Vasárnap, 1885. október - december (6. évfolyam, 1-5. szám)
1885-11-01 / 2. szám
41 éhen nem akarsz elveszni. Jobb lett volna a magad birtokán munkálkodni , mint a másén kevés bérért izzadni, fáradni. András halálsápadtan állott mint a kó'szobor , és sűrűn pe regtek alá meleg könyei. A zsidó beperelte Andrást. Árverés lett hirdetve összes vagyonára. Az árverésen az apja megvette vagyonát s kifizette a zsidót, a földeket pedig a magáéhoz csatolta. Nem maradt csak siri földje és tiz forintja. — No fiam! ez a restség veszedelme. Nincs semmid. Házad, birtokod mind az enyim. A házat, mig élsz, lakhatod, vagy mig testvéreid engedik; de a földeket én használom. Ha a vagyonból nem tudtál élni: élj ezentúl két kezed munkája után keresetedből. Lakolj bűnödért. András nekiállott a munkának. A szomszédos urasághoz beállott napszámosnak; de mig a munkaedzett emberek csak úgy játszottak a kapával, kaszával, sőt közbefogva hajtatták: neki megdagadtak az oldalai, kezei, lábai s kidőlt a kasza mellől. Elpetyhüdt teste nem bírta a munkát. Ágyba esett s a fájdalmak éles nyilai leverték erejét, s majdan egy évi szenvedés, nélkülözés után itt hagyta e világot, mely csak szúró tövisét termett néki. A temetés után igy szólott F. Gr. siró, búsongó menyének: — K. leányom! ne siránkozzál, ne epezd magadat. Nem hagylak éhen meghalni benneteket kenyérkereső hiányában. Megvettem az igaz minden vagyontokat; de oly elhatározással vettem meg a fiaim akaratából, hogy az én halálom után a ház és birtok a te gyermekeidé lesz. Holnap elvitetem a mi kis vagyonod van az én házamhoz és ott fogtok velünk együtt lakni. Ezt a házat kiadom árendába, és az évente bejövő összeget tőkésíteni fogom gyermekeid számára, hogy ha majd magok kezére jut a birtok, azt beruházhassák, mert igabarmot, gazdasági eszközt a fiaimtól nem kapnak. F. Gr. két fia, Gábor és István, a konyhában hallgatták apjok beszédét, s benyitván a házba, igy szólották: — K. ángyunk! úgy van és úgy lesz , a mint k. apánk elmondotta. A mi felszólításunk folytán vette meg k. apánk a bátyánk birtokát. A mi akaratunk az, hogy a birtok a bátyánk árváié legyen k. apánk halála után: legyen azért nyugodt. Mi nem hagyhatjuk ángyunkat s gyermekeit koldulásra jutni. Nem volna akkor mi bennünk rokoni szeretet, ha azokat, kik szivünkhöz legközelebb vannak, ártatlanságuk tudatában éhség kínaiban
