, Topolya, Hornya stb. községnevek ragzása folytán a Túrán, Vaján, Rödön, Báton, Topolyán, Hornyán stb. alakok keletkeznek, melyek ez alakjukban egy-egy más község nevének felelnek meg. A postai szolgálat biztonsága és pontossága érdekében, de egyszersmind a község- és helynevek rendezésének és végleg megállapított község és helynevek általános elterjedésének érdekében is kívánatos, hogy a postai küldemények czimzésénél a község és helynevek felesleges és gyakran zavart okozó ragozása mellőztessék. E végből felhívom, hogy utasítsa as összes törvényhatósági hivatalokat, illetőleg a vármegye területén fekvő községeket, hogy jövőben a hivatalos levelek és mindennemű postai küldemények czimzésénél akként járjanak el, hogy a rendeltetési hely (város, község) nevét ragozás mellőzésével pusztán eredeti hivatalos alakjukban használják, illetőleg vezessék a czimlapra. Budapesten, 1903. évi február hó 20-án. SZÉLL s. k. 5437/1903. sz. Szigorú miheztartás végett valamennyi j. főszolgabíró, polgármester, községi és körjegyző urakkal, nemkülönben az összes községi elöljáróságokkal közlöm. Szombathely, 1903. márczius 9. Bezerédj István alispán.
