Vasárnap, 1885. október - december (6. évfolyam, 1-5. szám)

1885-11-01 / 2. szám

39

A jó zsidó szívesen adta a bort, és egy krt sem kért érte. Dicsérte, biztatta , mikor a házi perpatvar miatt panaszkodott, hogy lépjen fel erősen a „papucskonnány“ ellen s ő legyen házában az úr.

Mikor a felesége mint ellenséges tábor, felkelt ellene rész e- geskedéseért: szidta, pirongatta, mint bűnös tékozlót; próbát tett, hogy a reá mórt ütlegeket visszaadja feleségének, de megjárta szegény feje, mert a munkában edzett feleség kezei a dulakodásban fejére tévedtek, s majdan minden hajával váltak el attól. A restség párnáján elgyengült s a mértékletlen ivás által testben megrongált András meglakolt merészségéért.

Meggyőződött. hogy egyedüli menedékhelye a korcsma, ment tehát szivvidámitóra s napokon át ott ivott, vendégeskedett s a zsidó pedig jegyzett.

Jóakarói, különösen atyja, figyelmeztették feleségét, hogy durva bánásmódja által rosszabbá teszi helyzetét, mert un- talan bántalmazott férje mindinkább elkeseredik, és iszik, hogy „elfelejtkezzék szegénységéről, és az ő nyavalyájáról, bántalmazásáról , ne emlékezzék meg többé“. Tanácsolták, hogy szeretettel bánjék vele s tapasztalni fogja, hogy igazsága van az evan- gyélistának, mikor igy szól: „a bűnösök is szeretik azokat, a kik őket szeretik“. Azt mondja a példabeszéd is: „üsd a rosszat rosszabb lesz“ s igazsága van. Jó bánásmóddal a fenevadat is megszeliditik, annyival inkább meglehet szelídíteni, eszére lehet téríteni az okos észszel felruházott embert, de sértő bánással a jót is rosszá lehet tenni. Ez csalhatlan igazság.

A sok szónak engedett András félesége. Elhatározta, hogy próbát tesz, szeretettel bánik férjével, ha lenne valami sikere.

De nehéz elhatározás volt ez, mert — gondolta, ha férjem jó útra tér, én leszek oka a bűnnek. Mindegy: benne vagyok,,

Egyszer, mikor férje józan volt, igy szólott hozzá:

— K. Andrásom ! rég óhajtottam veled szeretettel szólani, de mámoros állapotodban nem értetted volna meg szavaimat. Most látom, józan vagy, és megérted a mit mondok, szeretettel kérlek, figyelmezzél és szavaim ne legyenek pusztában elhangzó szavak.

Két gyermekünk van. Ezeknek szellemi s anyagi jólétéért, jövő boldogságukért munkálkodni szülei kötelességünk volna, mert Istennek számadással tartozunk róluk. Én ugyan nem mulasztok egy perczet sem. Futok, fáradok, hogy jövőjüket biztosítsam , de te azonfelül, hogy semmit nem lendítesz a dolgon: