Vasárnap, 1885. október - december (6. évfolyam, 1-5. szám)
1885-11-01 / 2. szám
30 tóttá a mi népünk előtt a szabadság, és sok ezrek előtt a menyország kapuját. Ezen irás és az ennek olvasása által előidézett szellemi mozgalom segítségével juthattunk mi a mi Bibliánkhoz, egyházi énekünkhöz, tiszta evangyéliomunkhoz, sakramentomainkhoz és drága evangyéliomi egyházunkhoz. A pápa uralma, és a lelkiismeret szolgasága véget ért. Minden evangélikus keresztyén ezután közvetlen Jézushoz, az egyedüli közbenjáróhoz utasittatik. A mi üdvösségünk felől táplált töprenkedéseinktől: senki sem szabadit meg minket, nekünk magunknak kell azt Istenünkkel és iidvözitőnkkel kiegyenlíteni s tapasztalásból megismerni azt, a mit a szentirás igy fejez ki: Megigazulunk kegye- 1 embői minden érdemünk nélkül a Jézus Krisztusban való hit által, a ki minket az 8 vérével megváltott s mindeneknek bűneik megbocsátását nyújtotta, a mennyiben a megbocsátást hittel megragadták. Nem Luther s nem Kálvin, vagy más volt a reformátor , hanem maga az Isten, a népünket tétlensége álmából felriasztó, lelkesítő és bátorító isteni lélek ragadta őket magával, akaratuk ellenére, önkénytelenül. Isten könyörült népének égbekiáltó lelkiszükségén. Az álnokság és a vastag önzés által emelt sáncz túl- erős volt annyira, hogy magának az Istennek kellett ezt az erős fegyverest kivetni várából s ilyen módon könyörülni szegény népén. S ezt cselekedte Isten, fölébresztvén és megtérítvén a mi reformátorainkat; erős volt az ő erőtlenségükben. Minden tudományos képzettségük daczára is csak szegény bűnös emberek maradtak volna ők , bűneik azon élénk tudata nélkül, mely megnyitotta hitük szemeit, hogy igy szólhattak Fileppel: „megtaláltuk a Jézust 1“ S ez volt alapja a reformácziónak. Mert hinni nem annyit tesz, mint képzeteket alkotni magunknak a mennyei dolgokról úgy, a mint nekünk tetszik, hanem hinni annyit tesz, mint megtalálni Jézust. És azok a valódi evangyéliom szerinti jó keresztyének, a kik az Istentől vetett alapját az evangyéliomnak Isten kegyelméből önmagok találták meg, s a kik azután erre az alapra életűket és boldogságukat építették. Az alap Jézus és más alapot senki nem vethet. Parancsok, szabványok, áldozások, késztanok nem használnak semmit, hanem a —- tapasztalás. Ez a szellemi kincs első
