Vasárnap, 1885. október - december (6. évfolyam, 1-5. szám)
1885-12-20 / 5. szám
90 izzó tengelyhez. Az ajtót feltárni s utat nyitni a szabadulásra, a veszedelmet hírül adni a vonatot vezérlő személyzetnek, s ily módon a gépet megállítani: csak néhány szempillantás műve volt. De hát hogyan lett ez a fiatal ember megmentője önmagának és mindazoknak, a kik vele együtt utaztak; mi a magyarázata annak, hogy ő nemcsak a vonaton szolgálatot tevő vasúti személyzet drága életének megszabadításával sok embertársát megmentette a nyomortól, sok nőt és gyermeket a gyászos özvegységtől és árvaságtól, hanem egyébbként is az ő éber figyelmével közszolgálatot tett a vasúti társulatnak, a mennyiben ily módon megakadályoztatott az, hogy a gép és a kocsik összerombolva , hasznavehetetlenekké legyenek! Azt gondolhatná magában a szives olvasó, hogy ez egyszerűen úgy történt, hogy ennek természetes magyarázata az, hogy az ifjú nem tudott aludni. Jó, jó; de hát most meg önként felmerül ám az a másik kérdés is, hogy hát miért nem tudott aludni az az ifjú ? Mért ám! Nagy oka van ennek. És ha ezt az okot megmondjuk , akkor világos lesz előttünk minden , akkor igazán meg- mondtunk mindent. Azonban ne csűrjük, csavarjuk a dolgot sokáig, hanem rukkoljunk ki vele, hogy ezen mi derék ifjú emberünk még csak alig egy éves házas volt s mind ennek daczára kiküldetésben járván, hivatalos teendői kötelességszerűleg távoltartották őt az édes otthon csendes tűzhelyétől, egyszer azonban, azt az örvendetes hirt sürgönyzi neki szeretetreméltó kedves életpárja, hogy szerelmük elsó' zálogával egy új szülött kis gyermekkel lett megajándékozva. íme hát ez a kis gyermek volt oka valamennyi szabadulásának. Mert ha ez a kis gyermek nem születik akkor, az ifjú embert nem szállja meg az apai öröm érzete, és ha talán hazamegy is, csak elalszik, mint a többi. De igy, ez a kis gyermek, nem hagyta aludni. Hogyan néz ki, milyen szeme van, nem lesz-e valami baja , mire először megláthatom és keblemre ölelhetem, nincs-e veszélyben a szülő édes anyának drága élete?! Ezek és ezekhez hasonló gondolatok kergették egymást agyában az örömében magával alig biró új apának és nem hagyták, egy perez nem sok, de addig sem nyugodni. Most csak ez az egy legfőbb vágy uralkodott szivének összes érzelmei fölött: látni a született gyermeket. Egy gyermeknek kellett tehát születni, hogy annyian megszabaduljanak. Ezek között lehettek ám többen is, a kik nem mondták el estimájukat, lehettek
