Vasárnap, 1885. október - december (6. évfolyam, 1-5. szám)

1885-11-22 / 3. szám

52

Jánosi Pál felkereste Andrást a lósóska között, és egy pálczával verte, igy szólván :

— Bántod többet a testvéremet ? Bántasz többet valakit te zsivány? — és verte kegyetlenül; mert a Nyúlás-pár sírva nézte a verést, és biztatta Pált: „üsd öcsém, hadd lakoljon bűnéért*.

Iszonyatosan sirt András a Pál kezében s ütései alatt, s kétségbeesve kiáltotta:

— Jaj! ne verjen: sohasem bántok többet senkit. Jaj, jaj! ne bántson: jó leszek ezután, fogadom Isten előtt.

— No jól van hát, elmehetsz; de ne feledd el e mai napot.

Nyúlás és neje szégyenpirral arczukon sirva mentek haza;

de András utat vesztett. Egy szomszéd falubeli rokonhoz ment s csak akkor tért vissza a szülői házhoz, mikor hallotta, hogy

J. István jobban van, és sirva kérte szüleit, hogy engedjenek meg neki, s Ígérte, hogy többé nem fogja őket megkeseríteni.

— Megengedünk fiam! hajó leszesz, magad veszed hasznát.

Látta András, hogy szülei meghidegültek irányában, mert

mig testvéreihez nyájas szeretettel vonzódtak, szükségeik kielégítésében serények, buzgólkodók voltak, vele nem törődtek, róla nem gondoskodtak.

A szülei hidegség nagyon bántotta szivét, annyival inkább , mivel azt is tapasztalta, hogy testvérei is közönyösek, tartózkodók , szóba is alig álltak vele; ez a lealázott helyzet azt a nemes elhatározást szülte benne, hogy az elvesztett szülei s testvéri szeretet megnyeréséért mindent megtesz. Jól viselte magát, erkölcs-vallásos, mindenkit tisztelő, engedelmes, munkás, szorgalmas lesz.

Az önelhatározást gyakorlatba is vette. Mind a családkörben, mind az iskolában, mind egyebütt oly jól, szépen, előzékenyen viselte magát, hogy az irányában meghidegült szivek a szeretet napjának melegétől felolvadtak, s mindenki — fátyolt vetve a múltakra — szerető karjaival ölelte.

Ezen változásnak felette örültek a szülék, s éreztették is vele szívok melegét, a róla való szorgos gondoskodásban, szellemi s anyagi szükségei kielégítésében.

Már bánta az apja, hogy oly elkárhoztató Ítéletet mondott felette gyermekcsinjaiért; örült az anyja védbeszédének, hogy pártfogásába vette. A testvérei is szeretettel csiiggtek rajta.

Azonban, a mint a gyermekévek elrepültek s ifjúvá magasodott András s útjain nyíltak az öröm virágai, s hangzottak fülébe az élvezetek poharát emelgető ifjúság csábszavai, betelje