Vasárnap, 1885. október - december (6. évfolyam, 1-5. szám)

1885-12-12 / 4. szám

71 magának kiváló tiszteletet. A kiváncsi gyermek kérdéseire adott okos felelet: fejleszti értelmét, tágitja ismeretkörét, neveli a szülék tekintélyét. Ezt tenniök kell. „Az érzelmeknek valláserkölcsi szem­pontból történendő' fejlesztése az ő kötelességük. A szent könyv taná­csa nyomán tanítani kell a szüléknek gyermekeiket Isten rendelé­seire, törvényeire, meg kell mondani az utat, melyen kelljen járniok, és a dolgot, melyet kelljen cselekedniök. Ezt tette a Malmosi pár: szerették, becsülték, tisztelték is kiválóan gyermekei. Az értelmet fejlesztő, a szivérzelmeket nemesitő gondos neve­lésnek nyomai meglátszottak a Malmosi gyermekeken felnőtt korukban is. Okosak mint a kígyók, szelídek mint a galambok, alázatosságukban szemérmetesek mint a bokor tövében magát meg­vont ibolya, erkölcsvallásosak, Istenfélők, emberbecsülők, enge­delmesek, munkásak, szorgalmasak, takarékosak voltak. Ennek folytán szerette, becsülte őket mindenki, kivel érintkeztek. Azt mondja a példabeszéd: „a jó bornak nem kell czégér, mert a nélkül is elkél. Malmosi gyermekei a szív- és fejvesztő búcsúkat, lármás mulatságokat nem járták, csak a helyi mulat­ságokban vettek részt; mégis egész vidéken ismerték, s mikor már házasságra érettek voltak, az egyleányos apák felkeresték s vőül leányaikhoz szerezték. Malmosi senkinek sem mondta, hogy vőnek nem adja gyer­mekeit; sőt örült a megkeresésnek, mert átlátta, hogy annyi gyermek családot alkotva, nem élhet meg kis birtokából. Csak annyit mondott az ajánlatokra: „ha az Isten úgy akarja, én gyermekeimnek vőiil menetelét nem ellenzem. Szükséges azonban, hogy az ifjak ismerjék s szeressék egymást. Az ifjak pedig régen ismerték s szerették egymást, s ennek folytán József és János egy füst alatt vőül ment Iharosra, s mind kettőnek jó részre esett a sorsa; mert jó feleséget, s azzal meg vagyont nyert. Mikor két év az enyészet tengerébe merült, István is jegyben járt helyben Gubacsos András egyetlen leányával Eszterrel. Ezt a leányt ugyan sokan irigyelték Istvánnak, mert nagyon gazdag volt. El is eresztették az ördögöt a lánczról, hogy el­rontsa a szövetkezést; de mivel a jegyesek nagyon szerették egy­mást : hasztalan lett minden rontó szándék és akarat. István, a hires gazda G. A. vejévé lett, Nagy szükség volt reá; mert G. A. évek óta az ágyat nyomta. Idők folytán a leányok ki ide, ki amoda, mind férjhez men­tek s M. legkisebb fiával Károlylyal volt a birtokban.

Next

/
Thumbnails
Contents