Vasárnap, 1885. október - december (6. évfolyam, 1-5. szám)

1885-11-01 / 2. szám

^ £(ßs\

OVI

Wv>-> í £ y

'(r&AZ&sc

stJí&Hc (- ~? ■ — 32 —

'" '■■

Ä . - ’ " ►«>

^xrj -«iCí<, n>«- • -' ä ,'<äv.

ti mindnyájan bárhol legyetek is ismertek, vagy ismeretlenek, igaz gyermekei vagytok a reformácziónak; mert megtaláltátok Jézust. De tartsátok is meg őt a ti szeretetekben; mert a ki az Ur Jézust nem szereti, kiesett a kegyelemből. S kövessétek is őt; mert ő nemcsak szabadokká tett bűnösöket akar, hanem hű követőket is, a kik a megszentelésben növekednek és gazdagok a jó cselekedetekben.

Ti evangyéliomszerinti keresztyének ne hallgassatok, hanem kiáltsátok fentszóval: „Munkálkodjatok, mig nappal vagyon!“ Tegyetek vallást arról, a mivel szivetek telve van és bizonyítsátok be tetteitekkel, hogy megtaláltátok Jézust. Legyetek a világ világossága az emberek előtt, főleg azok előtt, a kik ti hozzátok legközelebb állanak a családban, a rokonságban, a barátságban, hogy látván a ti jócselekedeteiteket, dicsőitsék a mennyei Atyát. És nem lesz hiába. Életnek folyama támad egyetlen egy hivő leikéből is, a ki igaznak bizonyult az Ur előtt. Miként a hajnalból harmat fakad, úgy születnek a kegyelem gyermekei ott, a hol Isten igaz fiai működnek, feddhetetlenül járván az Ur előtt. Uj jézusi tanítványok gyülekeznek össze a megholt keresztyénség közepette.

így halad előre a reformáczió isteni ténye napjainkban is sokak üdvére, az egyháznak áldására, népünk és hazánk megtartására és a mi saját boldogságunkra. . , , „ ___

1 6 6 T

HOMAY JÓZSEF.

A restség veszedelme.

Istennek az első ember felett elhangzott ezen szavaiban: „legyen átkozott a föld te éretted, nagy fáradtságos munkával egyed annak gyümölcsét életed minden napjaiban. És tövisét és bogácskórót teremjen neked; és a mezőnek füvét egyed. A te orczádnak verítékével egyed a te kenyeredet, mignem földdé lészesz, mert abból vétettél; mert por vagy és porrá kell lenned“: ki van mondva az ember rendeltetése, a folytonos munkásság, melynek mind a természet összhangzatos egészében, mind az állatvilágban tanúi vagyunk.

Munkára van az ember rendeltetve, arra van hivatva, hogy a tövisét és bogácskórót irtsa a földről, s helyén, gabonát és egyéb hasznos növényt termesszen. Munka után édes élete, jó ízű kenyere, erős, egészséges teste; ép testében vidám, eleven lelke. Munka nélkül elsatnyul teste, mint a virág napsugár hiá-