Vasárnap, 1885. október - december (6. évfolyam, 1-5. szám)
1885-11-01 / 2. szám
35 zsibongó világra nem figyelmez: „megemészti magát tunyasággal“. Olyan lesz, mint a parlagon hagyott föld, mely aratáskor gazzal fizet. Csak a kívánság él szivében, de kívánsága teljesítéséért nem munkálkodik: „mert az ó' kezei semmit nem akarnak cselekedni“. Áll és fekszik. Gondolata is pihen, mint a nap Ajelon völgye felett. És ezen pangó helyzetben, mint állótó vize, megbiiszhödik; kifejlett tehetségei is megromlanak. Megrontja azokat a tespedés mérge, a restség emésztő' férge. Úgy jár mint a magasra nőtt oltványfák a viharokban; akkor tördeltetnek le az ágak, midőn a gyümölcsözés kora elérkezett; kifejlett tehetségeit akkor rongálja meg a restség, midőn már fáradalmai gyümölcsét szedhetné. Mivel pedig: „a restség miatt elhanyatlik a ház , és azon restség miatt csepegő a ház“, és a vagyon elpusztul: félrelépésekre vezet; mert munka nélkül nincs jutalom. Bekövetkezik az a szomorú helyzet, hogy mivel a rest számára nem hull manna az égből, mint hullott Izraelnek a pusztában , az életfenntartási ösztön pedig teljes erővel kél fel ostromlására, az éhség égető fájdalmai nőttön nőnek, mint fölébredt gyanú s nem szűnnek meg , mig szörnyeteggé nem válnak: onnan vesz eledelt, hová nem tett. Azt teszi sajátjává, melyért nem munkálkodott. Arat ott, hol nem vetett. Mohó vágygyal sovárog a másé után; mert a restség miatt nem jut ideje, hogy igazán szerezhessen. Egyszer aztán azt veszi észre, hogy oly kezek közé került, melyekből nem szabadul, mig le nem fizet utolsó fillérig. így lesz a restség veszedelem forrásává, bűneszközzé; igy teszi szerencsétlenné az embert, mert minden bűnnek anyja. Mint a parányi szikrából támadt tűz, falvakat, városokat hamuba temet: úgy a restség csekély kezdetből messzeható, szomorú következményeket idéz elő. A ki a restség karjaiba vetette magát: nem gondolta meg, hogy akkor vetette meg bűnösségének alapját, mert az oly természetű, mint az őrvény, mely ha magába ragadott: nehéz a szabadulás. Benne vagy a bűnben, s a helyett, hogy a csekély bűnkezdetet megbánnád, bűnből bűnbe rohansz, s mert szabadulási munkádnak mindenütt a restség áll útjában. Tudnod kell fiam ! hogy a ki a restséggel kötött frigyet: frigyet kötött a bűnökkel. Mert előállnak a szükségek, melyeket okvetlen pótolni kell. Ezek megmozdítják a lomha testet, s mivel igaz keresménye nincs: megy a tiltott fa gyümölcsét szaggatni, hogy szükségeit kielégíthesse, s ezen cselekedete veszélyt hoz fejére.
