Vasárnap, 1885. október - december (6. évfolyam, 1-5. szám)
1885-11-01 / 2. szám
31 zsengéje a vallás terén, mely kincset a reformátorok napvilágra hoztak. Békeség csak úgy lesz szivemben, ha tapasztaltam, hogy Jézus él, hogy ő bűneimet eltörölte s hogy nekem Megváltóm s csak ekkor leszek én evangyéliomszerinti keresztyén és csak ekkor élek a reformáczió kincseivel. És a kinek ilyen tapasztalata nincsen, arra nézve a reformáczió, a Biblia, maga Jézus és a mindenható Isten is az égben: csak puszta jel marad, melynek ellene mond. A hit mindig ezzel a diadalmi szózattal kezdi: én megtaláltam! Csakhogy ez nem megy ám olyan könnyen és kényelmesen , a mint némely emberek képzelték s a mint a tudósok, püspökök és pápák elgondolták magukban. Ezt nem lehet úgy megszabni vagy felölteni, mint a ruhát. Ezt, a megpróbáltatás, a lelki harcz iskolájában kell megtanulni. S csak a kettő' közűi választhatsz: Igen, vagy nem ? Akarsz-e Istentől lenni, és a Fiú által az Atyához jutni? Vagy akarsz a világban maradni s annak bölcseségében élni, mely minden látszólagos tökéletessége mellett is mégis 'csak testi ? Akarsz-e a lélekből születni s akarod-e az odafenn valókat keresni, a hol Krisztus van? vagy akarsz-e a testben élni és azokat keresni, a melyek a földön vannak? Ettől függ a te üdvösséged. Lelked nyugalmat, szived békeséget csak az örök irgalomnál talál. De milyen sokan vannak, a kik nem akarnak sem nyugalmat, sem békeséget azon kívül, a mit e világ veszendő kincsei nyújtanak! Azokon nem segithet sem az Isten, sem a szent evan- gyéliom. Azok holtak maradnak és onnan felülről semmiféle erő sem gyulaszthatja lángra keblökben a hit-élet szent tüzét. Mi ne igy járjunk! Ha az Ur ismét oly nagy dolgokat cselekedett az evangyéliom tiszta fényes világosságának meggyújtására : hát mi is kövessünk el mindent, hogy ezen világosságban élhessünk és járhassunk. Az Isten igazsága után való éhségből és szomjúságból származott a reformáczió: az Isten igazsága utáni vágyódásból tápláljuk hát azt mi bennünk naponként. A ki bűnösnek vallja magát; a ki hisz a mindenható Isten ítéletében, a ki örül annak, hogy van egy közbenjáró, a ki kegyelemből kieszközli bűneinek bocsánatját, — a ki érzi szivében a szentlélek ösztönzését az imára, Isten igéjének hallgatására, az egyház ügyeiben való részvétre és a szent vacsorával való élésre, —
