Vasárnap, 1885. október - december (6. évfolyam, 1-5. szám)
1885-11-01 / 2. szám
33 nyában; erői, tehetségei csak úgy tengenek, mint pólyában el- nyomoritott gyermek mostoha kezek között. A munkásság teremti meg azt a szilárd alapot, melyen a szellemi jólét s a földi boldogság vára felépül; a léha tespedés, munkátlanság nemcsak a nyomor, Ínség forrását nyitja fel, hanem minden bűnnek anyja. Törkölyösön földmivesek laktak. Erdőkkel, szőlőhegyekkel koszorúzott határja termékeny volt s munka után bőven ontotta az áldást. Munkálkodott is ott nagy és kicsiny. Ott lakott Fazekas Gábor is. Egyszerű földmives volt, mint lakostársai, de kitűnt közűlök nemcsak munkás szorgalma, takarékossága, hanem szellemi tehetségeinek fejlettsége, s ennek folytán a szükséges tudományokban való jártassága, jámbor, kegyes élete által is. Igaz, hogy rövid útja volt már a sirig s a nyári lihegő szellőt is hűvösnek érezte már; de azért ha kézzel nem is, de észszel sokat munkálkodott. Gazdaságát rendezte, s felmaradt idejét olvasással töltötte; mert tudta, hogy mint a testnek, úgy a léleknek is eledelre van szüksége; táplálék hiányában mind a kettő elfogyatkozik. Apját kevés vagyona miatt „zsellérének nevezték. A zsel- lérséggel járó szegénységet örökölte tehát apjáról; de eszes munkássága, takarékossága folytán élete vége felé legjobb gazda volt a faluban. A vagyonszerzésben segítségére volt boldogult áldott emlékezetű neje Kertesi Mária; három fia: András, Gábor, István és ezeknek feleségeik. Volt ott minden bőséggel, csak a madártej hiányzott, meg a családi legfőbb kincs: a megelégedés, béke, egyetértés s igy a boldogság. Hiányzott pedig ez azért, mert András egész életében tunya, dologtalan, heverő, rest volt. Az ő léha semmit nem tevése fölzavarta a ház békéjét, egyetértését, s szeretetlenséget, gyűlölséget keltett a testvérek szivében. Sokszor keserű kifaka- dással mondották: — Mi nem dolgozunk egy semmit nem tevő „léhűtőre“ ; — de az apai bölcs tanács, olykor pedig a szigorú fellépés, összetartotta őket. — Enyim a vagyon: halálomig nem engedem, hogy osztozzatok rajta, szólott az apa. „És lön csendesség“. András nem volt korhely, soha korcsmába nem ment; de soha keresztül egy szál szalmát sem tett. Aludt nappal is órák hosszán* s aztán a határban kalandozott. Testvérei munkában izzadtak , mun
