Vasárnap, 1885. október - december (6. évfolyam, 1-5. szám)

1885-11-01 / 2. szám

42

szenvedni látnánk s nem sietnénk gyámolitásukra, vigasztalásukra. Ne sírjon, k. ángyunk, ne sírjatok, kedves gyermekek; mi leszünk ezentúl a ti táplálótok, neveló'tök. Együtt fogunk lakni, hogy láthassuk, mire lesz szükségtek s felügyelhessünk reátok, hogy erkölcs-vallásos, munkás, szorgalmas emberek legyenek beló'letek. Bátyánk rósz példával ment előttetek: tólünk csak jót láttok és hallotok, kövessetek minket s boldogok lesztek.

Mint a ki mély vizbe esik s szabadulás reménye nélkül átcsapnak feje felett a hullámok, akkor ragadja meg egy erős kéz és visszaadja az életnek: ily állapotban voltak a szegény özvegy és árva gyermekek. A birtok elvesztésével a sírig tartó ínség, nyomorúság tengere zajlott fel körültök s hullámai át csaptak fejük felett; de a nagyapa s apai testvérek kezei kiragadták a szükség, nélkülözés, nyomor elnyelő' ösvényéből, a gondok, aggodalmak fellegeit eloszlatták fejeik felül.

Sorsuk, állapotuk ily hirtelen jobbra fordulása fölszántotta bánatkönyeiket s az öröm könyeit ragyogtatta szemök tükörén s a meghatottság pillanatában az özvegy ipájához lépett, megfogta annak kezeit s könyezve csókolta meg s utána gyermekei s folyton sirva igy szólott:

K. apám! szivemből köszönöm, hogy nekem s gyermekeimnek könyörülő apánkká lett!

Azután férje testvéreit csókolta meg gyermekeivel együtt és igy köszönte meg jóságukat:

K. kisebbik uraim! András cselekedett ellenünk gonoszt, mint József ellen bátyjai; de az Isten azt jóra fordította. Jóra fordította pedig a magok szerető szive s nemes lelke által. Nagy áldozatot tettek érettünk. Egy családot mentettek meg a restség veszedelme által okozott bajtól, Ínségtől, nyomorúságtól. Oly kölcsönt adtak nekünk , melyet csak irányukban mind a sírig tartó szeretettel fizethetünk vissza. Ezt tenni el nem mulaszthatjuk. Az lesz életünkben főtörekvésünk, hogy mindnyájok rokoni szeretetét kiérdemeljük. Szeretetünk lesz a jutalom jóságukért, melyet eléggé nem köszönhetünk.

Ezután éltek együtt jó békeségben, kölcsönös szeretetben. Munkálkodtak szorgalmatosán s mivel erkölcs-vallásosak, Istenfélők voltak: áldás áradt el minden léptükön.

Különösen nagy gondot fordítottak a gyermekek nevelésére, hogy azokból az egyháznak s a társadalomnak hasznos tagjai legyenek. Templom volt házuk s abban buzgó énekléssel, imádsággal dicsőítették a szeretet Istenét.