Vasárnap, 1885. október - december (6. évfolyam, 1-5. szám)
1885-11-01 / 2. szám
37 elküldötték“. És annyival inkább kell azt kerülni, mert a restség hasztalan engedi lefolyni a napokat; sőt az éjszakát sem használhatja nyugalomra, mert a bölcs szerint: „mint az ajtó forog az ő sarkában, azonképpen a rest az ő ágyában“. Ne edd a restség kenyerét. Ne járj ezentúl a restnek útján; mert: „a restnek útja olyan, mint a tövises sövény“. — K. fiam! ezeket útra valóul mondtam el neked. Ha kerülöd a restséget: boldog leszesz; de ha ezentúl is a henyeség párnáján szenderegsz, akkor, mikor munkától ég a mező, el fogsz veszni, mert helyetted most már senkisem fog munkálkodni. Én mindig intettelek a jóra; testvéreid is unszoltak a munkára, de senkinek sem fogadtál szót. Ha hát a jövőben roszul lesz dolgod: okold magadat a restség veszedelméért. Mint a falra hányt borsó, mely visszahull, olyan volt F. Gábor beszéde, elhangzott hasztalanul s nem vert gyökeret András szivében; mint a kősziklára hullott mag elveszett. Elérte, miután régen vágyakozott: az önállóságot. Maga gazdája lett, miért munkálkodnék? hiszen a szolgája elvégez mindent. El is végzett az, de nem volt benne köszönet. Mikor szántás ideje volt: szántott két nap annyit, mennyit egy délig folytonosan haladva, szánthatott volna. Hevert, aludt a távol levő földeken. így tett minden munkában. Gondolta: „bolondnak a fapénz is jó“. András felesége Vircsi Eszter eleget zsembélt, olykor bűnösen is. — A becsületes gazda nem aluszik, nem henyél napokon át, hanem megelőzi a hajnalt fölkelésben, és munkálkodik szorgalmatosán. Te henyeség párnáján hizott, emberi bőrbe bújt Lajhár , nem teszesz semmit, alszol mint a Murmutir éjjel-nappal. Legalább ha már nem munkálkodói, vigyáznál fel a szolgára, hogy az dolgoznék, de azt se teszed, hóhérja gyermekeidnek. A szolga is olyan mint a gazdája. Az én szavamra nem hajt; te nem parancsolsz neki, tesz a mit akar. Munkálkodás helyett alszik, henyél az is, mint tőled látja. Ha kimennél a földekre, meglátnád , hogy a mi gabonáink a legsilányabbak, szőlleinkben felnőttek a csalánok , s gyepűink romlottak, de te érzéketlen vagy, föl sem veszed, hogy naponta pusztulunk. A csak úgy itt-ott megturkált föld évente kevesebb hasznot ád. A lovaid csipeire fel lehet akasztani a tarisznyát oly soványak, pedig van mit enniök, csakhogy nincs a ki eleibük adja. ,,A gazda szemei hizlalják az ökröt“, azt mondja a példabeszéd; de te soha be nem nézesz az ólba; mert ha benéznél, hizonjmsan meglátnád, hogy a
