Vasárnap, 1885. október - december (6. évfolyam, 1-5. szám)
1885-11-01 / 2. szám
40 faragod a koldusbotot számukra a korcsmában. Az Isten szerelmére kérlek: mit gondoltál életed felől, hogy úgy a részegeskedésnek adtad magadat?! Hiszen ba alább nem hagysz a korcsmával: arra ébredünk, hogy nem lesz semmink. Már is a „Kancsal“ zsidó zsebében van majdan mindenünk. Hová leszünk, ha elveszi vagyonúnkat? Ugyan kérlek: térj magadba. Ha már nem munkálkodsz is, legalább hagyj fel a korcsmával, hogy végképp koldulásra ne juttass mindnyájunkat. Még tovább is beszélt volna A. felesége, de annyira elér- zékenyiilt, hogy keserves sírása miatt nem szólhatott. — Jól van — szólott A. — nem megyek többé a korcsmába és nem mentem volna soha, ha csúfosan nem bántál volna velem. A mi rósz reánk következik, tulajdonítsd ne csak nekem, hanem magadnak is, mert te is bűnös vagy. András nem is ment többé a korcsmába; de egy pár hét múlva beköszöntött hozzá a „Kancsal“ zsidó, és határozott hangon igy szólott: F. A. uram nagyon jól tudja, hogy nekem borért, pálinkáért s egyéb ennivalóért, mint saját kezével aláirt kötvényei mutatják, szép összeg pénzzel adósom. Ezennel felkérem, hogy ha a perlekedést el akarja kerülni, tizennégy nap alatt a pénzemet fizesse le, mert tudja, hogy a per költségbe kerül. Mintha villám ütött volna le mellette , úgy megijedt A. a zsidó követeléséiül. Átlátta, hogy veszedelembe ejtette magát. A felesége, gyermekei mikor megtudták: sírtak, jajgattak, mert összes vagyonuk alig ért fel az adóssággal. — Mi bajotok, miért sirtok? — kérdezte a nagy sírásra hoz- zájok belépő apjok Fazekas Gábor. — Jaj, K. apám! — szólott András felesége — koldússá lettünk. A. elette, itta minden vagyonúnkat, s a zsidó felszólított, hogy tizennégy nap alatt fizessük le pénzét, mert bepöröl. Jaj Istenem! hová leszünk? Hiszen egy krunk sincs s hogy fizethetnénk le 1200 frtot. Ezért a nagy összeg pénzért elveszi mindenünket s földönfutókká leszünk. — K. leányom! jól mondod, hogy a zsidó összes vagyon- tokat elveszi. Ily olcsó világban nem is ér többet vagyontok 1200 írtnál. — Lásd, fiam! megmondtam én azt neked, hogy a restség sok bűnnek szülőanyja. Te benned szülte a korhelységet, a korhelység a pusztulást. Es mégsem tartottad tanácsomat. Most már vagyon nélkül maradván, csakugyan dolgoznod kell, ha
