Vasárnap, 1885. október - december (6. évfolyam, 1-5. szám)

1885-12-12 / 4. szám

73

lességem. Ha a munkában ellankadok, „s lelkem elkomorul a gondok aggodalmai közt: ajkaimhoz veszem a vidámitó italt, melynek poharában vidámság mosolyog, és tüzétől elalszik a keserű érzés , s megújul fáradt testem“. Isten a borban megújító , erősítő', gyógyító erő forrását nyitotta meg számunkra: ebből az üdítő, gyógyító forrásból meríteni kell az embernek, főképpen pedig annak , ki oly nagy vagyonnak van birtokában, mint k. Komám. Ne legyen ezentúl vagyonának szolgája, hanem legyen ura. Azért vannak a cselédjei, hogy dolgozzanak. Parancsoljon azoknak. Maga pedig éljen kényelemben. Adja meg testének a mi a testé.

Ezen beszéd mondása alatt, ördögi kárörömmel vizsgálta komája arczát, kémlelte a hiúságnak, büszkeségnek, nagyságnak, élvhajhászat érzetének felköltését czélzó szavainak hatását egész valóján. Hitte, hogy oly húrt pendített meg szivében, melynek hangzása kellemesen lepi azt meg.

Ritka ember az, kivált ha nagy vagyonnak van birtokában, hogy az ily fajta kisértőnek ezt mondja Jézussal: „távozz tőlem Sátán“. Minden kisértó'k között leghamarabb ’győzelmet arat: a pohár habzó borával. A pohár gyöngye nagyon tetszik a szemnek. Édes inger vonz sokakat a pezsgő bor élvezetére.

M. István jó nevelése mellett is sokkal gyöngébb lelkületű volt, semhogy a kisértő szavaknak ellent bírt volna mondani; sőt miután felkölt benne a hiúság, nagyzás, önbecsérzet, s ragadta egy még nem látott világ rózsás tájékira: rabul eseti a kisértó'nek, mint szavai bizonyítják.

— K. Komám! szavai nagy hatást tettek reám. Egy még nem ismert világot tártak fel előttem. Idáig az igaz , rabja voltam a gazdaságnak, futottam, fáradtam ; mert nem tehettem másként, de „nem úgy van most, mint volt régen“. Eddig csak vízzel éltem; mert se pinczekulcsom, se pénzem nem volt; de most már — jól mondta — szabad ura vagyok vagyonomnak: telik majd borra is. Nem akarok nyomorék, élőhalott lenni: engedni fogok testemnek nyugodalmat. Úgy fogok tenni, mint tanácsolja.

Makos sokkal körültekintőbb, vigyázóbb volt, semhogy sötét tervét elárulta volna; M. István sokkal hiszékenyebb s járatlanabb volt a cselszövények országában, semhogy komája szavait kellően mérlegelve, boldogtalan jövője alapjául tekintette volna. Hagyta magát vezettetni általa, nem gondolván meg, hogy a hegyről szaladva indul lefelé, nem tartóztathatja meg magát, futnia kell az elbukásig.

A következő Vasárnap délután már felnyílt M. István pin-