Vasárnap, 1885. október - december (6. évfolyam, 1-5. szám)
1885-11-01 / 2. szám
38 te és szolgád restsége miatt éhen mennek a munkára szegénypárák. Én nem győzök mindent megtenni, vész tehát minden fájdalmamra. Csak a gyermekek tudnák megfogni az eke szarvát: máskint menne dolgunk, de én nagyon félek, hogy mire megnőnek, nem lesz földünk, melyben szántsanak. Ilyen „semmi“ gazda mellett kipusztulunk. András gyakran hallott ilyen s még keményebb leczkéket is; de nem rakta a tüzet, hanem tűrt, hallgatott, pedig hallgatása jobban bosszantotta feleségét, mintha beszélt volna. Olykor azért villámokat löveltek annak szemei, a harag lobogó tiizében éktelen káromló szavak törtek elő ajkain, sőt tetőpontot ért fel- gerjedésében, a bölcs által ajánlott vessző helyett a botot is elővette, és nemszeretem módon kenegette azzal mindenre érzéketlen férjének hátát, mert hát szó a mi szó, erősebb is volt annál. Egyszer aztán megunta András a sok dorgálást, pirongatást s az érzékenyitő „erősségek“-tői fájó háttal elment oda, hol szívesen fogadták, s parancsolás nélkül is borral vendégelték — a korcsmába, mert hát el volt keseredve, mint a Petőfi juhásza babája haldoklásán, a sok házi perpatvar miatt. A „kancsal szemű zsidó“ nagyon örült új vendégének. — Ugyan Fazekas András uram, hogy jutott eszébe, hogy meglátogasson? Lássa, hozzám sok becsületes emberek eljönnek egy kis szív vidámitóra, s talán mindig örömben úszott idáig a szive, hogy nem volt szüksége vidámitóra? Én azt hiszem, nincsen olyan ember, kinek szive ne fájna olykor az asszonyi nyelv fullánkjától, olykor a gazdaságot sújtó csapás miatt, nem nélkülözheti tehát a szív vidámitót, s ha nélkülözi, jelét adja annak, hogy nem ő az úr a háznál, hanem az asszony. Nem tudom ugyan F. A. uram házi viszonyait, körülményeit — pedig nagyon jól tudta — de nagyon csodálkozom, hogy oly elvonulva élt idáig. No de ugy-e meglátogat ezután? Mint új vendégemnek most ingyen adok bort annyit, a mennyit csak megihat. András ivott is, mig az újjával el nem érte, mert hitte a boldogtalan, hogy ingyenbort iszik, hely pedig duplán jegyezte fel a zsidó. — No Mózes! maga hecsületes ember — szólott András akadozó nyelven — ezután gyakrabban látjuk egymást s tántorgott hazafelé, és lefeküdt fekhelyén. András csakugyan gyakrabban ellátott a korcsmába, és ivott mint a gödény.
