Vasárnap, 1885. október - december (6. évfolyam, 1-5. szám)

1885-12-20 / 5. szám

91

vallástalanok, hitetlenek és istenkáromlók, de Isten az ő gondviselő szeretetének szárnyait kiterjesztette mindenkire, jókra úgy mint gonoszokra, igazakra úgy, mint hamisakra , méltókra úgy , mint méltatlanokra, csakhogy megtartsa őket.

Hát az a kis gyermek, a kinek nevét nevezék Jézusnak , a ki ezelőtt 1885 évvel szegényesen egy egyszerű jászolban született , a kinek dicső születése napját karácsonkor ünnepeljük — mennyinek lett megtartójává, hány embert szabadított meg a legnagyobb veszedelemtől; a bűntől és a haláltól! S hány embert fog még ezután is vezérelni a józan élet és a tiszta erkölcs magasztos czélja felé, hány embert fog megmenteni, kiragadni a kísértő karjai közűi, hogy visszaadja lelke épségének, teste egészségének és tűrhető anyagi jólétének, hogy visszaadja őket annak a békeségnek, mely minden érzelemnek felette vagyon, melyet a világ nem adhat, de el sem vehet s hogy igy biztosítsa számukra azt a reménységet, a mely nélkül egy lépést sem tehetünk előre; mert reménység táplálja az embert!

Ki tudná ezt megmondani? Hiszen mi mindnyájan ezen egy gyermek érdemeinek árnyékában élünk, mozgunk és vagyunk.

Mi is mindnyájan utasok vagyunk, megyünk egyik helyről a másikra, e világból más világba, a hol nem sötétül el többé a mi napunk és nem fogyatkozik el a mi holdunk.

Megyünk, ha nem is mindnyájan egyforma járművön, de megyünk, annyi bizonyos. Egyik gyorsan , a másik lassan, egyik korán indul, a másik későn , egyik mintha gőzerővel rohanna az élet tengerén,—nagy hajón, melyen százak meg százak útaznak együtt; a másik meg egy kis himbálódzó sajkán, a mely ide s tova leng a mozgó habokon; egyik maga is tud menni, a másikat ölbe viszik, egyik gyalog jár, a másikkal büszke, talán ezüst szerszámos mén száguld tovább, egyik szegényes paraszt-kocsin kap helyet s a másik fényes hintó gyenge bársony párnáján hin- tálgatja magát.

De mindegy. Abban megegyezünk, hogy nekünk is, mindnyájunknak szükségünk van azon egyetlen egy gyermek születésére a mi sziveinkben , hogy örömre változtassa bánatunkat abban a tudatban, hogy midőn ő hozzá akarunk menni lélekben és igazságban: akkor jó úton vagyunk ; mikor az ő nevében kérünk valamit: akkor jól imádkozunk; mikor az ő beszédét hallgatjuk és megtartjuk, akkor jót cselekszünk.

Egy gyermeknek kellett születni, hogy ne essünk kétségbe a megpróbáltatás nehéz napjaiban; hogy legyen hitünk, melynek