Vasárnap, 1885. október - december (6. évfolyam, 1-5. szám)
1885-11-22 / 3. szám
Hatodik évfolyam. 3. szám. Kecskemét, 1885. november 22. A hetedik napot megszenteljed; az Urnák napja az. Mózes 2-ik könyve 20-ik rész. Az élet keresztjei. — Angolból. — Zarándok utazott magas hegyen át, Előtte egy kies szép völgy terült Alkony tüzében égve, merre lát! Hunyó napfényben, illatos mezőben , Fáradtan hajlott nyugalomra le, S imádkozott egyet lepihenőben. Majd lomha szempillái bécsukódtak, Fáradt testéből éber lelke szállt, S mit álmodott, azt gondolá valónak. A nap szépen fénylett mint Isten arcza , A mennyezet fényes ruhája lön, S a föld , körül ékes szegély lett rajta. „Atyának vall Uram ez a szív téged, S ha bévallom gyarlóságom neked: Békéd száll rám s bosszúd tüze nem éget. Tudom, hogy kit anya szült e világra , Annak, keresztjét hordania kell! De szenvedés s teher nem egy, híjába! Az én keresztem oly nehéz! Oh add, Hogy a teher erőmhöz mért legyen! Lenyomja ez Uram egész valómat“. Mig igy eseng, meghallá égi Atyja Glyermekszavát s szélvészt bocsát alá , A mely viharként fölfelé ragadja. Majd partot ért s körültekintve látott Sok sok keresztet, hosszú termekben, Élőt nem látott, épen csak magát ott. a*
